Te vagy a világod

Újhold a Mérleg havában: 2018.10.09 (05h46p)

Bevezető gondolat:

ÉJSZAKA

a friss ablaküvegek is

saját szobádat tükrözik:

befelé nyílnak, mint az álmok

- mutatva, mekkora a világod

(Fodor Ákos)

☉☌☽♎

A hétköznapi asztrológia-felfogásban a Mérleg jegyhez olyan kellemes fogalmakat társítunk, mint párkapcsolat, művészet, szépség, harmónia, pedig ez a szimbólum is jóval tartalmasabb, árnyaltabb és mélyebb értelmű, mint ahogy a Zodiákus másik tizenegy energiamintázata.

Az őszi napéj-egyenlőséggel átmozdul a világosság és a sötétség egyensúlya: az előttünk álló negyedévben a nappalok rövidülésével az éjszaka veszi át az uralmat. Ezt jelképezi maga a mérleg, amit azon túl, hogy az alma, a liszt vagy az arany súlyozására használták, a lélek megmérettetését is ábrázolták vele.

A lélek fénye, kontra az árnyéka.

A Mérleg - ami a születési képletben a deszcendensnek felel meg - a a külvilágra vetülő árnyékainkat is mutatja. Pontosabban ez így nem helyes. A fénynek nincs árnyéka, csak az útjába kerülő dolgoknak. A léleknek sincs árnyéka, de vajon akkor ott mi vetíti a sötétséget a valóságunk falára?

Önmagunk tiszta kiáradásának útjában állnak félelmeink, elakadásaink, hitrendszereink, a múlt emlékei, amiket az elme mókuskerékszerű programként futtat. És talán legnagyobb teherként ott a bűntudat, aminek a feloldása vagy ellenpólusa: a felelősség felvállalása.

Felelősséget vállalni azért, hogy minden, ami a külvilágban tükröződni látszik a saját teremtésünk. A Mérleg jegynél azért emeljük ki a legszorosabb társkapcsolatokat, mert - ha tetszik, ha nem - abban ismerhetjük fel leginkább önmagunkat. A másik mutat rá belső egyensúlyunkra, önbizalmunk és önértékelésünk mértékére, érzelmi intelligenciánkra, sőt még tehetségünkre is - illetve sok esetben ezek hiányosságaira. (Lásd bővebben: Hevület - A szerelem arcai)

A mostani újhold-képletnek a talppontja épp ez a felelősségvállalás. Az egyik szakmai könyv így fogalmazza meg ezt a pozíciót: "csak azt hagyja el mindenki, aki önmagát is elhagyja". Fodor Ákos egyik kedvence számomra épp ez: „s ha addig élek is: inkább engem hagyj el, mint magad, Kedves!” (A kérés).

Miközben a kapcsolatainkban sokszor másra sem törekszünk, mint a másik megváltoztatására. Senki sem fog megváltozni a kedvünkért. Mint ahogy külső tényezők miatt mi sem fogunk kibújni a bőrünkből.

Vagy önszántunkból változunk - vagy sehogy.

Ez a létező legnagyobb szabadság: itt nincs semmiféle kényszer, körülmény, nem megy parancsszóra, ígéretektől kecsegtetve. Nem "fejben", hanem valahol a "szívben" megszületik a belső szándék és onnan már csak gyakorlás kérdése az egész. (Idézőjeleket azért használtam, mert ezek nem földrajzi helyek az emberi test anatómiáján.)

Hosszú ideig hibáztathatunk másokat, kereshetjük kívül az okokat, de előbb-utóbb eljutunk oda, hogy ráébredünk arra: mi vagyunk a világunk. Ahogy Fodor Ákos oly szépen megfogalmazta, belső látásunk a kulcsa annak, hogy mekkorára vagyunk képesek kitárni magunkat.

Tetszett a bejegyzés? Köszönöm, hogy megosztod másokkal is!
Ha érdekelnek az asztrológiai aktualitások, kövess a Padparadsa facebook oldalán.