Klasszikusan ehhez a jegyhez rendelik például az ónixot, az oszidiánt vagy a füstkvarcot.
Az ásványi anyagokon kívül vannak olyan élő anyagok is, amik évezredek alatt kővé dermednek.
A görög mitológia a keletkezéséről egy csodálatos történetet is őriz:
Héliosz napisten elbizakodott fia, Phaethón, apja szekerét akarta hajtani, de tapasztalatlan, gyönge kezei nem bírták irányítani a tüzes, szárnyas lovakat. A lángoló szekér a föld felé száguldott, ekkor Zeusz villáma halálra sújtotta a vakmerő fiút. Nővérei megsiratták és keserves könnyeikből csodás borostyánkövek születtek.
A korallion név mellett a görög halászok gyakran gorgeiának is emlegették. Ez az elnevezés pedig az egyik Gorgó, Medúza legyőzésének történetéből ered. Perszeusz, lemetszette Medúza félelmetes fejét, anélkül, hogy ő maga kővé változott volna. Amikor azonban a levágott fejjel hazafelé tartott, és egy pillanatra a tengerparton letette a zsákot, a holtában is rémületes szörny-fő kővé dermesztett egy hínárkupacot. A nimfák a kőhínárt a tengerbe húzták, ahol az korallá változott.
A gagát vagy más néven jet (fent a képen) nem más, mint bitumenes, szénhidrogénekkel erősen átitatott barnaszén, vagyis fosszilis fa. Éppen úgy is ég, mint a szén.
A gagát elkorhadt faként kezdte meg "új életét", majd levegőtől elzárva, nagy nyomás alatt évmilliók során préselődött össze ezzé a különleges drágakővé.
Színe selymes-viaszos éjfekete, épp ezért előszeretettel használták gyászékszerek díszítésére. Ennek az elterjedése Viktória királynő nevéhez fűződik, aki Albert herceg 1861-ben bekövetkezett halálakor kezdte viselni a gagát-ékszereket.
Az elefántcsont mellett az emberek ősidők óta más állatok csontjait, fogait is használják. Csontékszerekben, -faragványokban találkozhatunk víziló, ámbráscet, vaddisznó, rozmár és fosszilis mamutfogakkal, illetve egyéb állati csontokkal is.