- Darnel Krisztián -
Újhold. A tavasz első újholdja...
A művészetekben van egy kifejezés: mise en abîme, azt jelenti, kép a képben. Lefordítva annyit tesz, "szakadékba, örvénybe, mélységbe helyezés". A nagy képben megjelenik egy kicsi, és a részlet tükrözi, végteleníti a nagy egészet. Így a tartalom magával ragadja szemlélőjét, hatása alá kerül, nincs menekvés: beszippantja, mint egy örvény.
A természetben sem lehet a forgó vízárammal hadakozni. Ha az ember erőnek erejével próbál küzdeni, elveszti a harcot. De ha megadja magát, mozdulatlanná válik, hagyja, hogy levigye őt a mélyre, az örvény végül a felszínre emeli...
Újhold a Kosban: születés a születésben
2014. március 30-án, vasárnap (budapesti idő szerint 19 óra 46 perckor) a Nap, a Hold és az Uránusz szorosan együtt állnak a Kosban. A MEGÚJULÁS nyomatékot kap, megháromszorozódik.A Kos az az állomás, ahol utat tör magának az élet: a születés pillanata, tele lendülettel, dinamikával, erővel.
Az újhold energetikailag ugyanez: a kezdés és az újjáéledés fázisa. Ilyenkor a tudatos és az ösztönös vágy eggyé olvad, szívvel-lélekkel azonosulhatunk a céljainkkal, álmainkkal.
Ehhez kapcsolódik a forgószélszerűen tevékenykedő Uránusz. A régit kisöpri, helyét behinti sóval, hogy valami egészen újnak adjon teret. Elementáris, váratlan, felrázó és megrendítő.
Álljunk meg egy képre!
A jegybe lépések, a holdfázisok, amikről írok a blogon a végtelenből kiragadott időpillanatok.Olyan, mintha az éppen pergő filmből egy-egy kockát kimerevítenénk, hogy alaposabban megszemlélhessük a részleteit. A megértés segítik, de élni mindig a teljes filmet kell.
A különbség a mozivásznon zajló események és a valós élet között, hogy mi nem csak nézői, hanem szereplői, mi több, rendezői is vagyunk életfilmünknek. Minél inkább felismerjük ezt, annál rugalmasabban, vagy inkább tudatosabban alakíthatjuk a történetünket.
Kezdetét veszi...
A tél csendjében érlelhettük magunkban, mit is szeretnénk, most következik a megvalósítás.
Az erők gyülekeznek, koncentrálódnak, majd átbillenek a holtponton. Nincs megállás. Ahogy a fák sem tömködhetik vissza a kipattant szirmokat, a tündöklő szárnyat bontó pillangó sem lehet hernyó tovább. Átadják magukat a változásnak.
Ahogy a szabadban, az utcákon sétálok és a tavasz csodálatos, színes, forgatagos létezésében gyönyörködöm, azt látom - felemelő varázslat zajlik.
Vajon mi miért félünk még mindig az ilyen változásoktól?
Sok idő nem lesz töprengeni ezen. Az erők az égen is sűrűsödnek. A sokat emlegetett kvartett - az Uránusz, Jupiter, Mars és Plútó hangolnak már. Igaz, ezek a zenészek nem hegedűvel vagy zongorával, hanem egy bazi nagy metszőollóval "húzzák el a nótánkat".
Megszabadítanak bennünket a felesleges kacsoktól, vadhajtásoktól. Ahogy a gazda a szőlőt, ők is a bő termés, a kiteljesedés érdekében teszik mindezt.
Mindenkinek a maga döntése, meddig halogatja az ébredést. De választhatjuk azt is, hogy nézők helyett szereplőkké válunk, elkezdhetjük formálni (rendezni) az életünket.
Jó ideig befelé és lefelé áramlott az örvény, most irányt változtat. Ha felemelkednénk, adjuk át magunkat neki...
