Tízmilliószoros nap: mindenképp teremtünk?

"Egyetlenegy probléma sem oldható meg azon a tudatossági szinten, amelyen az keletkezett."

(Albert Einstein)

2014. november 13-án, csütörtökön elérkezünk az év utolsó nagy buddhista ünnepéhez. Ez a Lha bab Düchen, Buddha alászállása a mennyekből. "A tibeti naptár kilencedik hónapjának 22. napja. 41 évesen Buddha a mennyekbe emelkedett, hogy az isteneknek tanításokat adjon, és édesanyjának meghálálja, hogy hozzásegítette Őt a Szamszárából való szabaduláshoz. A követői kérésére Viswakarma isten által készített különleges létrán visszatért a mennyekből." (forrás: Mantra)

Nem vagyok buddhista, még csak a tanításokban sem mélyedtem el különösebben, ám mint oly sok nyugati embert, engem is megérintett ez az ősi vallás. Távoli keleten járva az volt a benyomásom, hogy a buddhizmus jóval több, mint vasárnap délelőtti áhítat (vagy rosszabb esetben kötelezően letudott program) Életszemlélet, filozófia, az embereket körülvevő sajátos aura.

A buddhista templomokból végtelen nyugalom árad, a szertartások akkor is elérik a szívet, ha egyetlen szót sem értünk a recitálásból. Az ima, a meditáció: átszellemültség.
Úgy gondolom, ez más vallású hívőknél sincs másképp, bár a hétköznapi tapasztalatok azt mutatják, hogy nyugaton sokszor már hiányzik a szentség, az elmélyültség, az önátadás. Az ünnepek elsősorban szabadnapot jelentenek és a megszokások gyakorlását.

Valami ilyesmi történik akkor is, ha egy buddhista ünnepet nyugati divattá változtatunk. "Kívánj valamit, és az most tízmilliószorosan teljesül!"

Minden pillanatod: teremtés

Minden pillanatban, minden gondolatunkkal, szavunkkal és érzésünkkel a saját világunkat teremtjük meg. Kisugározzuk azt, ami bennünk van, akaratunktól függetlenül. Hiába próbálunk látszólag pozitívak, vidámak lenni, ha a félelem, a fájdalom, az aggódás szorongatja minden porcikánkat. Mondatainkkal hazudhatunk, rezdülésünkkel nem. Még önmagunkat is megpróbálhatjuk becsapni azzal, ha csak fejben mantrázzuk a kellemes dolgokat.
Ám érdemes belegondolni abba, hogy a latinban a "pozitív" szó nem csak ígéretest vagy biztatót jelent, hanem elsősorban valóságost és ténylegest.
Fontos, hogy a maga valóságában lássuk a dolgokat, ahhoz, hogy megszabaduljunk a visszatartó momentumoktól előbb fel kell ismerni őket, a hozzájuk kapcsolódó érzésekkel, indulatokkal egyetemben.

A tízmilliószoros nap erejét az adja, hogy ilyenkor a buddhista hívők együtt, egyszerre imádkoznak. Így létrejön egy magas szintű rezgés, egy tiszta frekvencia, amire bárki "rákapcsolódhat". Függetlenül attól, hogy szándék nélkül, magáért az elmélyülésért tesszük ezt vagy egy élethelyzetünk megoldásáért imádkozunk.
Lehetünk egészen gyakorlatiasak is, ám ahogy Einstein megfogalmazta, problémáink megoldásához magasabb perspektíva, egy másik tudatossági szint, rálátás szükséges.
Tökéletes pillanat: csak szív, figyelem és jelenlét kell hozzá...
Ne sajnálj egy kis időt önmagadra!

További olvasnivalók: A teremtés tíz lépése