"Tori iru" Haladj keresztül és lépj be

Az Ikrek hónap második teliholdja: 2016.06.20 (12h05p)

Úgy lehetséges, hogy az Ikrek havára két telihold is jut nekünk, hogy az első a jegy legelejére, a második pedig a legutolsó fokokra esik, mintegy zárójelbe téve ezt az időszakot.

A belépésnél (az aktuális konstelláció alapján) a bennünk élő - kézzel fogható - férfi és női mintákról beszéltünk (a bejegyzés Férfi és nő egyensúlya címmel olvasható). Most, ahogy átlépünk az Ikrek és a Rák láthatatlan kapuján ennek jóval elvontabb energetikai formáival találkozhatunk.

A jegyek közti váltás mindig nagyon erőteljes, hiszen nincs ismerős elemi vagy minőségi csatlakozás. Az Ikrek könnyed, levegős, változékony intellektusát a Rák kardinális, mindent elárasztó érzelmi közege követi. Az ellentmondás azonban csupán csak látszólagos, mert minden beavatási lépcsőfoknak van egy sajátos rendje, ok-okozatisága.

Nem elég a dolgokat megérteni, vagy ahogy az Ikrek kapcsán szoktam fogalmazni "fejben lejátszani". A tapasztalatoknak, az élményeknek el kell jutni a szívünkbe - az átérzés középpontjába. Ha ez a mozzanat kimarad, lehet számtalan remek felismerésünk, meglátásunk, az átlényegítés nem fog megtörténni és az elménk újabb álruhába öltöztetve ismételget. Kapcsolatokat, helyzeteket, életeseményeket.

A spirituális szó egyszerre jelent szellemit és lelkit. Számomra a szellemi a fejhez, a gondolkodáshoz, a kereséshez, a megértéshez kapcsolódik, míg a lelki a szívhez, az emóciókhoz, az együttérzéshez. Előbbi maszkulin, utóbbi feminin karakter, amit a spiritualitás olvaszt magába. Ez a bennünk lévő férfi és női minőség esszenciája.

Ami nem valósulhat meg addig, míg az első apai-anyai mintát nem hoztuk egyensúlyba magunkban.

Már korábban többször írtam, hogy ez a mostani átmeneti időszak, a nyári napforduló határmezsgyéje rendkívül intenzív. Érezzük ezt a mindennapjainkban, az időjárásban, sőt, talán a lelkünk legmélyén is: valami véget ér... Sok esetben szó szerint viharosan, de azért, hogy utána kitisztulhasson az ég, és elkezdődhessen valami más.
Nem feltétlenül jobb vagy szebb - kivéve ha mi magunk vagyunk életünk megtisztító viharai.

Jól látszik a képletben a kvadrátok és az oppozíciók vörössel kirajzolódó feszültsége. A feloldás, a kulcs a Plútó és az Uránusz kezében van. Változzunk viharrá!
Nem azt jelenti, hogy borogassunk asztalt, rúgjuk fel a régi kapcsolatokat. Magunkban éljük át ezt az élményt. Lelki viharokról van itt szó, amikor mindazt, amit megértettünk, felismertünk elfogadássá égetjük magunkban.

A maják a viharhoz Kawak vagy Cauac istenséget rendelik. Az alapeleme maga az energia, míg a benne rejlő erő az önmegújulás képessége. A vihar nagyon lenyűgöző és egyben félelmetes jelenség. Amit egyik végletként hozzá kapcsolunk az az ismeretlentől való félelem, a kételyek, a kritikusság, a spirituális elkülönültség, a stagnálás, az elkeseredettség, a reménytelenség, a felnagyított illúziók. Mintha csak az Ikrek jegy árnyoldaláról beszélnénk. Az Ikrek a valóság illúziója.

Most egy kapuhoz érkeztünk. Olyasmi kapuhoz, mint a japánok toriija, ami a semmiből a semmibe vagy a mindenből a mindenbe enged átlépni bennünket. A másik oldalon vár ránk a megtisztulás, a robbanásszerű és gyors átalakulások, a szabadság eksztázisa, az élet felfrissítő és felrázó dinamikája, a legmagasabb transzformáló potenciál. Annak lehetősége, hogy azzá alakuljunk, akik valójában vagyunk.

Hogy ez kinél mennyi idő alatt zajlik le, mindig egyéni beállítottság, nyitottság, tapasztalat, akarat kérdése. De a kapu nyitva áll... Tori iru!

"Egy nap az ördög azt súgta a fülembe:
'Te nem vagy elég erős, hogy legyőzd a vihart!'
Ma én suttogtam az ördög fülébe:
'Én vagyok a vihar...!'"
(ismeretlen)