Amikor az ember feloldja magában a kötelékeit, amikor nem tapad valamire vagy valakire érzelmileg, sem gondolatilag, amikor fájdalmát és sértettségét maga mögött hagyva elengedi az egészet: az aphiémi. Amikor nem nézünk utána, mert nem a miénk többé: ez a megbocsátás."
(Müller Péter)
A következő telihold 2014.11.06-án, csütörtökön 23 óra 23 perckor lesz.
A Bika és a Skorpió az élet és a halál végpontjai. Míg a tavasz csupa szépséget, kivirágzó lehetőségeket hordoz, addig az ősz az elmúlást, az elengedést jelenti. A fák az évben még egyszer, utoljára tündöklően megszínesednek, de ezek már nem az élet, hanem a halál színei lesznek. Pompás rozsdabarnába, borvörösbe, óaranyba öltözve várják a hattyúdalt. A levelek búcsút intenek a fának, lehullanak és szétbomló lombszőnyeggé válnak a csizmák talpai alatt. S ebből a korhadó avarból lesz tavaszra a legtermékenyebb táptalaj.
Minden, amit most önmagunkban is elengedünk, esszenciává válik, leszivárog a mélybe, a gyökereinkhez, hogy tapasztalat formájában új élettel töltsön el bennünket.
Előbb oldozd el...
Örök körforgás rendíthetetlen törvénye: ahhoz hogy új élet sarjadjon, a réginek meg kell halnia.Ám az elmúlás minden formája ijesztő lehet számunkra, hiszen a megszokott, bejáratott, szabályos keretek elkorhadnak, szétporlanak.
Ezért van az, hogy olyan dolgokhoz is ragaszkodunk, amik már cseppet sem okoznak örömet, amik gúzsba kötnek, gátolnak minket a fejlődésben, a kiteljesedésben.
Az ősz végi telihold lehetőség arra, hogy mélyre merülve felfedezzük az ilyen kötéseket. A Bika Hold az ösztönös vágyaink irányát mutatja (felfelé!), azokat, amik szépséggel, bizakodással, örömmel, megelégedettséggel töltenek el.
A Skorpió Nap tudatossága pedig bevilágíthatja a legsötétebb sarkokat is (IC), ahol a tudatalattiban megbúvó, energiarabló mechanizmusok rejtőznek.
Azoknak, akik fel akarják számolni ezeket a haszontalanná vált élethelyzeteket, a Bak Plútó-Mars együttállás támogató fényszögével segíti a feldolgozást.
Csak utána köss!
A világban kezd kiveszni az elengedés mozzanata. Egyik kapcsolatból, helyzetből ugrunk a másikba, anélkül, hogy az előzőt méltóképpen elbúcsúztatnánk.Az átlényegítés lombszőnyege helyett csupán szőnyeg alá söpört problémák maradnak, amik nem tudnak természetes módon elbomlani, így nehezítik a lelkünket.
A plútói energia lehet kikényszerített változás vagy önkéntesen gyakorolt elengedési misztérium. Itt nem csupán, vagyis nem elsősorban az anyagi ragaszkodásainkról van szó, hanem az érzelmi, gondolati, viselkedési sémákról, szokásokról.
Hiába szeretnénk továbblépni, fejlődni, ha lelkünk darabkáit a fájdalmak, az élmények a múltban tartják. Nem köthetünk az élettel új szerződéseket, ha a nem bontottuk fel az előzőeket.
Igaz ez az elmúlt szerelmekre is, mivel a gyűlölet, a harag, a düh, az elfojtott indulatok időtálló cementnek bizonyulnak, hogy két embert hosszú távra összekössenek. Olyan dolgokat táplálunk ezzel, amit már nem kellene. De igaz ez az lejárt szavatosságú álmokra, családi mintákra, elvárásokra is, hiszen túlnőhetünk-túlléphetünk hajdanvolt önmagunkon.
Épp ezért az elengedés, a megbocsátás, az eloldozás kikerülhetetlen lépés azelőtt, hogy új vágyakkal, álmokkal szerelmekkel termékenyítjük meg az életünket.