Hiszem, ha látom?
Látom, ha hiszem?
- Fodor Ákos: Kis téli-zene -
Az "új időszámítás" a kínai holdújévvel veszi kezdetét. Az időzónáknak köszönhetően nálunk 2014. január 30-án, 22 óra 39 percre esik a Nap-Hold együttállás, míg a Fa Ló évének ünneplése hivatalosan csak másnap, január 31-én veszi kezdetét. (Kínában aznap reggelre esik az újhold.)
Ez az égi formáció szép keretet ad a hónapnak, hiszen január elsejét is egy "radírozással" indítottuk. (bejegyzés: Újholddal indul 2014: lehetőség az újratervezésre). Most pedig a Vízöntő segítségével újratöltjük belső tartalmainkat.
Összefolyó szimbólumok
Újhold idején, amikor a Nap és a Hold együtt áll, a szellem és a lélek összeolvad, a tudatos akarat azonosul a tudatalatti ösztönösséggel. Mindketten ugyanazt az energiát képviselik, jelen esetben a Vízöntő személyiségmegújító törekvéseit.Ezen a ponton találkozik a 2014-es év esszenciája. A 14-es számhoz kapcsolódó Vízöntő alak, az épp útra kelő Ló éve, az évindító újhold meghatározó ereje, az Uránusz, Jupiter, Plútó átfutó kvadrátja…
A Nap-Hold együttállást ráadásul egy állócsillag-kapcsolat is kiegészíti. Az Albali, a "kortyoló szerencsecsillaga". (Nevét onnan kaphatta, hogy ez a csillag látszólag magába nyeli a fényt.)
A Vízöntő - a mitológiai Ganümédesz - az istenek italát önti elénk. Fényt és tudást (nevezzük megvilágosodásnak?) hoz annak, aki magába fogadja a felkínált lehetőséget: felülemelkedik a régin, és létrehoz valami újat a világban.
Új önmagunk időszámításának hajnala
A Vízöntő lerombol mindent, ami már nem szolgálja a fejlődést, és az így keletkező űrt valami rendkívülivel, meglepően újjal, váratlannal egyenlíti ki.Ezt sokszor úgy éri el, hogy szembesít minket a saját egónk csapdáival. Azokkal a helyzetekkel, amik korlátain képtelenek vagyunk túllátni.
Ilyenkor az intellektus mögé bástyázzuk a valódi érzéseinket. Mindenre magyarázatot követelünk ("Hiszem, ha látom), ítélkezünk, kritizálunk, állandóan elégedetlenkedünk, de nem teszünk semmit azért, hogy bármi is változzon.
Megpróbálunk fölé emelkedni a problémáknak, miközben eltávolodunk a saját szívünktől.
Másokban keressük a hibát, másokhoz mérjük önmagunkat. Emitt kicsinek, amott pedig túl nagynak értékeljük magunkat. Vágyjuk az egyediséget, a szabadságot, de nem tudjuk megélni, nem tudunk kiteljesedni. Elszigetelődünk, magányossá válunk.
A Vízöntő azt mutatja meg, hogy lehetünk egyszerre cseppek és egyszerre az egész folyó. Visszavezet bennünket az őseredethez, arra a pontra, ahonnan tisztán, előítéletek nélkül, a hívást követve elindultunk ezen az úton. Keressük meg egyedi helyünket az egészben, kapcsolódjunk össze, segítsük egymást, áramoljunk. Ébresszük fel a bennünk szunnyadó tudást.
Ürítsük ki a régi serleget, öntsük ki az állott vizet, és hagyjuk, hogy friss, új, zamatos tartalmak kerüljenek bele. Lássuk végre azt, amit hiszünk.
