A meztelen igazság

Telihold a Vízöntő havában

"Egykoron az igazság meztelenül járt az emberek között, de mindenki felháborodott, amikor meglátták, hogy pucéran rohangászik. Erre az igazság kimenekült a városból, elbujdosott, és mit tesz Isten, összefutott a példázattal, aki díszesen csillogó köntösben járt. Igazságunk a fejéhez kapott, elkérte a példázat köntösét, és visszament a városba. Mi történt? Az emberek máris szeretni kezdték az igazságot, és szívesen látták maguk között, ugyanis a meztelen igazság kurvára nem érdekel senkit!"
(Harrison Fawcett: A katedrális legendája)

A mesék összekapcsolják a fentet és a lentet. Magasan a fantázia és a képzelet varázsbirodalmában szárnyalnak, miközben a mélység archaikus erőiből építik fel az őket tartóssá tevő szerkezetet.

Ezért lehetséges, hogy bizonyos történetek évezredeken keresztül fennmaradnak, és csak a példázat csillogó köntöse változik rajtuk. Az adott történelmi kor "divatja" szerint öltöztetjük őket, hogy befogadhatóak legyenek az aktuális fülek számára.

Az asztrológia tele van úgynevezett beavató energiákkal, amiket akár különböző mesékkel is megfeleltethetünk.

A Vízöntő például arra tanít bennünket, hogy szabadítsuk fel magunkat a társadalmi konvenciók alól, törjük meg a régi értékeket és éljünk a saját egyéniségünk szerint. Azt is hozzáteszi, hogy ehhez a felszabaduláshoz minden embernek joga van, nemtől, vallástól, bőrszíntől függetlenül, mindenki vágya, kiteljesedése egyformán fontos, ezért el kell törölni mindenféle osztálykülönbséget.
Ő az, aki arra biztat bennünket, hogy lépjünk ki az apa árnyékából (szemben az Oroszlán jegye) és kövessük a saját álmainkat.

Az egyik legismertebb klasszikus Vízöntő mesét Hans Christian Andersen írta: A császár új ruhája címmel. A hiú külsőségek, a gazdag pompázatos semmi, a valódi értékek nélküli üresség egyetlen ártatlan és őszinte gyermeki mondattal lelepleződik. "De hisz nincs is rajta semmi!"

Einstein mondta azt egyszer, hogy "A kreativitás titka, hogy jól tudod leplezni a forrásaidat." Andersen mesealapját régi dán, német, görög és egyéb népek történetei ihlették, ő pedig kiváló írói vénával megáldva a 19. századnak megfelelően biedermeier köntösbe öltöztette őket.

Manapság szinte futószalagon születnek a Vízöntő szabadság, egyenlőség, testvériség eszmeiségében íródott mesék. "Véletlenül" tegnap este néztem bele Az éhezők viadala egyik részébe, ami szintén a Vízöntő problematikát járja körül.
Van a szegény, elnyomott nép, rongyos ruhákban, éhezve, küzdve az életben maradásért és szemben a "császár", aki vagyonokat költ elérhetetlen álmokra és látványos mészárlásokra.

A Vízöntő-kor a hétköznapi hősök kora. Egy lány lesz a kiválasztott, vagyis megvalósul a nemi egyenjogúság is ebben a történetben. Ha akarja, ha nem, ő az igaz hang, a leleplező szándék, akit mások is követnek.

A mostani telihold (2016. január 24. hajnali 2 óra 45 perc) magába sűríti ezt az egész mondanivalót.

A szemben álló Nap és Hold "vívja" magányos önfelszabadító harcát. Tudjuk, mit szeretnénk, mi az, ami előbbre vinne bennünket, de nem elég fejben akarni, a hozzá kapcsolódó érzéseket is fel kell szabadítani.

Izgalmas fényszögállása még a képletnek a Merkúr (gondolatok-szavak) és Plútó (hatalom-mágia) szoros együttállása, amit szintén két lázadó erő: az Uránusz és a Lilith kvadrál két oldalról.

Hogyan is tartja a mondás? Az igazság felszabadít.
Ennek nevében lehet egymás fejéhez vagdosni vélt és valós sérelmeket, lehet gúnyos megjegyzésekkel kritizálni, de a felszabadító igazság önmagunkon kezdődik.
Felismerni, megnevezni, majd hagyni lehullani azokat a gondolati lepleket, amikkel eddig öltöztettük magunkat.

Az önismereti út hatalmas lelki erőt követel. Meztelenre kell vetkőztetni saját magunkat, másképp nem szabadulhatunk a társadalmi elvárások, a másoktól átmentett ideológiák, a családi minták, illetve az ezekből gyúrt hitrendszerek fogságából. Először azt kell megtanulni látni, ami van, nem azt amit látni szeretnénk.