Persephoné visszatér

"Két dolog létezik, (...) ami egyet alkot: a valóság és az árnyéka, a fény és a sötétség. Az egyensúly két oldala. Az élet a halálból keletkezik, és a halál az élet következménye. Mivel kiengesztelhetetlenül ellenségesek, folytonosan viaskodnak egymással: ők szülik egymást folyvást és folyvást. És velük együtt születik újjá minden: az almafák virága és a csillagok fénye."
- Ursula Kroeber Le Guin -

Idén tavasszal nehezére esik Persephónénak a visszatérés. Nem tudom, mivel kecsegtetik "odaát", ami vonzóbb lehet az itteni tavasznál, de lassan úgy érzem, korrumpálni kellene őt valahogy, hogy élvezhessük végre a napsütést, a lassan melegedő levegőt, a madarak vidám csivitelését, a friss zöldségek ízét, a megújulással együtt járó eufóriát. Lehet, hogy a Matrix II nyomán valaki felajánlhatná, hogy elkápráztatja a hölgyet a szerelemre emlékeztető csókkal... Uraim? Valaki? Senki? Akkor kénytelenek leszünk várni még egy kicsit az olvadásra.

Kitekintő azoknak, akik Monica Belucci felejthetetlen alakítását leszámítva, nem tudják, kiről van szó
Persephóné különleges női erőt képvisel a görög mitológiában.
Ismeri az élet változékonyságát, a halál és a feltámadás misztériumát. Egy személyben lány és feleség, terméketlen, mégis tőle függ a világ termékenysége.
Az év kétharmadában Démétér természetanya lányaként, Koré néven a föld felszíne felett él, ilyenkor az anyja örömében bőséggel, kies tájakkal, kövér legelőkkel ajándékozza meg az embereket.
A maradék időben Persephónéként az Alvilág királynője, Hádész felesége, a Holtak Birodalmának kegyet gyakorló úrnője.
Ilyenkor azonban Démétér szomorúsága miatt a föld halottá és fagyossá válik.
Persephóné odalent is bőségben él, mivel Hádész a mélységek gazdagságát birtokolja. A föld gyomra nem csupán drágaköveket, kincseket rejt, hanem szimbolikusan a láthatatlan, megfoghatatlan, a tudat mélyén rejlő, lelki gazdagságot is.

Ahol az almák felbukkannak...
...ott a kígyók is előkerülnek.
Ádám és Éva történetében a kígyó a "rábeszélő", az elfogyasztott alma pedig a tiltott tudás.
De más mítoszban is az alma mellé kígyó társul.
Hesperisek kertjében állt Héra vagy Aphrodité aranyalmafája, amit Ladón, az örökké éber kígyó őrzött. A hagyományok szerint ez az alma is a szexualitással volt összefüggésben, és senki, még a Hesperisek sem kóstolhatták. Amikor egyetlen gyümölcs mégis idegen kézbe jutott, Szép Heléné miatt kirobbant a trójai háború.
Persephóné esetében ugyanígy megjelenik mindkét szimbólum. A kígyó Démétér egyik szent állata, s mikor Persephóné megfogant, ő ebben az alakban egyesült Zeusszal. A kibogozhatatlan csomóvá tekeredő kígyók jele a symbolon. A gránátalma az alvilági visszatérésre (halálra és feltámadásra) kényszeríti Persephónét - vagyis a létezés ciklikusságának részévé teszi.
Az isteni tudás a nemzés (élet-teremtés) és az újjászületés képessége, előbbi szexualitás, utóbbi halál nélkül nem létezne.