Engedem, hadd menjen

A Skorpió hónap újholdja: 2016.10.30 (18h38p)

"Vannak órák, mikor a dolgok levetik álarcaikat, mikor a szögletek letompulnak,

s a sebek észrevétlenül begyógyulnak a csöndben."
(Kassák Lajos)

Amikor ránéztem a Skorpió újhold képletére, a Quimby Most múlik pontosan című száma kezdett zakatolni bennem. Annyira csodálatosan összegzi a jelenlegi időszak hangulatát: a belső vívódásokat, az elengedés küzdelmességét, a vissza-vissza kísértő kényelmes kábulatot, eltompító önbecsapást, a halogatást - ahelyett, hogy végre elengednénk...
Elengednénk mindazt, ami visszatart, ami "ott tart", ami fojtogat, és elhinnénk végre, hogy lehet álarcok, szögletek (korlátok) nélkül élni a legteljesebb önmagunkat. Mert ez az a bizonyos a várva-várt gyógyulás.

Olyan egyszerűnek hangzik, mint minden más (divatos, és főképp ezoterikus) jó tanács: teremtsd meg, engedd el, élj a jelenben - és a végtelenségig folytathatnám a sort.
Görcsösen akarjuk azt, ami a legtermészetesebb. Mert már elfelejtettük, hogyan kell. Elfelejtettük az önátadást, az önfeledtséget, az életbe vetett bizalmat, az önmagunkba vetett hitet - ami gyermekként még a miénk volt.
Széttárt karokkal kellene hanyatt feküdni a sötét, holdfényes vízben, de ott vannak a mélyben a félelmeink, a démonjaink és a szörnyeink.

Azt látom (bár asztrológiai mutatókkal nem tudom egyértelműen megindokolni, hogy miért), hogy a régi gyerekkori sérelmeink, amikről azt hittük, ezer éve megszabadultunk tőlük vagy ha más nem, legalább egy feneketlen pincébe száműztünk - most visszatérnek kísérteni.

Nem fehér lepelbe vagy sikolymaszkba bújva jönnek elénk - ami halloween alkalmával igazán stílusos lenne, inkább felismerések formájában jeges zuhanyként józanítanak ki.

Bármi megmozdulhat bennünk, hiszen sérelmeink száma megtöltené a fenti tavat: szüleink elcseszett kapcsolat, önbizalomhiánya, amit labdaként passzoltak nekünk tovább vagy azok a szavak, amikkel gyerekkoruk óta kondicionáltak: "lusta vagy", "ügyetlen vagy", "ne csináld, mert úgysem fog sikerülni". A szereplők talán megváltoztak, mostanra nem apu vagy anyu ismételgeti őket, hanem a párunk, a főnökünk, a környezetünkben élők igyekeznek aláásni az éppen ébredező önbizalmunkat. Sőt, az is előfordulhat, hogy mi plántáljuk tovább ezeket a gátlásokat az utánunk következő generációba.

A képletben az újhold együtt áll a Merkúrral (talán ezért is jött felszínre a belső gyermek kérdéskör), ami azonban a holdcsomópont-tengelyre és a Neptunuszra ad feloldást. Ennek a kulcsa azonban nem az akarattal elindított változás, hanem az áramlatokkal való tudatos együtt haladás. Engedem, hadd menjen... Vigye, mossa ki belőlem mindazt, amitől  önelemezgetéssel, önmarcangolással vagy a helyzet szétanalizálásával sem tudok megszabadulni. Mert nincs felette hatalmam. Csak akkor, ha elengedem.
Ha el- és főképp megbocsátok...





Ha tetszett a bejegyzés, és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a Padparadsa facebook oldalát, itt megteheted.