Rávilágítson a legfőbb
tanulságra:
Minden naplemente
Egy nagyon, nagyon fényes
És erőteljes napfelkelte kezdete."
(Sri Chinmoy)
Mai napon (2015.05.04 4 óra 44 perc), mikor a felkelő nap megvilágította a keleti horizontot, a kerek hold épp búcsút intett nyugaton. Így köszöntött bennünket a Bika hónap teliholdja.
Produktív feszültségek
Az elmúlt időszakban ennek az egyre feszülő égi állásnak a hatásait érezhettük magunkban, tapasztalhattuk meg a körülöttünk zajló eseményekben, vagy akár az időjárásban.
Hogy megint valamiféle billenésponton vagyunk. A helyzet tovább tarthatatlan, valamilyen irányba mozdulni fog.
Elgondolkodtam azon, hogy milyen gyakran használunk manapság bizonyos kifejezéseket. Például a változás vagy az elengedés szavakat. Divat lenne csupán vagy tényleg erről szól ez az időszak? Talán nem véletlen, hogy bizonyos szavak beleégnek a köztudatba. Most nem a szabadságot, egyenlőséget és testvériséget hangoztatjuk. Vagyis de, azt is, csak más formában. Összesűrítve a változás szóban.
Az élet folyamatos változás, dinamika, de manapság kiirtottuk a ritmusokat. Éjjel is lehet nappali fényesség a neonoknak köszönhetően. Télen is terem az eper, nem kell megvárnunk az első májusi szamócát, hogy ehessünk belőle. Egész nap egy szinten akarjuk tartani magunkat, vitaminokkal, energiaitalokkal. Pedig az élet lélek-zetek sorozata. Belégzés-kilégzés. Befogadás-elengedés. Éjszaka-nappal. Vagy ha a Bika-Skorpió tengelyre akarom fordítani: oldás és kötés.
Gyakran dobálózunk azzal a jó tanáccsal is egymásnak, önmagunknak: "engedd el". Jól hangzik, okosan, logikusan, mégsem megy. Sem egy érzést, sem egy kapcsolatot, sem pedig a félelmeinket. Mert további érzelmek, félelmek, indulatok és emlékek szövevényeivel kötünk magunkhoz mindent, így pedig ólomsúlyúvá válik az egyszerű mozdulat. Csak ki kellene nyitni a tenyerünket, de ökölbe szorítjuk az életünket, hogy a körmünk mélyen a húsunkba vág.
Legtöbben görcsösen élünk, magunkhoz szorítva a semmit, az elmúltat, és összezárt kezünkkel hiába markolnánk meg azt, amit szeretnénk. Nem fog sikerülni.
A napfelkelte varázslata
"Amikor reggel felébredünk, hogy nekikezdjünk az új napnak, akkor ez a nap még egészen tisztán áll előttünk, mi döntjük el, mire használjuk, hogyan alakítjuk – mit élünk át a nap folyamán.
Másrészről viszont az új nap lezajlását szükségképpen meghatározza az, amit az előző napokon tettünk és átéltünk. Ha valaki az utóbbi időben mindenkivel konfliktusba került a környezetében, vagy jelentős adósságot csinált, esetleg testét, lelkét elhanyagolta, akkor ez befolyásolni fogja az új napot, bár a nap önmagában korlátlan lehetőségeket hordoz.
Nehéz felfognunk, hogy minden új nap a múlt okozati hatása, befolyása alatt áll, ugyanakkor azonban új, kihasználatlan lehetőségekben is gazdag."
Pontosan erről szól most a képlet. A Merkúr-Szaturnusz-Neptunusz feloldja a régi, gondolkodásbeli korlátokat, a Nap-Hold-Jupiter pedig lehetőségekkel, kiteljesedéssel gazdagít.
Ők csak támogatják a folyamatot. De ne várjuk, hogy az új reggelre ébredve megszűnik a tegnap. Határozzuk el: már ma nekilátunk a kiegyenlítésnek. Haladjunk úgy, ahogy jól esik, ahogy erőnkből, hitünkből futja. Apró lépésekben, vánszorogva, szökdécselve, szárnyalva. Az önismeret ez: Úton lenni. Vándorok vagyunk csupán, miért ne élvezhetnénk hát a kirándulást? Gyönyörködhetünk a tájban, rácsodálkozhatunk a jelenségeire, tanulhatunk a kudarcainkból, felállhatunk az esések után, kézen foghatjuk egymás, hogy könnyebb, élvezetesebb legyen.
Azonban ha csak álljunk és egy helyben toporogjunk ne csodálkozzunk, ha kibillentenek bennünket. Mi akarjuk a változást, különben nem feszítene...
