Időhatár: újhold a Rákban

"A jelen az a pont, amelyben a múlt és jövő összetalálkozik, határállomás az időben, de minőségileg nem más, mint az a két terület, melyeket összeköt."

(Erich Fromm)

2015. július 16-án hajnali 3 óra 25 perckor lesz a Rák hónap újholdja. Az újhold a megújulás, az újjászületés, a tiszta lap energiája, most éppen a múlt, a gyökerek, a családi minták és ezen keresztül a párkapcsolatok területén kínál felismeréseket, meglátásokat.

A konstelláció meglehetősen mozgalmas. Három együttállás: a Nap-Hold, a Merkúr-Mars és a Vénusz-Jupiter hoz létre "erőpontokat", mindhármat egy-egy feszültség gyengíti és egy trigon oldja.

Nehéz megfogalmazni ezt a mostani időszakot. Leginkább amolyan "senki földjének" jellemezném. Írás közben is ezt érzem, sőt, hetek-hónapok óta ez kavarog körülöttem.

Földrajzilag senki földje - időben amolyan tranzit-állapot. Időhatár.
A régi leomlóban, eltűnőben van, a jövő még csak ködös távol, az ember pedig ott ül középen, napjai romjain vagy jövőépítésre váró legó-kockáin.
Minőségi különbséget az adja, mit és hogyan bontottunk már le, illetve mennyire vannak szépen megrajzolt elképzeléseink a holnapot illetően.

Z. barátnőm mondta a minap: "A múltból múltat csinálni nem is olyan könnyű..." Igaza van. Hiába vágyakozunk, káprázunk, áhítozunk a változásra, amíg a múlt intenzíven a jelenünk része, csakis abból alkothatjuk meg a következő és az azt követő napokat. Hiába legyintünk, hitegetjük magunkat, hogy valami lezárult, érdektelenné, közömbössé vált számunkra, ha bűvös hálója fogva tart. A tagadás, az akaratlagos felejtés, az apátia nem változtatja át a helyzethez, történetekhez kapcsolódó emóciókat.

A Rák időszak olykor tudatosan, de természetét tekintve leginkább mélyen a felszín alatt, a múlt folyamával, érzeteivel árasztott el bennünket, örvényei magukba szippantottak.
Ha a naptár lapjaira tekintünk, pillanatok alatt végére értünk a hónapnak, ha azonban a megélt érzelmi élményeket vesszük alapul, rengeteg feljegyzést, felvillanó emlékfoszlányt találhatunk lelkünk lapjain.

Az újhold-képlet is alátámasztja ezt a szélsőségességet. Elindult valamiféle jól érzékelhető változás. Sőt, esetenként mi magunk vettük kezünkbe életünk kormányrúdját és indultunk el valami felé.

Lassú, ám tartós átalakulási folyamat hátán hömpölygünk a végtelen tenger irányába. Az út nagy odafigyelést igényel, saját magunk gátjaival, felgyülemlett és akadályokat képező élet-hordalékaival találjuk szembe magunkat. Személyiségünk kibontakoztatása - a felnőtté válásunk önbeavatása felelősségteljességet, kitartást, türelmet, önmérsékletet és elengedést igényel.

Igen ám, de az élet rohan mellettünk. Módszerek, emberek, sőt az egész gyorséttermi lét azt ígéri könnyen és pillanatok alatt is lehet. Ezért igyekszünk túl gyorsan kierőszakolni a változást, energiáink szétforgácsolódnak. Minden másodpercben mást és mást akarunk. Most kapcsolatot, majd függetlenséget, új munkát majd a régi biztonságot adó unalmas kiszámíthatóságát, távolra repülni, közben egy helyben maradni.
Ettől pedig krónikus elégedetlenség alakul ki a jelennel.

Ahogy Hamlet, úgy mi is az sóhajtjuk: "Kizökkent az idő." Ez akkor következik be, ha a változások erőszakos végrehajtói vagy azt elszenvedő áldozataiként létezünk ahelyett, hogy megtanulnánk megérteni a változás lényegét és természetét.

Minden most van - nincs más idő...