Aki kifelé néz, álmodik. Aki befelé néz, fölébred."
(Carl Gustav Jung)
Az éjfél egy érdekes időpont: valaminek a közepe, de ugyanakkor a kezdet és a vég is egyszerre. Egy végtelen, mágikus pillanat...
Alig hogy belépett a Nap a Skorpió jegyébe, máris utoléri őt a Hold és a Vénusz, hogy 2014. október 23-án, éjfél előtt néhány perccel összeálljanak egy jó kis napfogyatkozássá.
Egy évvel ezelőtt...
A tavalyi Skorpió újhold is együtt járt egy hibrid napfogyatkozással (A legsötétebb Skorpió újhold). Akkor sokan, akik változásra vágytak, leszakították az almát, beleharaptak az önismeret egyszerre keserű és édes gyümölcsébe. A láthatatlan világ gondolati-teremtő tartalmai idővel kibontakoztak a ködből, formát öltöttek, és most már a hétköznapok valóságában is láthatóvá válnak.Ám az átváltozási folyamat legtöbbször nem fájdalommentes, hiszen "ha valóban változni szeretnénk, nincs helye több megalkuvásnak, kétes értékű kompromisszumnak önmagunkkal, ám a csillogó, félrevezető illúziók még hangsúlyosan jelen vannak. Ez jelenthet önbecsapást, de a spirituális tapasztalatok is félrevezethetnek bennünket. Nem elég tovább a felszínen járni. Mélyre kell merülni. Foglalkozni végre az életünk legnehezebben megélt, sötét oldalával. Amiket eddig halogattunk, tologattunk, félresöpörtünk, megváltásra várnak. Találkozhatunk a félelmeinkkel, árnyainkkal, életünk válságaival, titkainkkal, tabuinkkal."
Pincemély konstelláció
Ezt a képletet valahogy így tudnám leírni: képzelj el egy nagyon sötét pincét (IC). Nincs semmi fény, sem lámpa, sem gyertya nem világít. Óvatosan, tapogatózva merészkedsz le a lépcsőn a félelmeid közé. A hajadba pókháló gabalyodik, a sarokban furcsa neszezést hallasz, a talpad alatt nyikorogva hajlanak és ijesztően reccsennek a deszkafokok.Fázol, borzongsz, de mész tovább. Túllépsz a rettegéseden, legyőzöd saját magadat, mert tudod, hogy odalent valami egészen különleges dolog vár rád...
Erről szólt az elmúlt egy év azoknak, akik beleengedték magukat az átváltozás misztériumába. Élethelyzeteken, emberi kapcsolatokon keresztül szembesülhettünk a tudatalattinkba temetett "lomokkal". Találhattunk itt elavult, lejárt szavatosságú önképeket, kidobásra váró mintákat éppúgy, mint sosem látott, eddig fel nem ismert kincseket, tehetségeket.
Van ott valami!
Mindenki a saját életének pincéjében kutakodik, akár tudatosan, akár öntudatlanul teszi ezt. Így a kulcsok is egyediek. Mivel a Skorpió jegyéről van szó, leginkább ragaszkodásainkban érdemes körülnézni. Olyan szituációkban, ahol kiszolgáltatottnak, tehetetlennek érezzük magunkat, amik folyamatosan megismétlődnek. Mi pedig észre sem vesszük, hogy nem csak ő kapaszkodik belénk, mi is foggal-körömmel ragaszkodunk hozzá. Végletes szavakat keressünk "én mindig csak idióta pasikat fogok ki" vagy "én soha nem tudom kipihenni magam" - a mondatok tetszés szerint behelyettesíthetők.
Az én mondataim: "mindig el kell menni a falig", illetve "mindenbe bele kell halni..." hát, teszem is nap, mint nap öntudatlanul.
Érdemes megkeresni mélyen, magunkba merülve ezeket az önkorlátozó mechanizmusokat, mert a felismerésük lehetőség arra, hogy fordítsunk egyet a záron, és egy (vagy számtalan lépéssel) közelebb kerüljünk vágyunk beteljesüléséhez...