Gondolatok a szinasztriáról: második rész
Bevezető gondolat: "Szeretni nem annyit jelent, mint egymás szemébe nézni, hanem azt jelenti: együtt nézni ugyanabba az irányba." (Antoine de Saint-Exupéry)
♈♉♊♋♌♍♎♏♐♑♒♓
Az első részben alig esett szó konkrétan a szinasztriáról, úgyhogy most egy kicsit asztrológiai oldalról is rápillantunk a kapcsolatokra.
Két ember kapcsolati elemzése úgy kezdődik, hogy megnézzük az egyik és a másik fél képletét külön-külön és csak utána következik annak vizsgálata, hogyan is hatnak egymásra.
A szinasztria-fényszögek között vannak klasszikusan pozitív jelölők: például ha a férfi Napja és a Nő Holdja szemben állnak egymással. Ilyenkor a hagyományos szerepek a helyükön vannak, ugyanis az "örök férfi" és az "örök nő" pillantanak egymásra. Az efféle kapcsolódás boldog, romantikus együttlétet ígér, mindketten úgy érzik, mintha megtalálták volna testük-lelkük másik felét.
Ez valahogy így néz ki:
Igen ám, de az egyéni dramaturgiákat nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Lehet akármennyire tökéletes is az összekapcsolódás, ha a hölgynek problémás a Holdja - a nőiségének a megélése, esetleg az úriembernek van egy erősen támadott Napja - és ezáltal sérül az önbizalma.
Lehet, hogy első pillanatban még a romantika vagy feniletilamin-szint emelkedés felülír minden egyebet, de az idő előrehaladtával és a rózsaszín köd oszladozásával napvilágra kerülnek a problémák.
Ekkor történik az, hogy a másik fél elkezdi nyomogatni a másiknál a fájó pontokat. Bekapcsolódunk a feldolgozatlan történetekbe. Ezért is fontos az önismeret. Minél bizalmasabb kapcsolatba kerülünk önmagunkkal, annál kevésbé várjuk másoktól, hogy kiteljesítsenek - vagyis pótolják a hiányosságainkat. Ennek híján, kilépve egy rosszul működő kapcsolatból gyakran ugyanolyanba lépünk bele, mivel oda is visszük a feldolgozatlan problémáinkat. Ráadásul a sérelmeket a párkapcsolatokban általában felnagyítva érzékeljük.
Életünk új szereplőjének valószínűleg más lesz a neve, a története, a születési képlete, de nálunk, egy életen át ugyanazok a belső konstellációk határozzák meg a személyiségünket. Az energiáink változatlanok, de a felhasználásuk lehet tudatos is.
Azok a bizonyos karmikus kapcsolatok
A karmáról A múlt idejű bejegyzésben írtam, most csak pár sort emelek át belőle, emlékeztetőül.
"A karma az életünk minden apró mozzanatában ott rejlik. Abban az egyszerű cselekedetben is, ha reggel kinyomom az ébresztőórát, kockáztatva az elalvást. Az elalvás következménye lesz a késés, a késés következménye pedig a főnököm számonkérése."
"Minden kapcsolat karmikus kapcsolat. Ok és okozat. Még a leghétköznapibb is: a postással, a benzinkutassal, a csemegebolt eladójával. A különbség az érzelmi mélységben és intenzitásban mutatkozik meg."
Vagyis ennek függvényében nem érdemes azt kutatni, hogy mi lehetett a közös múltunk, inkább koncentráljunk a jelenre.
Lássuk meg, mit tanít nekünk egy-egy kapcsolat.
Ráébredhetünk arra, hogy mennyire adtuk fel magunkat egy másik ember kedvéért. Lehet, hogy egy elnyomó kapcsolat nyomán tanulunk meg jobban, határozottabban kiállni magunkért. Sőt, a csalódásokban akár az önbecsapásokat is felfedezhetjük.
Ezeket a tapasztalásokat nem lehet és nem is érdemes megúszni.
A párkapcsolat kulcsai
Először is, minden kapcsolatba mindkét félnek 100%-ot kell beletennie. Az, ha ez egyik csak 40%-ban van jelen, az a másik fél részéről óriási erőfeszítéseket kíván. A "pótlás" lehet önfeláldozás, túlzott kompromisszum, alárendelődés, érzelmi vagy akár anyagi megterhelés is. Egy darabig működik, de hosszú távon a plusz megterhelés senkinek sem lesz a hasznára.
Egy párkapcsolathoz mindig két ember kell, egyedül lehetetlen megoldani a párkapcsolati gondokat.
Végül néhány ide illő gondolat Létai Pétertől:
Marad még néhány gondolatom a témában, így hát hamarosan folytatjuk...!
Tetszett a bejegyzés? Köszönöm, hogy megosztod másokkal is!
Ha érdekelnek az asztrológiai aktualitások, kövess a Padparadsa facebook oldalán.