Múlt és jövő határán

Újhold és Gyűrűs napfogyatkozás a Mérlegben: 2024.10.02.

OLVASÁSI IDŐ KB. 6 PERC

Bevezető gondolat

"A jelen az a pont, amelyben a múlt és jövő összetalálkozik, határállomás az időben, de minőségileg nem más, mint az a két terület, melyeket összeköt." (Erich Fromm)

Van itt minden

A mai gyűrűs napfogyatkozásra jóval napnyugta után kerül sor, ezért hazánkból nem lesz látható. Idén a fogyatkozás maximuma Szingapúr környékére esik, de a Csendes-óceán nagy részén, Dél-Amerika déli felén és az Antarktiszon is megfigyelhető lesz.

Maga az újhold a Mérleg 11°-án jön létre, ahol nem stelliumot, hanem egyenesen asztrológiai tumultust találunk. Itt van a Nap, a Hold, a Merkúr, a leszálló-holdcsomópont, továbbá a Fekete és a Sötét hold Lilith, az Astraea aszteroida, a Makemake törpebolygó és a Szűz csillagkép két csillaga is ‒ a Porrima (a próféciák istennője) illetve a Vindemiatrix, a szőlőszüretelő.

Huh, ezt még így csokorba gyűjteni is igazi kihívás, nemhogy értelmezni ezt a sűrű, sokszínű energetikai esszenciát.

Az újhold így néz ki:

Még mielőtt a képlet megfejtésére vállalkozom, felhívnám a figyelmet arra az érdekességre, hogy hazánkban az újhold pontosan az aszcendensre és az MC-re is trigont ad, vagyis segíti a múlt és a jövő irányainak a meghatározását.

De haladjunk szépen sorban, az összes szereplőn. Kívülről fogunk befelé haladni, hiszen a kollektív mintáktól így jutunk el a saját, egyéni sorsfeladatunkig.

Távoli csillagok

Nagyjából az 1700-as évek végétől minden új év aszcendense a Szűz csillagkép ɣ és ε csillagára mutat. A gamma csillag az Antevorta nevet viseli, aki a próféciák egyik istennője, míg az epszilon csillag neve "szőlőszüretelő".

A Nap égi útját járva tíz hónap alatt éri el ezt a csillagpozíciót, így lehetőségünk nyílik arra, hogy az újév óta megtett utunkat összegezzük, értékeljük és ha jó (önismereti) munkát végeztünk, akkor learassuk a termést. 

Stílszerűen képzeljünk el egy szőlőskertet: ősz van, 17°C körüli hőmérséklet, az erdőben sárguló falevelek, közvetlen előttünk tőkék, rajta érett fürtök, támasztékként karók. Ezek a körülmények nyújtotta lehetőségek, a Nap ellenben az egyéni filter.

Van, aki a sok-sok munkát lát ebben a képben, más valakit a táj szépsége ejti rabul, van, aki a bor értékesítésén gondolkodik, míg akadnak olyanok is, akiket teljesen hidegen hagy ez a látvány.

Így vagyunk mindennel: a kollektív valóság adott, de az ehhez való viszonyulásunk adja meg az életünk minőségét, súlyait, a prioritásokat és a fókuszpontokat.

Ha az égi rendet követjük, akkor érdemes a mai napon körbetekinteni az életünkön: mi minden történt velünk ebben az évben. Mik azok a tapasztalatok, eredmények, sikerek, amiket "leszüretelhetünk". De épp oly fontos számot vetni a kudarcainkkal, a még meg nem oldott helyzetekkel, a várólistánkon sorakozó (netán torlódó) terveinkkel – hiszen ezekből rengeteget tanulhatunk.

Pont mint egy valódi szüret esetén. Megállunk egy pillanatra és átadjuk magunkat a bőség, a beérés örömének, majd utána nekilátunk felkészülni a jövőre. El kell távolítanunk az elhalt növényi részeket, felásni a kertet és a talajba keverni a komposztot, hogy tavaszra tápanyagban gazdag legyen.

Az álmok harcosa

Míg a két csillag 39, illetve 102 fényévnyire van tőlünk, addig a Makemake törpebolygó a Naprendszer peremén ‒ 6-7 millió kilométerre kering. A Kuiper-öv felfedezésével, asztrológiai értelemben, megkezdődött a kollektív tudat tágulása.

Makemake egy ősi polinéz isten, aki férfi létére erőteljese feminin teremtő minőséget képvisel: meditál és a kultúra fejlődésének irányát, a döntéseket álmai, megérzései sugalmazzák. De nem csupán egy álmodozó, hanem bátor harcos is, akinek legfőbb célja, hogy a természettel és annak törvényeivel összhangban létezzünk. Az ő befolyása érvényesül majd a politikában, a gazdaságban és az ökológiában, de a belső erőforrásaink fejlesztésében is, mint amilyen az akaraterő, a szív ereje és a pszichés képességek.

Az "áldozat" témakörére is rávilágít: mit vagyunk hajlandóak elengedni/feláldozni egy globális és az egész emberiséget érintő nemesebb célok érdekében.

Akit ma úgy hívunk: lelkiismeret

A Kuiper-övről az aszteroida övre ugrunk, és itt az 5. legnagyobb aszteroidát, az Astraeát vesszük szemügyre. Az aszteroidák a személyiség és a sors formálásában, összekapcsolásában játszanak óriási szerepet.

Astraea neve azt jelenti: "csillagleány". Ő volt az utolsó halhatatlan, aki még az aranykor idején együtt élt az emberekkel. Ez az atlantiszi világkorszaknak megfeleltethető időszak volt. Ezután azonban az égi rend helyett a káosz uralkodott el a földön, az emberek anyagias, kapzsi gondolkodása megmérgezte még a családi kapcsolatokat is. Astraea az emberiség gonoszsága elől az égre menekült és önként a Szűz csillagképpé vált. A mítosz szerint azonban egy nap még visszatér közénk és magával hozza az utópisztikus aranykor ígéretét, amelynek ő volt a nagykövete.

Astraea a méltányosság és az igazságosság iránti vágyunk, ám az árnyoldala a nehézségek elől való menekülés, ahelyett, hogy szembe szállnánk azért, ami a lelkiismeretünk szerint fontos.

Antervorta a jövő képét festi elénk, Makemake a bátor harcost hívja életre, Astraea pedig a lelkiismeretünk hangján szólal meg.

A lázadás megváltása

A Sötét hold Lilith egy nehezen megfogható, nehezen beazonosítható indulati gócpont bennünk. Itt sűrűsödik össze minden sötét magány, frusztráció, tehetetlenség, harag, szenvedés, lelkiismeret-furdalás, bűntudat, önvád és önutálat, amit egyszerre érzünk idegennek és a sajátunknak. Ezek az elemi erejű energiák (főként itt a Mérlegben) az elszigetelt egóból fakadnak.

Amikor megfeledkezünk róla, hogy a teljesség részesei, a valóság formálói vagyunk.

A Fekete hold Lilith a megváltás. Az, amikor magunkra ismerünk, látjuk, hogy mindent, ami kívül van, belülről vetítjük rá a létezés vásznára. Kapcsolatok, külvilág lényegünk visszfényei, teremtésünk eredményei.

Mivel ez a két szakasz egyszerre történik, így nagyon intenzív tapasztalatokra, hirtelen felismerésekre és gyors átalakulásokra számíthatunk. Használjuk az érzéseket, az érzékeléseket iránytűként önmagunkhoz.

Hogyan illeszthető be mindez az életünkbe?

Antevorta azt jelenti: „előreforduló”, míg a párja Postvorta, a „hátraforduló”, így lehetőségünk van rajta keresztül egyszerre látni a múltat és a jövőt. Múlt és jövő ismerete nélkül nincsen jelen.

Minél tisztábban emlékszünk a saját múltunkra, a családunk múltjára, a hazánk múltjára és az egész emberiség múltjára, annál tudatosabban formálhatjuk a jövőnket.

Ez nem azonos a múlton való kesergéssel ("Bárcsak a Hufnágel Pistihez mentem volna feleségül"), a transzgenerációs mintákban való feloldozás-kereséssel (a nagymamám rossz házassága miatt nem találok párt magamnak) vagy a történelem hibáztatásával ("Mit adtak nekünk a rómaiak?"). Ez kesergés, érzelmi elakadás, önfelmentés. Tudni kell a múltat, de nem benne élni.

Ugyanez igaz a jövő felé fordulásnál: nem szép színes vágyképekkel kell kiplakatíroznunk a jövőnket, hanem tudatosan megálmodni, formálni és cselekedni. Mindezt a belső értékrendünkkel, a természettel és a kollektív érdekkel egyre nagyobb összhangban.

Dönthetünk, hogy merre indulunk el. A régi megszokott gondolkodási sémák irányába (Ikrek aszcendens) vagy a magasabb szintű szellemiség (Vízöntő MC) felé.

A jelenlét a mostani folyamatokban szinte elengedhetetlen. Annyira gyorsan, kiszámíthatatlanul változik minden. Szinte egyszerre történik meg a lebontás és az újjáépítés. Amit odabent megváltoztatunk, az azonnal testet ölt a külső körülményekben. És nem mindegy, milyen minőségben megy végbe mindez...

Vedd fel velem a kapcsolatot: