A valóság visszfénye

Telihold és tízmilliószoros nap: 2017.06.09 (15h10p)

"Az igazi üdvözülés beteljesülés, béke, az élet megélése a maga teljességében.
Nem egy passzív élmény, hanem maradandó jelenlét.
Tudod, hogy ki vagy, érzed magadban a jót, amelynek nincs ellentettje.
Megtapasztalod a Létezés örömét, amely nem függ semmitől."
(Eckhard Tolle)

A mostani telihold több szempontból is izgalmas. Egyrészt, mert elérkeztünk az idei év második tízmilliószoros napjához. Ez a buddhista hagyományok szerint 'Saka Dawa Düchen' ünnepe, Buddha születésének, megvilágosodásának és halálának a napja.
Másodsorban azért, mert a telihold beért a Neptunusz hatókörébe, és mostantól 2018. márciusáig minden Nap-Hold szembenálláshoz kapunk egy Neptunusz fényszöget.

Személyes tapasztalatom szerint Neptunusszal dolgozni igazi kihívás, mivel itt az életről alkotott illúzióinkkal, vágyálmainkkal kell szembenéznünk. Ezeket engedjük el talán a legnehezebben, ragaszkodunk hozzájuk, a fejünkre húzzuk őket, mint fázós reggelen a takarót, de az ébredést hiába odázzuk, el nem kerülhetjük.

A Nyilas jegyén végighaladó Szaturnusz már elkezdte lebontani azokat a világról alkotott elképzeléseket, amik mögött az önbecsapások, az élethazugságok állnak, 2016 márciustól novemberig pedig összekapcsolódott a Neptunusszal.
Ez a konstelláció indította el a színfalak mögött zajló, megállíthatatlan változásokat, amik gyakran talajvesztettséggel, a biztosnak, stabilnak hitt élethelyzetek széthullásával jártak. Elkezdtek feloldódni az illúzióink.

Szaturnusz a sors, Neptunusz az úgynevezett transzperszonális (személyesen túli), vagyis az ő közös munkásságunk az irányításunkon kívül zajlik. Nem sok beleszólásunk volt a dolgok alakulásában, legfeljebb elfogadással és együttműködéssel támogathattuk a változásokat.

Most azonban a teliholdaknak köszönhetően egyre tudatosabban vehetünk részt ezek felismerésében, elengedésében, integrálásába.

A Halak jegy két mindkét uralkodója bekapcsolódik ebbe a párbeszédbe, a Jupiter támogat, a Neptunusz tovább szítja a feszültséget. Ez egy útelágazás, ahol azért nem könnyű a választás, mert két nagyon hasonló alternatíva között kell választanunk. Az egyik ösvény a fejlődés, a kiteljesedés felé vezet, míg a másik ravaszul visszavisz minket a kiindulópontra.

Utóbbi csak idővel leplezi le magát, mikor azt vesszük észre, már megint ugyanazt az élethelyzetet ismételgetjük. Ugyanaz a probléma a párkapcsolatban, a munkahelyen, a családban, az anyagiakkal - csak orvul álruhát cserélt és ezért nem ismertük fel azonnal.
Szerencsére hónapról hónapra (pontosabban teliholdról teliholdra) lehetőségünk lesz kilépni ezekből.

A Neptunusz a legtisztább spiritualitás, ahogy Tolle fogalmaz: "az élet megélése a maga teljességében". De ellenpólusa a leghatalmasabb önbecsapás, amikor az önazonosságunk mögül elvész az én valódi érzékelése. Amikor még maga a spiritualitás is egy címkévé válik rajtunk.

A telihold az a pillanat, amikor a tudatos és a tudatalatti egymásra pillanthat. Ha a kifelé mutatott kép megegyezik azzal, amit legbelül érzünk - nincsenek mögötte kétségek, félelmek, bizonytalanságok, csalódások, elégedetlenségek - akkor jó úton járunk. Akkor a Neptunusz intuíciói, sugallatai egyre közelebb visznek magunkhoz bennünket. Nincs más dolgunk, mint biztonsággal felfeküdni erre az áramlatra.

Ha azonban nagy a szakadék legbelül: más a látszat és más a valóság, akkor felerősödhetnek a fenti negatív érzelmek. Gyorsan jönnek majd a leckék, azonnal tudunk korrigálni.

S hogy jó úton járunk-e, azt érezni fogjuk legbelül. A lelkünk visszfénye a valóságban, a körülményekben és főleg a Létezés örömében fog tükröződni.


Tetszett a bejegyzés? Oszd meg másokkal is!
Ha érdekelnek az asztrológiai aktualitások, kövess a Padparadsa facebook oldalán.