Összeért az ég a földdel?

Jupiter és felszálló-holdcsomópont együttállása a Szűzben: 2016.06.25 (00h38p)

"Életed parancsa nem az, hogy kell. Mert nem kell semmi.

Nincs kényszer. De tudd meg, hogy ezt itt soha nem tudod megtenni többé.

Amit nem teszel meg itt, ma, most, azt nem fogod tudni soha.

Amit félsz megtenni most, az elvesztetted örökre.

Soha ily szép, ily nagy, mint most, ma, itt, nem lesz többé semmi."
(Hamvas Béla: A magyar Hüperion)

Ritka-szép asztrológiai jelenségnek lehetünk tanúi, átélői, átlényegítői.
Tavaly augusztusban kezdődött a történet, amikor a  Jupiter a 0. fokon át belépett a Szűzbe (Mindennapok spiritualitása), majd rövid időn belül a "másik oldalról", vagyis a jegy 30. fokáról behátrált a felszálló-holdcsomópont (A tökéletesség gyakorlata). Ezek, mint egy nagy olló szárai, hol közelítettek egymáshoz, hol kinyíltak, most pedig egzakt együttállásuknak köszönhetően lenyisszantják végre rólunk a felesleget.

Az, hogy a sárkány feje és a Jupiter összetalálkozik különböző jegyekben nem olyan kivételes esemény, átlag 7 évente előfordul. De a Szűzben utoljára 1979 októberében, előtte pedig 1885 (!) októberben voltak. Az újabb randevúra röpke 130 évet kell várnunk, ezért most van itt az ideje annak, hogy megragadjuk ezeket az energiákat.

Izgalmas a nagy távolságok közt ez a belátható 37 év. Azt jelenti, hogy az életünkön belül is rápillanthatunk az energiaminőségben bekövetkezett változásokra. De előbb lássuk, mit is kellene látnunk.

A Szűz jegy a hétköznapok valósága. Minden, amit szemben, a Halakban megálmodunk, itt válik kézzel foghatóvá. Az álom lehet bármi: egy esküvő, gyermek érkezése, új ház megvásárlása, fejesugrás egy vállalkozásba. De a "nagy pillanatok" természetükből adódóan rendkívül múlékonyak, felvillannak csupán, majd beleolvadnak a gyakorlatias, praktikus megszokásokba.

A Jupiter és felszálló-holdcsomópont ennél jóval spirituálisabb, tágabb értelemben mozgatja meg bennünk az álmok megélésének kérdését. Vajon aszerint éljük az életünket, amit a lelkünk megálmodott?

Ezt írtam korábban: "A múlt-takarítás része, hogy megszabaduljunk az évek (életek) óta hurcolt sérelmektől, a panaszkodás, a sajnálat és a bűntudatjátszmák nyújtotta menekülési útvonalaktól. Helyette mondjuk ki, amit valójában érzünk. Tanuljunk meg nemet mondani arra, amit nem szeretnénk és igent arra, amire teljes szívünkből vágytunk.
A Szűz jegye az élet(el)hivatottság felfedezésének irányába terelget bennünket.
Elakadások a maximalizmusban, a folyamatos önkritikában, az önsajnálatban, a "nem vagyok elég jó" érzésében, az áldozatszerepekben vannak. (...) Álmainkat "le kell hozni" a hétköznapok szintjére, világos célok meghatározásával, saját értékrend felállításával és főképp az önbizalom fejlesztésével. Hinni kell benne, hogy el is érhetjük ezeket. Aprólékos munkával, önmagunk tökéletesítésével."

Az Arató Szűz mindenkinek bőséget ígér - természetesen a befektetett tartalmak (áldozat, hit, kitartás, és a többi) arányában. A földeken való munka éppolyan folyamatos kaland, mint az, amit a lelkünk kertjében végzünk el. Nem tántoríthat el bennünket, hogy egy jégeső elverheti a termést vagy a heves nap kiégetheti. Jön az új tavasz és mi folytatjuk azt, amit elkezdtünk. Ugyanígy a kudarcok, az elbizonytalanító élettapasztalatok is megrendíthetnek, de nem téríthetnek el bennünket a céltól. Ha nem most, akkor majd egy következő életben...

Most még szélesebbre van tárva előttünk a lehetőségek kapuja. Az előző együttállás a 6. fokon volt, a mostani a 17.-en. A fokokhoz tartozó üzenettartalmak a következőek: akkor - "nyugtalanító fejesugrás az életbe, felületes tapasztalatok vég nélküli ismétlése, most - "elfojtott impulzusok elkerülhetetlen kirobbanása kreatívan vagy regenerálóan, szándék a teljességre". Szép íve van ennek az égi rendnek.

Jelenleg a Jupiter-holdcsomópont két állócsillaggal is együtt áll. Ez a Mizar és az Alcor kettőse a Nagy Medvében. Utóbbi olyan halvány, hogy alig lehet észrevenni a fényes Mizar mellett. Az ókori Rómában a legionárius-jelöltek látását tesztelték vele: aki felfedezte az égbolton ezt az aprócska csillagot, az felvételt nyert a hadseregbe.
Az Alcor másik neve "Suha", ami elfeledettet, elveszettet vagy elhanyagoltat jelentett.
Hányszor fordul elő, hogy mások ragyogó(nak hitt) életére pillantva elfog bennünket a kisebbség érzése? Vagy a nagy dolgokra vágyakozva elfeledkezünk a hétköznapi kis megélésekről, boldogságokról?

Mizar és Alcor a csillagmitológiákban ló és lovas, férfi és nő szerelmes párosa - vagyis összetartoznak, együtt lesznek azzá, akik. Mint ahogy bennünk is eggyé kell, hogy váljanak a ragyogó, káprázatos életterveink a mindennapok kisebb fénypontjaival.