Gondolatok a Nap-Neptunusz együttállás kapcsán: 2018.03.04 (14h54p)
♓
Az őszinteség emberi, vallási és etikai értelembe véve is az egyik legfontosabb erény. Mégis Doktor House óta tudjuk: mindenki hazudik. Tudományos felmérések igazolják ennek az állításnak a létjogosultságát: napi szinten rengeteg hazugság elhangzik.
A hazugságnak azonban vannak fokozatai. De miért is hazudunk annyit nap mint nap?
1. a másik kedvében járva
Van, amikor szépítünk a helyzeten, mert nem akarjuk megbántani a másikat vagy nem akarunk egyértelműen állást foglalni.- Tetszik az új frizurám?
- Igen. - hangzik a válasz, pedig azt gondoljuk: "a hosszú haj jobban állt".
Ezek tét nélküli füllentések, hiszen csak azért mondjuk, hogy a másik örömét ne lohasszuk le. Olyan apró ferdítései ezek a valóságnak, hogy szerintem nem is számít igazán hazugságnak. Egyszerűen csak elfogadom, hogy neki sokkal jobban tetszik valami, mint amennyire nekem nem, és ezt mérlegelve támogatni fogom a lelkesedésében.
Persze, ha a fenti kijelentésem után azonnal körtelefont intézek a barátnőimnek arról, hogy "láttátok XY milyen rémesen nézett ki?!" - akkor már rosszindulatról és nem finom kis füllentésről van szó.
2. a következményektől félve
Vannak azok a tudatos hazugságok, amiknek már jóval nagyobb a hordereje. Tudatosan döntünk a hazugság mellett, mert félünk az igazság következményeitől.Ez már gyerekkorban megjelenhet. Biztosan mindenkivel előfordul, hogy eltörte a nagyi szeretett vázáját, elfelejtette megírni a házi feladatot vagy megette a tesója dugicsokiját. És akkor jönnek a mesék a virágtartó körül őgyelgő macskáról, a leckét faló kutyáról és a kifejezetten Milkára vadászó ufókról.
Minél kisebb otthon a nyomás, annál könnyebben vallja be az ember az igazat, mert megtanulja, hogy bár a tetteinek vannak következményei, a büntetés sosem igazságtalan.
A büntetés azonban nem csak elfenekelés vagy szidás lehet, sok szülő érzelmi zsarolást alkalmaz.
Harmadikos vagy negyedikes lehettem, mikor az iskolában megkaptam az első egyesemet. Nem olyan családban nőttem fel, ahol kizárólag kitűnő jegyeket vártak el tőlem, mégsem mertem otthon aláíratni. Napokig húztam-halasztottam a dolgot, mindenféle kifogásokat gyártottam, hogy a szüleim miért is nem láttamozták az osztályzatot. A tanárnő végül az egyik osztálytársnőmmel küldte el az ellenőrzőmet. Felnőtt fejjel visszagondolva, nem volt a legjobb megoldás, sem rám, sem arra a kislányra nézve, de utóbb kiderült, hogy rossz jegy miatt nem harapják le otthon a fejemet.
Ettől függetlenül és minden látszat ellenére rendkívül maximalista és szorongó gyerek voltam. Hosszú évek - és egy 3-as házas Kos Uránusz tranzit - kellettek hozzá, hogy viszonylag bátran vállaljam a véleményemet.
Ma már az élet minden területén őszinteségre törekszem és szinte azonnal érzékelem mások hazugságát. Mivel azonban ismerős ez a "félelemből elkövetett hazugság" - még ha nem is mentem fel másokat a viselkedésük alól, de jóval megértőbb és elfogadóbb vagyok.
A felnőtt léttel ez a berögzült viselkedés nem tűnik el automatikusan. Nagyon mélyen rögzült minták ezek és ebből következik az, hogy hazudunk egy párkapcsolatban, a főnökünknek, olykor még a barátainknak is. Sőt, hazudunk egy terápián, ahol pedig tényleg csak az igazság az, ami felszabadíthatna.
3. megfelelési kényszer
A kifelé mutatott kép rendkívül fontos, sokszor olyannyira, hogy tökéletes kapcsolatokat, boldogságot és elégedettséget mutatunk a közösségi felületeken. Ez a fajta hazugság előbb-utóbb egyfajta élethazugsággá válik.
Minél nagyobb a szakadék a valós érzések és a kifelé közvetített énkép között, annál nagyobbat lehet zuhanni.
Hátulütője ennek, hogy nem csak a saját szorongásunkat növeljük, de másokban is elültetjük az ellentmondások miatt a szorongások csíráját. "Hát még neki is sikerül minden, csak én vagyok ilyen magányos / szerencsétlen / boldogtalan?"
Minél többet ismételgetjük ezeket az élethazugságokat, annál inkább szervülnek és annál nehezebb lesz lerántani magunkról ezeket a maszkokat.
4. átverés
Végül vannak a nagyon tudatos, manipulatív hazugságok. A görög mitológiában Hermész nem véletlenül volt egyszerre a kereskedelem, az ékesszólás és a tolvajok istene - mivel gyakran ez a három dolog nem is áll olyan távol egymástól.Ezt az utóbbi kategóriát csupán a teljesség kedvéért emeltem be, mivel elsősorban a 2-es és 3-as témakör hazugságait szeretném körbejárni. A téma igen aktuális. A mai Nap-Neptunusz együttállás az elködösítésről szól. Főképp arról, mikor a belső világunkat nehezen tudjuk összeegyeztetni a külső valósággal.
Az önismereti út első és egyik legkeményebb lépcsőfoka: szembenézés önmagunkkal.
Az, amikor fel kell vállalni a hibáinkat, a tévedéseinket, az élethazugságainkat, az illúzióinkat, az önbecsapásainkat, ráadásképpen pedig az ezekhez fűződő indulatainkat is.
Sokan itt meg is torpannak.
És itt nincs vége a történetnek! Hiszen ezután nem válunk automatikusan szentté, tovább hibázunk, tévedünk, hazudunk... Sőt, a spiritualitás könnyen válhat az egyik legnagyobb egocsapdává.
Azt szoktam mondani, hogy az önismereti út nem oda vezet, ahol minden problémamentes, kellemes, rózsaszín és bájos egyszarvúk ugrálnak körülöttünk, hanem oda, ahol már nem ragadunk bele olyan hosszan egy-egy problémás vagy kellemetlen szituációba.
Ha odafigyelünk magunkra és másokra, előbb leleplezzük az önbecsapásokat és nem maradunk két évet egy méltatlan kapcsolatban / helyzetben. Két hónap vagy két hét alatt kijózanodhatunk.
Ha ki is billenünk az egyensúlyunkból, hamarabb visszatalálunk önmagunkhoz.
A tarot beavatásának 21. állomása a Világ, ami egy kötéltáncost ábrázol. A nagy érzelmi kilengésektől, az őt ide-oda rángató élethelyzetektől nem tudna fent maradni a vékony dróton, de akkor is lezuhanna, ha megállna a haladásban. A mindennapos, finom korrekciók, a lelkiismeret kiegyensúlyozása segíti abban, hogy az egész világot magához ölelhesse.
A Neptunusz kapcsán szintén említésre méltó a hazugság fiziológiája. Ehhez az égitesthez tartozik az az érzés, ami láthatatlanul elszippantja az életerőnket. A hazugság hasonlóképpen működik. Annyira ellentmond a természetünknek, hogy rengeteg energiát felemészt. Minél hosszabb távon kell fenntartani, annál több és több energiát fog tőlünk elszippantani, és előbb-utóbb akár komoly testi tüneteket is okozhat, mivel egy állandósult stresszállapotot idéz elő.
A hazugságnak az ellenpontja nem az igazság - hiszen az nézőpontok szerint változik - hanem az őszinteség.
Cser Zoltán (Tan Kapuja) idei orákulumában a Kutya éve kapcsán arról beszélt, hogy két fő kérdés válik hangsúlyossá idén. Az egyik a választás, a másik az igazság. Nagyon tetszett, amit megfogalmazott: "kíméletlen igazságot ne alkalmazzuk, engedjük a másiknak a saját illúzióit hazudni".
Viszont azzal azért kiegészíteném, hogy szintén energiarabló állapot, ha a másik fél részéről érkező hazugságokkal teli kapcsolatokat tartunk fent. Ha a pasi sosem ér rá, ha a barátunk mindig lemondja a találkozót, ha az alkalmazottunk kéthetente beteg, akkor ne őket akarjuk leleplezni, hanem mi vállaljuk fel a dolog kellemetlenségét és tisztázzuk a helyzetet.
Próbáljuk meg kezelni az ellentéteket, törekedjünk egyensúlyra, legyünk rugalmasak és határozzuk meg a közös szándékot. Ha valaki nem partner ebben, akkor engedjük meg neki, hogy így viselkedjen. De nekünk nem kell hozzá tovább asszisztálni. Hiszen ha tudjuk, hogy nem őszinte velünk, és csak magunkban bosszankodunk rajta, akkor továbbra is részesei leszünk ennek a játszmának.
Ha érdekelnek az asztrológiai aktualitások, kövess a Padparadsa facebook oldalán.
