hogy hasztalanul igyekszik
olyan dolgok határát távolabbra kitolni,
amelyek sohasem lehetnek határtalanok,
és úgy akarja elérni a végtelent,
hogy a végesnek lépcsőfokait fokozza."
- Rabindranath Tagore -
Ma végre direkt lesz a Jupiter!
Várom már az ezzel járó változást, mert az elmúlt napok eseményei nekem is egy kicsit sűrűnek bizonyultak. Bár nap mint nap figyelem a jeleket - hiszen azok alapján írom a blogon a bejegyzéseket - azért magam esetében én sem tudok objektív maradni.
Adódik egy helyzet, amit nagyon nem szeretnék, pedig lelkem mélyén vártam-vágytam, hogy bekövetkezzen, és ha ott van, gyorsan behúzom az összes kéziféket. Dacolok, megsértődök, idegeskedek. Ám lehetek akármennyire is durcás a világra, kénytelen-kelletlen szembesülök azzal, hogy ha valódi változásokat akarok az életemben, nincs helye alkudozásnak, kompromisszumoknak. Legalábbis a mostani érában nem.
A Kos Uránusz, Rák Jupiter és Bak Plútó fényszögkapcsolata a drasztikus, szélsőséges megoldások híve (és szinte könnyű dolgunk van, mert a harcias Marstól most egy kis haladékot kaptunk, mivel ő egy rövid időre kiszállt a konstellációból).
A változás beindult, a metamorfózis megkezdődött.
Olykor bizony sürgető kényszert éreztünk arra, hogy történjen már valami, hogy legyen végre valami új, valami más...
De ahhoz, hogy beletáguljunk ebbe a valóságba, hogy befogadjuk a világról alkotott elképzeléseket, az újonnan álmodott álmokat, helyet kell csinálni magunkban, az életünkben.
Olyan ez, mintha a régóta vágyott, áhított, csodás új autónk végre megérkezne. Előbb a régivel ki kell állnunk a garázsból, hogy be tudjunk parkolni az újjal. De a régi a szívünkhöz nőtt, nem akarjuk elengedni. Bár sok probléma volt vele, nem is működött megfelelően, esetleg összetörtük már egy-két balesetben, de mégiscsak az életünk része volt. És ekkor jön az alkudozás: megpróbáljuk mindkettőt megtartani. Az újat bepréselnénk mellé, vagy ha másképp nem megy, egymáson tároljuk. Egyik sem fog menni hosszú távon.
Dönteni kell, melyik menjen, melyik maradjon. (A példa a mindennapjaimból való, csak az autót nevezzük egy élet munkáját őrző számítógépnek. De helyettesítsük be bátran saját életünkből vett mintákkal: munkával, kapcsolattal, tervekkel, álmokkal, elképzelésekkel...)
Ahhoz, hogy növekedjünk, előbb csökkenteni kell. Ahogy a Hátráltatott ügyeinkben is írtam, ugrás előtt hátra kell lépni. Ott van már a vágy, az akarom, a kell, de mindez nem egyéb, mint görcsös ragaszkodás. Befogadásra, elfogadásra, belátásra lenne szükségünk. Félünk a veszteségtől, az elengedéstől, így elzárjuk magunkat a változások elől. Pedig az ajtók nyitva állnak... Engedjük, hogy megtörténjen!