Először a múltba akartam kalandozni, elérzékenyült nosztalgiával a születésnapokat illetően. De nyolc sor után rájöttem, nincs bennem
efféle hangulat.
Második variációban egy vallomással indítottam volna: csupán hajszálon múlt, hogy nem hagytam abba az írást, nem zártam be a blogot, de a tegnap hallott csodás holdújév-üzenet meggyőzött - maradok. Ez sem számít, bármikor ismét elbizonytalanodhatok.
Végül mindenféle fellengzős, sírós, emlékezős, tervezgetős bejegyzés helyett csak annyit szeretnék mondani: (itt és most) vágjunk bele együtt az ötödikbe!
