Kegyetlen őszinteség és kegyes hazugságok 2. rész

"Két dolog tölti el lelkemet annál újabb és annál növekvőbb tisztelettel és csodálattal, minél többször és tartósabban foglalkozik vele gondolkodásom: a csillagos ég felettem és az erkölcsi törvény bennem." (Immanuel Kant)

Néhány napja elkezdtem írni a Jupiter és a Szaturnusz jelenlegi kvadrátjáról.
Az téma bevezetője itt olvasható: Kegyetlen őszinteség és kegyes hazugságok 1. rész, most pedig folytassuk a "szereplők" bemutatásával és a mostani égi állásuk hétköznapi üzenetével.

A kegyes hazudozó: Jupiter

Jupiter/Zeusz a törvények hozója, a világi rend őrzője. Ő mutatja a joghoz való viszonyulásunkat, az esetleges pereket, sőt szinasztriában a házasság lehetőségét is két ember között.
A mitológiai főisten határozottan, ám igazságosan vigyázta a maga által felállított értékrendet, ha kellett, villámaival sújtott a törvényszegőkre, de bőkezűen jutalmakat is osztogatott.
Mikor azonban szemet vetett egy csinos halandóra vagy egy kívánatos istennőre, a liezon időtartamára szögre akasztotta erkölcsiségét, és ahogy a csábítás megkívánta fehér bikává, aranyesővé vagy akár szűz istennővé is átváltozott.

A világi törvények manapság is így működnek. Gondoljunk csak egy bírósági tárgyalásra: a bűnösség és ártatlanság megállapítása olykor nem más, mint egy jogi formula. Ezzel szemben a Szaturnusz a legmélyebb, legbelsőbb erkölcsi törvényt képviseli: a lelkiismeretünket.
Jupiteri megközelítésben azért nem veszem el mástól a pénzt, azért nem csalom meg az asszonyt, mert félek a büntetéstől, a lebukástól. Míg szaturnuszi viszonylatban fel sem merül bennem a rablás vagy a hűtlenség.

A kegyetlenül őszinte: Szaturnusz

Szaturnusz/Kronosz a mitológiában Jupiter atyja, kettejük viszonya példázza a karma megnyilvánulását.
Kronosz megfosztotta apját (Uranoszt) férfiasságától, majd átvette tőle a hatalmat. Ám a világon minden, még a sors is egyensúlyra törekszik. Tetteink következményei elől nincs menekvés, hiába próbált menekülni előle Kronosz, rá ugyanaz a végzet várt: fia taszította le őt a trónról.

Az asztrológiai képletben a Szaturnusz azokat a pontokat jelöli, ahol ezeket a karmikus mintákat (elakadásokat) hordozzuk.Korlátok, határpontok. Szaturnusz azoknak a küszöböknek az őrzője, amiken túl kell lépni ahhoz, hogy tovább tudjunk fejlődni, növekedni.
Az általa jelölt életterületeken ösztönösen hordozzuk a bűntudat érzését, félünk a következményektől, a büntetéstől, akkor is, ha semmit sem követtünk el (lásd a mitológiai tartalom!). Habár a mérleg egyik serpenyőjében ezt találjuk, a másikban felfedezhetjük a feloldást, amit úgy neveznek: felelősségvállalás.

Magasság és mélység kiegyenlítése

A mostani égi pozíciója a két planétának így néz ki: a Jupiter az Oroszlán jegyéből feszül össze a Skorpió Szaturnusszal.
A Jupiter itt a legnagyobb ragyogásban, a legnagyobb fényben fürdőzik. Csupa jóindulat, optimizmus, lelkesedés, igyekszik a lehető legjobb arcát mutatni. Ebben a helyzetben foglalkozik legkevésbé az élet árnyoldalával. Aranymaszkja azt mutatja: én tökéletesen rendben vagyok.
De ha ezen az arcon akár csak egy apró repedési is mutatkozik, ott a Szaturnusz befurakodik, és bizony lefeszegeti. Lelkiismeretünk hangja figyelmeztet: a világ felé mutatott kép hamis.
"A félelmeken, a kétségeken, kisebbségi érzéseken keresztül vezet az út az ösztönök, a tetterő, a szenvedély megélése, a valódi sorsfeladat, élet-küldetés felvállalása felé." (bővebben: Szaturnusz a Skorpióban)

Kvadrátjuk arra próbál ösztönözni bennünket, hogy felismerjük valódi, túlzásoktól mentes önmagunkat. Ne akarjunk mást mutatni a világ felé, mint akik vagyunk. Őszintén, megfelelési kényszer nélkül nyilvánuljunk meg.
Keressük meg magunkban, miért is félünk felvállalni önmagunkat. Mi akadályoz minket ebben? Hogy mit fognak szólni mások? Hogy nem fognak minket szeretni? Hiszen ha így van, akkor eddig csupán azt a maszkot szerették rajtunk...