Új fényben

Telihold a Rák havában: 2018.06.28 (06h53p)

Bevezető gondolat: "'Hajnal' csak hat betű papíron; jelentőségét csak az tudja, aki ismeri, aki nemcsak szemével látta, hanem lelkével megérezte, aki elmerült a virradás természeti csodájában, aki áhítatosan nézte a keletről jövő rózsás derengést és megérezte a végtelenséget és az örökkévalóságot." (Nadler Herbert)

♋

A nyár kezdetén a leghosszabbak a nappalok, több, mint 16 világos óránk van, míg télen mindössze 8 és fél. A napjárás most érte el a csúcspontját, a napfordulóval átbillent a mérleg és észrevétlenül növekedni kezdett a sötétség.

Az asztrológiai évkör-ábrán a Rák jegye van lent - ő jelöli az éjfélt, míg a téli napforduló Bak-pontja a delet. Látszólag feje tetején áll a világ: a legfényesebb időszak mutat a legsötétebb napszakra. De gondoljunk csak bele, mikor lenne a legcélszerűbb rápillantani a félelmeinkre, a problémáinkra?

Akkor, amikor a "legnagyobb bennünk a világosság" (tudatosság), amikor távolról és nem égető szükségből foglalkozhatunk azok feloldásával.

A legtöbb esetben csak akkor kezdünk "kapálózni", amikor már baj van. Kétségbeesetten próbálunk rendbe hozni egy kapcsolatot, ami lehet, hogy nem is ment volna tönkre, ha időt és figyelmet szántunk volna egymásra. Nem merünk kiállni magunkért a munkahelyünkön, csak nyeljük a feszültséget, míg végül az egészségünk bánja. Folytathatnánk a sort számtalan élettörténettel, amikkel a "sötétségből" próbáljuk felvenni a harcot: depresszív, lehangolt, reményvesztett, elkeseredett állapotokból.

Annyi minden más fontosabb, mint önmagunk megismerése, végül pedig csodálkozva nézzük: elrohant mellettünk az élet.

A teliholdnál a Nap és a Hold - a világosság és a sötétség - kerül szembe egymással, a lehető legtávolabbról, ahonnan kényelmesen és objektíven rápillanthatnak egymásra.
A Rák-Bak tengelyen a személyes felelősségvállalás kérdésével találkozhatunk, amit most a Hold-Szaturnusz együttállása két piros vonallal még alá is húz.

A Bak Holdat talán így lehetne a legjobban leírni: kővé dermedt érzelmeink. Itt őrizzük azokat a sérelmeket, ami miatt nem tudunk bizonyos dolgokat spontán módon élvezni, ami miatt nehezen tudunk kapcsolatot teremteni, helyette inkább falakat építettünk magunk köré. A torony tégláin ilyen felíratok virítanak: kishitűség, aggodalom, küszködés, megfelelni akarás, szeretethiány, bűntudat...

Szörnyeinket száműzzük a pincébe és minden egyes alkalommal, mikor ezekkel az érzésekkel találjuk szembe magunkat - akaratlanul is őket hizlaljuk. Pedig ha felhoznánk őket a fényre - tudatosítanánk - kiderülne sokukról, hogy nincs szükségünk rájuk.

Egy alapos lelki nagytakarítás után sokkal építőbb energiákat is tárolhatnánk tudatalattink alagsorában.

Ezzel a teliholddal, sőt az egész Rák-hónappal új fényben tekinthetünk önmagunkra. Nem sok kell hozzá: "csak" ez a múlt-kisöprés. Ha képesek vagyunk elengedni a sérelmeinkhez való ragaszkodásainkat, akkor olyan érzés tölt el bennünket, mintha tényleg felébrednénk végre. S onnantól kezdve nem csak láthatjuk, de lelkünkkel is átérezhetjük minden egyes hajnal végtelen és örökkévaló derengését.

Tetszett a bejegyzés? Köszönöm, hogy megosztod másokkal is!
Ha érdekelnek az asztrológiai aktualitások, kövess a Padparadsa facebook oldalán.