Múlt idejű bejegyzés: Mars és felszálló-holdcsomópont a Mérlegben

"A karma (...) egyik legfőbb tanítása: oldd meg most a problémáidat, máskülönben később újra szenvedni fogsz miattuk, amikor megint elcseszed ugyanazt a dolgot."

Elizabeth M. Gilbert

Próbálom elkerülni azokat a bejegyzéseket, ahol a karma szó előkerül. Én egy erős Szaturnusszal a képletemben békében vagyok ezzel a kifejezéssel, de sokszor azt tapasztalom, rengeteg félreértés társul mellé.

Bár igaz ez a spiritualitásra vagy az ezotériára is. Lehet ezekhez nagyon misztikusan, ködösen és elvontan közelíteni, de lehet gyakorlatias módon is. Ez a két dolog - szerintem - nem azt jelenti, hogy akkor vagyok "spirkó" vagy "ezó", ha az angyalokkal társalgok, a magazinok napi horoszkópja szerint cselekszem vagy kétnapos megvilágosodás-tréningekre járok (bocs, a kisarkításért!) - hanem ha figyelek.

Magamra, a jelekre, a velem történő dolgokra. Ha nem másokat okolok a dolgaim alakulásáért, hanem vállalom a felelősséget a döntéseimért. Ha nem a világot akarom megváltoztatni, hanem a világhoz való viszonyulásomat csiszolgatom.

Mi a karma?

Karma megfogalmazása a Wikipédián: "A karma törvénye szerint minden cselekedetünk egy annak megfelelő következménnyel jár, illetve minden, ami történik a világban, az maga egy következmény, vagyis valamilyen oknak az okozata. A karma tágabb értelemben cselekedet, tett, mű. (...) A karma nem azonos a sorssal, az eleve elrendeléssel és az újraszületés tanával. Ezek mindegyike önmagában más jelentéssel bír, bár az újraszületés (reinkarnáció) tanának fontos része a karma."

Vagyis a karma az életünk minden apró mozzanatában ott rejlik. Abban az egyszerű cselekedetben is, ha reggel kinyomom az ébresztőórát, kockáztatva az elalvást. Az elalvás következménye lesz a késés, a késés következménye pedig a főnököm számonkérése.
Természetesen vannak ennél nagyobb horderejű tettek is, aminek a következménye kihat az egész életünkre - vagy akár több életre is.

Karmikus kapcsolódások

Én személy szerint hiszek benne, hogy léteznek olyan életesemények, amik átívelnek téren és időn. Amik nem csak egyetlen személyre vannak hatással, hanem közös sorsfeladatként bukkan fel két (vagy több) ember összetalálkozásával.

Minden kapcsolat karmikus kapcsolat. Ok és okozat. Még a leghétköznapibb is: a postással, a benzinkutassal, a csemegebolt eladójával. A különbség az érzelmi mélységben és intenzitásban mutatkozik meg.

A Mérlegben járó felszálló-holdcsomópont az asztrológia olvasatában pontosan ezeket hozza felszínre. (Az életed játszma vagy társas játék?).
A Marssal együtt állva pedig a kapcsolati küzdelmekre hívta fel a figyelmet, az átfutó kvadrátnak köszönhetően igencsak heves belső megélésekkel. A témája ez volt: "Egyik oldalon leszünk mi, a másik serpenyőben pedig a kapcsolataink. Az ezekről alkotott elképzelések, értékrendek, nézetek, viszonyulások. Aki ellen küzdünk vagy amikért érdemes küzdenünk."

Ha a mérlegelés és az átértékelés megtörtént, a Skorpióba lépő Mars - hazai terepen - felszabadítja majd a szenvedélyt.

Miért olyan nehéz kilépni a sémákból?

A kapcsolati mintáink (is) több rétegből tevődnek össze.
Vannak társadalmi, kulturális elvárások, amik meghatároznak férfi és női viselkedési normákat. Manapság a legtöbb nő karriert épít, későn vállal gyereket, a férfiak kiveszik a részüket a házimunkából, és nem ők az egyedüli kenyérkeresők a kapcsolatban. Alig száz éve még teljesen más volt a "trend".

Vannak a saját, személyes tapasztalatok. Például, ha én túl vagyok egy váláson, ami megviselt anyagilag, érzelmileg, erkölcsileg, akkor sokkal óvatosabban, bizalmatlanabbul megyek bele egy új viszonyba.

Ez az első kettő viszonylag könnyen "tetten érhető". De ott vannak továbbá a családi minták: apu és anyu mennyire szerette egymást, gyengédséget, durvaságot vagy épp közönyt láttam köztük. Őszinteséget, bizalmat, önállóságot, megosztást és gondoskodást tanultam rajtuk keresztül vagy hazugságot, önámítást, alkoholizmust, lemondást, mártíromságot.

És vannak előző életből hozott feladatok is, amikhez többek közt speciális álom-állapotban vagy meditatív regresszióban férhetünk hozzá. Hogy ezek valós képek-e vagy a tudatalattink ily módon "kommunikál" velünk, megint csak azt gondolom, hit kérdése.

Ez a négy gyökér szorosan összefonódik, egymásba gubancolódik, keresztülfonják egymást - és ebből hajt ki az a részünk, aki egy kapcsolatban megnyilvánul.
Bonyolult és összetett rendszer ez, az élet egyik nagy kihívása, de azt hiszem, nem lehetetlen feloldani. A minták felismerésével. Önismerettel. A döntések és a felelősség felvállalásával.
Az elinduláshoz nem kell messzire menni. Elég, ha a jelenben körülnézünk. Majd ha nincs megoldás, utána ereszkedünk mélyebbre és mélyebbre...

Feloldás?

Márai Sándor ezt írta: "Emberek között, akik egyszer szerették egymást, s aztán elmentek egymástól, marad valamilyen kegyetlen, minden írott szerződésnél és ünnepélyes eskünél keményebb kötés, mely ellen nem tudnak vétkezni, akkor sem, ha akarnak."
Én azt gondolom (érzem), a másik meg nem értése, a harag, a düh, a frusztráció, a csalódás sokkal jobban köt két embert egymáshoz, mint a szeretet.
Talán a feloldozás ez: a közösen végrehajtott életfeladat - megbocsátás önmagunknak és ezáltal a másiknak is...
Voltak már olyan kötések, amiket sikerült letennem. Abban a pillanatban megváltozott a viszonyunk. De vannak még előttem is meg(fel)oldásra váró gubancok... Olyanok, amiket kíváncsian szemlélve magamat bogozgatok.