Újhold a Rákban: 2017.06.24 (04h31p)
"Hogy mi a lélek, azt éppoly kevéssé tudjuk, mint azt, hogy mi az élet.
Elég nagy titok ahhoz, hogy elbizonytalanodjunk,
mennyi az én része a világban, és mennyi a világ része az énben."
(Carl Gustav Jung, svájci pszichiáter, pszichológus, analitikus)
Baranyi Ferenc egyik verséből kölcsönöztem a bejegyzés címet, mert ez a költemény tökéletesen lefesti nekünk az újhold-pillanatot.
Minden jelentős változást megelőz egy röpke másodperc: mielőtt megtörténne a láthatóban, már ott gomolyog a láthatatlanban, majd hirtelen kiválik belőle - így lesz kézzel fogható a valóság.
Ha tökéletes figyelemmel lehetnénk önmagunk iránt, akkor megelevenedne előttünk a jövő. Mert a jelen mindig a múlt tapasztalataiból táplálkozik, a jövőt pedig a rendelkezésünkre álló feltételek, körülmények és a döntéseink formálják. Ha betekintést nyernénk a láthatatlan ok-okozati folyamatokba, 80 százalékos pontossággal prognosztizálhatnánk, mi fog velünk történni. (Ezt a tényt megerősíti a kvantumfizika ilyen jellegű kutatása.)
Baranyi a versében egy szerelem végét írja le, poétikus csokorba gyűjtve azokat a momentumokat, amik megelőzik a tényleges szakítást. De lefordíthatnánk ezt bármilyen élethelyzetre: mindig ott vannak jelek. Jelek arra, hogy valaminek véget kell vetni, valamit ideje lezárni, elengedni, továbblépni vagy épp itt az idő újrakezdeni, felépíteni, belevágni - már jóval azelőtt, hogy ténylegesen bekövetkeznének.
Mégis csak ritkán követjük ezeket az útmutatásokat. Nem a lelkünk csendjére hallgatunk, hanem a világ és a fejünkben kavargó gondolatok zajára. Arra, amit görcsösen akarunk vagy arra, amit mások mondanak nekünk. Vagy épp ellenkezőleg - dacból, ellenük lázadva cselekszünk.
Én azt hiszem, spirituálisnak lenni nem más, mint jelen lenni az életben. Annyira jelen, hogy észre tudjuk venni ezeket a jeleket. Felismerhessük azt, hogy ahol most vagyunk, a körülményeink - a korábbi életünk, döntéseink következménye. Ennek a teremtőerőnek a tudatosítása tesz bennünket képessé arra, hogy tetszés szerint újrateremthessük az életünket. De már a jelenlét figyelmességével, az egyéni felelősségvállalás elfogadásával.
A képletben ott a támogatás arra, hogy egyre többen és többen felismerjük ezt és eszerint alakítsuk a sorsunkat. Több lépcsős folyamat, ami sokaknál csak évek múlva érik be. De a változás erői a láthatatlanban már gyülekeznek, s amikor megérik rá az idő, mindenkinél bekövetkeznek. Egy perccel sem hamarabb...
Együtt áll velük a Merkúr és a Mars, szemben pedig ott a Szaturnusz. Tudom, ki vagyok. Tudom, mit akarok. És felismerem a változásban rejlő nehézségeket is, de képes vagyok szembe nézni velük. Ennek függvényében köteleződöm el a cselekvő akarat mellett.
Hatalmas teremtőenergiák gyülekeznek, de ezek még csak a "jelek" és nem a megvalósulások. Mint a gyümölcsök a fán. Sem előbb, sem később nem érdemes szüretelni, csak amikor a dolgok megérnek rá. Ha türelmetlenkedünk, kapkodunk és korábban cselekszünk vagy ha halogatunk és nem lépünk időben - mindkét esetben elpazaroljuk azt, amit már előkészítettünk.
Mikor tökéletes az idő a szüretre? Ezt minden gazda tudja, mert jelen van a kertjében, együtt él a természettel. Ha jelen vagyunk, akkor nem sietünk és nem húzzuk feleslegesen az időt sem. Észre fogjuk venni, hogy ha megértek bennünk a teremtőerők. Akkor a külső és a belső akadályok elhárulnak.
Ahogy Jung fogalmaz, "mennyi az én része a világban, és mennyi a világ része az énben". A kettő elválaszthatatlan. Lüktet-pulzál bennünk a világ és mi is áthatjuk a világot. Ha a világot akarjuk megérteni, ott legbelül megtaláljuk a válaszokat...
Tetszett a bejegyzés? Oszd meg másokkal is!Ha érdekelnek az asztrológiai aktualitások, kövess a Padparadsa facebook oldalán.