Démonűző virágok: a korall

A korallról már írtam a Bak jegy kristályainál, itt a görög mitológia szerinti születéséről olvashattok. Most viszont megint elém sodorta az élet hulláma ezt a mesés félig élő, félig holt, félig állat, félig növény anyagot. Ezért szeretném Nektek is mágikus oldaláról bemutatni őt.

A csendes-óceáni szigetvilágban, a földközi-tenger térségében, Indiában, de még az északi germán népeknél is találkozhatunk korallal a vallási és mágikus rítusokban. Gyakran helyezték sírokra, hogy őrizze az elhunytakat, vagy viselték az élők, hogy védelmezze őket.
A görög mitológiában a gorgók, köztük Medusza is, elátkozott, szépséges leányok voltak, Athéné változtatta őket kígyóhajú, pikkelyes, éles fogú szörnyetegekké. A gorgófők ábrázolása és a legenda szerint Medusza bűvös erejétől született korall is az átkok távol tartásában segített.
A régi Rómában a gyermekek bölcsőjére akasztottak korallágakat, ami a betegségektől óvta őket. A görögök a hajó orrába szegezett korallal védték magukat a viharoktól. De a mediterrán országokban a házak falára is aggattak korallt, főként pirosat, hogy elűzzék a rémálmokat, a villámlást, az ártó szellemeket és a démonokat, semlegesítsék a szemmel verést.
Még a Viktória-korabeli Angliában is őrizték azt a hagyományt, hogy a csecsemtől korallággal tartsák távol a rossz szellemeket.

A régiek a korallt nyers formában használták a szertartásokhoz, nem volt sem csiszolva, sem polírozva, metszve vagy faragva, mert úgy gondolták, hogy az elő anyagban az emberi beavatkozással megölnék a benne lakozó mágikus energiákat.

A Csiliviliken is találtok egy korallal és festett achát geódával ékesített ezüst medált. Igazán modern és rendhagyó szimfóniája e két kristálynak.
Zitacsek drótékszerei között pedig egy napsütést, tengerpartot idéző korall-türkiz medált vásárolhattok.