Illúzióvesztés vagy álomteremtés? Telihold és tízmilliószoros nap az Ikrek havában

"Mi a nagy álom?
A nagy álom sok kis álomból és az alázatnak, az álom jelzései előtt való meghódolásnak sok aktusából áll.
A nagy álom a jövő és annak az új világnak a képe, amelyet még nem értünk."
(Carl Gustav Jung)

2015. június 2-án (18 óra 19 perckor) lesz az Ikrek havi telihold és ennek fényében az év második "tízmilliószoros" napja.

A nagy buddhista ünnepek közül ez a Saka Dawa Düchen, vagyis "A születés, a megvilágosodás és a halál napja". A hagyomány szerint Buddha életének mindhárom jeles eseménye az év negyedik holdhónapjának 15. napjára esett: vagyis Gautama Sziddhártha világra jövetele, Buddhává (megvilágosodottá) válása és belépése a Nirvanába. Ha jobban belegondolunk, mindhárom ugyanarról szól: újjászületésről, újjászületésről és újjászületésről.

Maja

Ezt a rövid, négy betűs szót keleten-nyugaton egyaránt ismert. A védikus tanítások szerint mája maga a világillúzió. Káprázatból szőtt fátyla az, ami elrejti előlünk a végső valóságot. Buddha édesanyját szintén Májá dévinek nevezték.

Maja anyai energiája a görög mitológiában is megjelenik, ugyanis náluk a szó jelentése: "anyácska".
Maja istennő a legidősebb, legszebb és legszégyenlősebb pleiász, aki egy barlang sötétjében, az éj leple alatt adott életet Hermésznek, Zeusz fiának. Így született meg az illúzióból a gondolkodás - ugyanis az asztrológiai képletben Merkúr jelöli az intellektust, a világról alkotott látásmódot, a nyelvi kifejezést, a kommunikációt.

Maia a római mitológiában termékenység- és tavaszistennő, tőle származik május hónapunk elnevezése is.

Közép-Amerikában pedig létezett egy legendás maja civilizáció, akik manapság főképp a "világvége-naptárukról" ismertek, de az ősi időkben a fent említett merkúri energiákat űzték magas fokon. Igen fejlett kultúrájuk magába foglalta az írást, matematikai, csillagászati és építészeti ismereteket, továbbá feltalálták a szakrális kosárlabdát. A spanyol hódítók érkezésével a maják nyomtalanul eltűntek. Bizonyos híresztelések szerint egyszerűen köddé váltak... Vagy az égbe emelkedtek, hogy visszatérjenek őshazájukba, a Pleiádokra.

(Csak zárójelben említem meg, hogy Tolkien, a híres regényébe, a Gyűrűk urába szintén beemelte a maia elnevezést. Ebből a népcsoportból származik Gandalf, a mágus.)

Az ébredés fényszögei

Maja "ténye" más kultúrákban is előfordul, különböző neveken, ám ugyanolyan jelentéstartalommal.
Ez az a csillámló fátyolszövet, gomolygó ködsáv, ami elválasztja az alvást az ébredéstől, a láthatót a láthatatlantól, a valóságnak hitt káprázatot az igazi, megvilágosodott valóságtól.

Asztrológiában a Neptunuszhoz társítjuk ezt az energiát.
Ő a színtiszta spirituális energia, a sűrített mája-esszencia. Káprázat és illúziók örvénylő mélységei, amikben legtöbbször kétségbeesetten kapálózunk, de éppen ugyanilyen kétségbeeséssel vágyunk a bennük rejlő feloldódás ígéretére is.
Olykor azonban ez a "spirit" nem egyéb, mint a spiritusz: az alkohol és egyéb szerek bódulata vagy az önerőből előállított tudatmódosítások: az önbecsapás, az  élethazugságok, sőt a spirituális útvesztőkben tett eltévelyedések.
Ám a ködökön és fátylakon túl a Neptunusz az, aki elvezet bennünket az én-határok átlépésének megtapasztalásához. A felébredéshez.

A mostani telihold Nap-Hold szembenállása a Halakban lévő Neptunuszon "egyensúlyoz". Egy hajszálvékony selyemzsinóron. Könnyen összekeverhetővé válik a vágyálom, amit akarattal, görcsösen megvalósulni akarunk és a tiszta intuíció. A teremtő napokon ráadásul tízmilliószoros erővel "táplálhatjuk" mindezen energiákat.

Miből tudunk teremteni?

Nagyon egyszerű a válasz: mindenkori önmagunkból.
Sokszor úgy találom, hogy a mostani spirituális(nak nevezett) irányzatokban nagy a nyomás. Hiszen ha kizárólag azt szajkózzák, hogy a teremtés gyerekjáték, minden álom valóra váltható, nekem mégsem megy, akkor velem lehet a baj... Nem tudok szempillantás alatt megszabadulni a félelmeimtől, a lejárt szavatosságú helyzetektől, nem tudom elengedni a ragaszkodásaimat.

A spirituális út egyéni, személyre szabott és tökéletesen megismételhetetlen. Persze szükség van olykor lámpásokra, támogató szavakra, megerősítésekre, sőt akár irányt mutató "irányzatokra" is, de mégis, maga az út fájdalmas illúzióvesztésen, szemfájdító felébredéseken, kiábrándító, megrázó felismeréseken keresztül vezet. Ám minél közelebb kerülünk önmagunkhoz (önismeret), annál távolabb is kerülünk az önösségtől, annál inkább feloldódunk a világmindenség csodálatos végtelenségében.

Tízmilliószoros nap alkalmából a legtöbbször ezt a tanácsot halljuk: legyünk jók/pozitívak/emelkedettek, mert minden tízmilliószorosan visszahat ránk. Igen, de ha épp fáradtak, kimerültek, ingerültek vagyunk, mégis minden idegszálunkkal próbálunk mások lenni, az csak újabb önbecsapást teremt.
Legyünk inkább önmagunk... Ezen a napon, és életünk többi napjain is...