Nap-Jupiter oppozíció: 2017.04.07
"A rend általában emberi tevékenység eredménye.
A káosz nyersanyag, amiből meg lehet alkotni a rendet."
(Frank Herbert)
(Frank Herbert)
Ismételten izgalmas időszak részesei vagyunk, legalábbis az asztrológia szemszögéből. Ez annak a sokat emlegetett hét éves időszaknak a fináléja. Az utolsó erőpróbák napjait éljük, ami az égen nagy feszültségek formájában rajzolódik ki.
Érdekes, hogy a megélése most meglehetősen szélsőséges. Korábban egészen egyértelmű és világos tendenciák voltak, akkor szinte ugyanazokat a visszajelzéseket kaptam az olvasók részéről: "szinte szó szerint az történik velem, mint amit a bejegyzésben leírtál".
Ám az leginkább ősszel volt, amikor a világ egységesen befelé fordult, ez a folyamat pedig épp olyan, mint a tavasz. Vannak növények, amik már kihajtottak, virágba borultak, mások még épp hogy csak szirmot bontanak. Van olyan ember, aki blokkokat érez, esetleg fizikai tüneteken, fáradságon, levertségen megy át, míg másoknál már az előrelépés lehetőségei körvonalazódnak.
Egy közös momentum azonban felfedezhető: érezzük, hogy felbolydult a méhkas és valamiféle káosz kavarog bennünk-körülöttünk. Akik nem tudják merre, azok azért, akinek dönteni vagy lépni kell azért szoronganak. Talán mert érezzük, hogy minden, amin most keresztülmegyünk, jelentős horderővel bír. Bár ez minden pillanatra igaz, mégis ott van, szinte kézzel fogható a nyomaték.
Legjobb módszert ennek feloldására szintén a természettől leshetjük el. Hagyjuk a dolgokat a maguk ritmusában történni. Ne akarjuk bódító illatú magnóliák lenni, ha ősszel termő körtefák vagyunk. De ha eljön az időnk, akkor ne féljünk cselekedni!
Az elmúlt hét év igen csak komoly átalakításokat indított el, nem csak egyéni, globális szinten is. Amiért ez személyesen is ilyen intenzíven érintett bennünket, az nem az Uránusz-Plútó kvadrátjának, hanem a sorsbolygók jelenlétének köszönhető.
Az Uránusz-Plútó fényszögéről rengeteget írtam, csak annyit emelek be ide, ami segít nagyobb összefüggéseiben látni a dolgokat. A személyiség, az egyéniség felszabadítása együtt ment végbe a komoly belső, erkölcsi értékrend átalakulásával.
Legalábbis jó esetben. Tudatosan, önismereten keresztül ugyanis ez lett volna a feladat. Olyan rétegekben visszabontani az önmagunkról kialakított képeket, hogy felismerjük benne a családi mintákat, a társadalmi elvárásokat. Azt, hogy mennyire igyekeztünk másoknak, a világnak megfelelni, mennyire korlátoztuk a kreativitásunkat az esetleges áldozatszerepekkel. Ám ennek ellenkezője is igaz, hogyan kényszerítettünk másokat arra, hogy a mi elvárásaink szerint éljék az életüket.
Hihetetlen felszabadító ez a felismerés, de amikor ennek a szikrái kipattannak bennünk, magukban hordozzák a nagy fokú zavarodottság érzését. Előkerülhet a bűntudat, és reflexből mások hibáztatása helyett magunkat kezdhetjük ostorozni.
Miért nem léptem korábban? Miért maradtam ilyen sokáig ebben a kapcsolatban és vártam, hogy XY megváltozzon? Miért nem vettem észre, hogy csak kihasznált? Miért szalasztottam el azt a jó lehetőséget? És így tovább... Amíg így gondolkodunk, semmi sem fog változni, hiszen találtunk egy újabb bűnbakot, akit akadályként lehet mozgatni magunk előtt.
Igaz ez a példa az önismeretre is: minél jobban odafigyelünk és gyakoroljuk a személyes felelősségvállalást, annál könnyebb lesz megtartani az egyensúlyt. Annál tisztábban látjuk, érezzük és felvállaljuk azt, akik vagyunk. Az időszak vége még erősen takarít, kapcsolatokat, elképzeléseket, hitrendszereket választ le rólunk. Elképesztő és felfoghatatlan mélységekbe nyúlik. Megszűnik a múlt és a jövő, előző és következő élet, minden most zajlik és minden irányba egyaránt kihat.
Tőlük függetlenül is megtörténik mindez, de tudatosítással részeseivé válhatunk az egységesnek. A Szaturnusznak köszönhetően kizárólag a valódi értékek maradhatnak fent hosszú távon. Hagyjuk a többit távozni. Nem csak másokkal, magunkkal kapcsolatban is...
Ha érdekelnek az asztrológiai aktualitások, kövess a Padparadsa facebook oldalán.
