gondolj csak erre: az apályt mindig dagály követi."
- Henry Wadsworth Longfellow -
Ez egy igazán izgalmas időszak. Kedvelem ezt a kifejezést.
Drága P.A. szinte minden asztrológia órát ezzel indította: "Ma egy izgalmas képletet hoztam nektek..." Egy idő után kérlelni kezdtük, mutasson végre valami unalmasat is, de ez a kívánságunk sosem teljesült.
Mert lehetetlen. Mert minden ember, minden születés, minden időpillanat tele van lehetőségekkel, mesés fordulatokkal, várakozással, mi több: egyedi varázslatossággal. Ez a mostani telihold esetében sincs másképp. Ráadásul tízmilliószorosan is változást ígér.
Böjtölés vagy dőzsölés?
A telihold a bőség, a termékenység időszaka, mivel ilyenkor vannak az energiák a csúcsponton. A márciusi teliholdat mégis a legtöbb kultúrában a nagyböjt holdjának nevezik. Mert a farsangot követő, a húsvétot megelőző időszakban ragyog fent az égen.A böjt a megtisztulás, az elengedés időszaka, a tudatos "apályteremtésé", hogy felkészülhessünk az élet ébredésével, a tavasszal, az újjászületéssel együtt járó áradásra.
2014. március 16-án, vasárnap, (budapesti idő szerint) 18 óra 10 perckor lesz a telihold, ami ráadásul az év első, (tízmilliószoros) teremtő napjával is egybeesik.
Mégis hogy fér össze a kettő: az apály és a dagály, a böjtölés és a dőzsölés? Egyszerűen: ez az élet alapvető ritmusa.
Ahhoz, hogy befogadj, el kell engedned.
Nem szívhatod folyton csak be a levegőt a tüdődbe, kifújnod is kell ahhoz, hogy friss léle(k)zettel töltekezhess. El kell vetni a magot, ki kell engedned a markodból, hogy terméssé érhessen, és idővel learathasd a gyümölcsöket.
Ezt mutatja nekünk a Szűz-Halak telihold és az alázat-tengelye.
Az apály ajándékai
Néhány nap múlva átmozdul minden: hosszabbodnak a nappalok, kipattannak a rügyek, megáradnak a folyók, felpezsdül az élet. Beköszönt a tavasz.
Erre készülhetünk fel.
A teremtő nap energiája most nem a kiáradásról szól, nem arról, hogy vágyakat, álmokat suttogjunk bele az éjszakába. Azokat már megtettük, nem kell ismételgetni őket. Tudják a "dolgukat", hagyjuk, hadd szálljanak a magasba.
Az ima is két fázisból áll: elengedjük, majd befogadjuk. Üressé válunk, megnyílunk. Ebben az állapotban megpillanthatjuk, mik vannak az érzéseink hátterében, a vágyak mögött, vagyis mik lapulnak a tengerfenéken.
Mint amikor az óceán a legvégső határáig visszahúzódik, és feltárja a világ előtt a rejtegetett (elfojtott, szégyellt, nem is ismert) dolgait: a kagylókat, köveket, csillagokat. A part közelében veszteglő hajókat mozdulatlanságra kényszeríti. Majd egy láthatatlan jelre, egy intésre az apály átfordul, dagállyá válik. Hullámokkal borítja a homokfövenyt, és ami megnyilvánult, ismét láthatatlanná válik.
Ha szeretnénk a mélyünkre pillantani, tegyük most meg.