Telihold a Bakban: 2016.07.20 (00h57p)
„Az a csend, ahová szeretnélek elvinni benneteket,
az a végtelen tér, ahol a nem-lét létté válik, és a létezés nem-létté.
Az a tiszteletet keltő üresség ez, ahol minden hang létrejön és visszhangzik,
ahol minden forma keletkezik és összetörik; ahová minden önvalót bejegyeznek és kitörölnek; ahol semmi sincs, csak Az.
Ha csendes szemlélődésben át nem mentek ezen az ürességen,
Ha csendes szemlélődésben át nem mentek ezen az ürességen,
ezen a tágas téren, akkor sohasem tudjátok meg,
mennyire valóságos a ti létetek, és mennyire valótlan a nemlét.
Akkor azt sem tudjátok meg, hogy a ti valóságotok mennyire egy a mindenség valóságával.”
(Mikhail Naimy: Mirdad Könyve)
(Mikhail Naimy: Mirdad Könyve)
A horoszkóp szó két görög kifejezésből tevődik össze.
Az első fele a "horo" órát jelent és a Hórákra utal. Ők a mitológiában az égi és a földi rend megtestesítői, nevük jelentése "Törvény", "Igazság" és "Béke". Féltestvéreik a rettegett sorsistennők, a Moirák. A Hórákat ma úgy is nevezhetnénk: lélekterv, hiszen ha a karma ok-okozati törvényét követve a legnagyobb igazság szerint élünk, megleljük a lelkünk békéjét. És egyúttal elfogadjuk a sors kérlelhetetlenül fonódó és látszólag hirtelen véget érő fonalát.
A -szkóp utótag valaminek a vizsgálatát, megfigyelését jelenti. Összeolvasva megérthetjük, hogy a horoszkóp ennek a végtelen időnek az olvasását takarja. Folyamatosan telő-múló percekből kiragadott időpillanatokra nézünk rá a blogon is, vagy akár ha saját születési képletünket vizsgálgatjuk. Ezek a valóságok a mindenség valóságának aprócska fejezetei csupán.
Próbálunk viszonyítási pontokat kiragadni, mint a születésnapok, a jegyváltások vagy a hold-bejegyzések, de az egész történetet csak folyamatában tudjuk igazán áttekinteni.
Olyan az életünk (és talán az egész emberiség története is), mint egy hatalmas könyv. Bizonyos események összefüggnek egymással, de onnan, ahol az adott helyzetben állunk csak kusza cselekményszálaknak tűnnek. Néhány dolog, ami korábban megtörtént, később válik érthetővé, mikor a kirakós darabkái végre bennünk is a helyükre kerülnek.
Ezért utalok olyan gyakran vissza korábbi eseményekre, bejegyzésekre, mert szeretném, ha ti is, akik olvastok engem, minél nagyon összefüggésekben értenétek a világot.
Minden telihold, minden jegybe lépés, minden másodperc egyedi. Nem vagyok nagy matekos, így nem tudom kiszámolni annak a valószínűségét, hogy bizonyos égi lenyomatok, bolygóállások, fényszögek milyen gyakran ismétlődhetnek. De az univerzális látószöghöz képest szűkös fókuszommal mérve számomra lehetetlenség hogy újra minden ugyanúgy rendeződjön össze.
Vannak persze bizonyos fokú ismétlődések és mindig van lehetőség az elszalasztott alkalmakat jóvá tenni, a meg nem tett lépéseket megtenni, de már nem lesz ugyanaz, mint korábban. A most az egyetlen valóságos idő...
Csodás hivatás az enyém, hiszen az örökkévaló misztériumában lapozgathatok. Próbálom megfejteni megérteni és lefordítani a szimbólumok nyelvét arra a hétköznapira, amit beszédnek hívunk.
Nem tudok azonban mindent szavakkal kifejezni, ezért használok inkább hasonlatokat, hangulatokat. Gondoljatok csak bele, milyen nehézkes egy színes, eseménydús és absztrakt álmot ébredés után elmesélni. Minden, ami ott megtörtént bizarr módon természetes és életszerű volt, de "ideátra" már csak néhány érzést, impressziót, képvillanásnyi emléket hozhatunk magunkkal. A mostani telihold is valami hasonló folyamatba enged bepillantást.
Most épp egy rendkívül képlékeny állapotban vagyunk. A tarot a 18. képén jeleníti meg a holdat, ennek az üzenete a szerdai teliholdra fokozottan is érvényessé válik.
Az újhold a Nagy Kutya csillagképben, a Sirius-nál ért utol bennünket, a telihold Napja pedig a Kis kutya csillagkép alfa csillagával áll együtt. A két kutyát megtaláljuk az említett tarot lapon is, ők jelentik a félelmeinket és őrzik a kapukat.
Érzelmileg egy nagyon intenzív két hét áll mögöttünk. Még az idő is valahogy olyan álomszerű volt: állni látszott és rohant egyszerre. Percekre bóbiskoltunk el vagy átaludtuk az egész éjszakát?
A Mars szintén az újholddal indult meg előre, most a felkelő Algollal néz farkasszemet. Ami eddig a mélyben volt, felemelkedik. Legyen az félelem, titok, vágy vagy elhallgatás, beérett vagy halogatott dolog - az égi rend szemszögéből lényegtelen. Az események mozgásba lendülnek.
Azokból az élethelyzetek, amik egyre szűkösebbé váltak, inkább előbb, mint utóbb mozdulni kell. Ahogy a bevezetőben is írtam, ez nem azonnali, hanem folyamatos változás. De egyre hevesebben fogjuk érezni a rázkódást, ahogy sorra lehullhassanak rólunk azok a helyzetek, kapcsolatok és elképzelések, amik a nemlét valótlanságából erednek.
Bátran kövesd hát a belső hangot! A Hórák törvénye-igazsága nem más, mint a szíved csendje és békéje. Érezd át azt, amiért vagy itt, hogy öröm legyen a Rák éjjeléből az ébredés. Közeleg az Oroszlán hónap, ami már a nappali (ön)tudatosság fényével világít.
Addig viszont hagyd, hogy az álmaid üzenetei vezessenek.