Egy irányváltás olyan pontra vezethet, amelytől kezdve fordulatot tapasztalok meg. Innen új erővel mehetek tovább a középpont, a tulajdonképpeni cél felé. Megfordulni, a kitaposott ösvényeken megtett életnek fordulatot adni - új perspektívát ad.
Ez megváltoztatja az embert."
(Anselm Grün)
Alig telt el egy hónap (még/már) ebből az évből mégsem unatkoztunk. Az időjárás hol kellemes, hol kellemetlen megnyilvánulásaival szórakoztatott bennünket, harminc nap alatt volt itt minden: hó, eső, fagy, plusszok, mínuszok, front hátán front. Ehhez jött még az évköszöntő nógrádi földrengés, nemzetközi szintű forrongás, influenza hullám... A saját, személyes történetekre pedig mindenki gondoljon vissza...
A globális feszítést az asztrológiai képletben két kvadrát okozza. Az Uránusz-Plútó aknamunkájáról már rengeteg szó esett a blogon, röviden összefoglalva ők a totális átalakulás mutatói. De a Szaturnusz-Neptunusz 90 foka is határokat feszeget: a régi mintákat, struktúrákat igyekszik elmosni.
A Nap-Hold szembenállása pedig rivaldafénybe vonja mindezt.
Éjféli telihold meséje
(Aki szeretné feleleveníteni, itt találja: H. C. Andersen: A császár új ruhája)
Sokféleképpen értelmezhetjük ezt a történetet, én szeretnék megmaradni az asztrológiai archetípusok szintjén. (Aki felismerte magában a császárt, a tömeget és a kisfiút, az bátran kitágíthatja mindezt a világ jelenségeire is.)
A császár nem más, mint a Nap, az öntudat, az egó, a szuverenitás. A Nap a nézőpont - nem véletlen, hogy a szimbóluma is egy szemre hasonlít. A Naprendszerünkben ő a mozdulatlan közép, ami körül a többi planéta kering. Így a saját kis világunkban is a mi nézeteink határozzák meg a mindenséghez való személyes viszonyulásunkat.
Fodor Ákosul szólva:
"Nagyon figyelj, mert a világot
teszed is azzá, aminek látod."
A Hold a nép, aki hol visszatükrözi, hol pedig elnyeli a Nap fényét. A tudatalatti végtelen, hatalmas és fantasztikus birodalma, aminek csupán csak kis szegmensét engedjük tudatosságunk szűrőjén átszivárogni. Bár az érzelmek, a hangulatok, a sejtések, az ösztönök mindentől függetlenül önálló szavazati joggal léteznek, mégis az egó kordában tartja őket. A liberális együttműködés mindkét fél számára hasznos, míg a diktatórikus túlszabályozás elfojtásokhoz, majd lázadáshoz (például betegségekhez) vezet.
Végül a bölcs bolond, a kisfiú - az Uránusz- aki egyetlen, őszinte mondatával lerántja a leplet az egész hazugságról.
Hétköznapi császár-ruháink
Akkor öltjük magunkra ezeket, mikor túlságosan ragaszkodunk a látszathoz, igyekszünk egy nem valós (én)képnek megfelelni.
Ha sokáig gyakoroljuk, ismételgetjük, végül maguk is elhisszük, hogy ilyenek vagyunk.
Ezek az úgynevezett élethazugságok lehetnek pozitív irányúak ("az életem/párkapcsolatom/munkám tökéletesen rendben van"), de sok esetben a torzítás lefelé irányul ("nem tudok változtatni", "nem vagyok elég ügyes/tehetséges satöbbi").
Lelkünk mélyén még halványan sejtjük, hogy mindez nem igaz, hiszen mindkét kép repedezik, de nem tudunk egykönnyen tőlük szabadulni.
Ilyenkor jön az Uránusz és feje tetejére állít mindent. Teljesen új perspektívát mutat.
Váratlant. Őrültet. Lázadót. Olyat, ami az addigi elképzeléseinknek tökéletesen ellent mond. Elég egy apró szikra, egy szó, és egyre nehezebben viseljük a rutint, a beszűkítő struktúrákat, szabad szárnyalásunk, kreativitásunk, teremtőerőnk megcsorbítását.
Ez egy hosszú folyamat, de az égi állásoknak köszönhetően része a mindennapjainknak. Időben, élethelyzetekben eltérő, hogy hol eszmélünk magunkra, hol nem hordjuk tovább élethazugságainkat, vagy hol elégeljük meg másokéit.
A Vízöntő-Oroszlán telihold fénye megvilágíthatja az elakadásainkat. Azokat a pontokat, ahol legbelül már réges-rég tovább-álmodtuk magunkat, de a hétköznapokba még nem sikerült lépnünk.
Tükörbe nézve észrevehetjük meztelenségünket, s ha nem tesszük, az élet kiált ránk.
Merjünk magunktól rendhagyóak, őrültek, különcök lenni!
