Retrográd Kheirón visszalép a Halak jegyébe: 2018.09.26 (02h12p)
♓⚷
Kevesen mondhatjuk el magunkról, hogy azok közé a bölcsek közé tartozunk, akik sosem tévedtek még el. Életünkben számtalan újratervezés, visszakanyarodás, sőt, akár feleslegesnek tűnő kitérő is akadt már. Volt, hogy minden nehézség ellenére bátran előrehaladtunk, máskor azonban gyáván visszafordultunk.
Bizonytalanságból fakadóan hányszor szalasztottunk már el egy párkapcsolatot, egy jó lehetőséget, egy új munkát, esetleg egy soha vissza nem térő kalandot?
Hányszor adtuk fel hosszú távú elképzeléseinket a rövid távon kényelmesebbnek tűnő megszokások javára?
Ugye, jó néhányszor?
A mostani időszak nem bátortalan visszafordulásra késztet bennünket, csak egy rövid visszatekintésre. Szükségünk van arra, hogy ne csak vakon rohanjunk előre, hanem megálljunk, erőt gyűjtsünk és értékeljük azt az utat, amit eddig megtettünk.
Ebben segítenek nekünk a retrográd planéták - ha egyik jegyből még egy kis időre visszatérnek oda, ahol a korábbi, még megoldatlan / feloldatlan feladatainkat hagytuk.
A legtöbb esetben a két jegyet elválasztó láthatatlan határvonalon háromszor lépnek át a planéták: előre, hátra, majd másodszor és végérvényesen előre. Ez most például a Bak Szaturnusznál nem így történt, ott csak egy erőteljes belépés volt, vagyis egyértelmű és tiszta feladatot kaptunk (Határállomás).
Az égi tanítók sokan vannak, látszólag különböző feladatokat adnak, mégis a cél - egy. Az, ami most zajlik az életünkben, a Plútó, a Neptunusz, az Uránusz, a Szaturnusz és a Kheirón összhatása - amihez a Jupitertől visszafelé haladva a gyors mozgású égitestekig, asszisztálnak.
Ez az évtizedekig tartó ciklus egy nagyon erőteljes újjászületési folyamat, amiben nem elegendő úgy tenni, mintha változnánk, hanem ténylegesen és gyökeresen el kell hagynunk a régi életünket és a hozzá fűződő hitrendszereinket.
Nem kell túlzottan spirituálisnak lenni, elegendő csupán a hétköznapi dolgainkra rápillantani. Valahogy semmi sem működik úgy, ahogy kellene. Sem az oktatás, sem a politika, sem a környezetvédelem, sem a kapcsolatok... és még folytathatnánk a sort. A régi látásmódok szűkössé váltak, kinőttük ezeket. Egyre kevésbé fogjuk jól érezni magunkat a hagyományosnak titulált sémákban. Új irányokra, új gondolkodási módokra van szüksége az emberiségnek.
Ez nagy mértékben az egyént is érinti, mégis azt hiszem, hogy a dolgunk azzal a "parányi" résszel van, amit én-nek nevezünk. Nem tudjuk megreformálni a világ működését, de önmagunkhoz mindig van hozzáférésünk.
A Kheirón épp a sebzett egónkhoz segít hozzáférni és emlékeztet bennünket arra, hogy milyen is magunkhoz ölelni a szándékainkat, felébreszteni a teremtő akaratunkat és bátran elindulni az ismeretlen utakon.
Az ő határátlépéseit követhetjük végig, ami most egy rövid kitérő erejéig visszavezet minket a legmélyebb, legmegfoghatatlanabb félelmeinkhez.
2018. április 17.
A különböző energiákat elválasztó határokon való átlépés mindig erőteljes és látványos. Ennek megfelelően tavasszal egy nagyon jól érzékelhető ritmusváltás történt (köszönhető az egy hónappal később csatlakozó Bika Uránusznak is).
Hirtelen, egyik pillanatról a másikra felgyorsultak körülöttünk az események.
"Az önbizalomhiány, a mások véleményétől, elvárásaitól való függés, a zavaros értékrendek, a túl hangsúlyos külsőségek egyre erősebb akadályozó tényezőkké növik ki magukat az életünkben. Vagyis aki "mások álma szerint éli az életét" (média, haverok, társadalmi trendek, nem passzoló szülői minták), annak kijózanító zuhanásélmények várhatók. A sebzett egó gyógyításra vár, és vagy tudatosan állunk ennek neki vagy az élet fog szembesíteni ezzel." (Bővebben: Önmagaddá válni)
Számtalan olyan szituációval találkozhattunk, ahol ki kellett (vagy kellett volna) állni a saját érdekünkben. Sokaknak ez egy teljesen új, ismeretlen terep. Biztosak vagyunk benne, hogy tényleg tudjuk, mit akarunk? Nem csak a fentebb említett útjelzők nyomdokain botorkálunk?
2018. július 5.
Ez a hátrálás az idő előrehaladtával (nagyjából a nyár végére) egyre inkább érezhető lelassulássá vált. Ami tavasszal olyan lendületesen meglódult előre - lelkesedés, elhatározás - az most megint akadozni kezdett. Nagyjából mostanában érezhetjük ismét a bizonytalanságot, ami már a következő határ-visszalépési szakasz következménye.
2018. szeptember 26.
A retrográd jegyváltás egy időkapu, vagy pontosabban fogalmazva egy időék a két ciklus között. Mintha beragadtunk volna oda, ahonnan már úgy tűnt - túlléptünk.
A Halak Kheirón feladata ismét visszaköszön - igaz, már nem önmagában, mint ahogy 2011. február 8-tól mostanáig tapasztalhattuk -, hanem a Kos tapasztalatain keresztül. Mit is jelent ez?
A Halak Kheirón időszakában a legnagyobb félelmeinkkel "dolgoztunk". Azért teszem ezt idézőjelbe, mert ez elsősorban nem egy tudatos munka volt, hanem a körülményeken keresztüli, bizony sok esetben - elszenvedés. Voltak (lehettek) olyan mélyrepülések ebben a majd' egy évtizedben, amit előtte nem is gondoltuk volna, hogy megélhetünk.
Párkapcsolat, anyagiak, munka, egészség, veszteségek - egy vagy akár több területen keresztül is szembesülhettünk a tehetetlenséggel, a kiszolgáltatottság félelmével.
Itt elsősorban a hit megrendülését tapasztalhattuk - vallástól, világnézettől függetlenül. Hitünk éppúgy az istenivel vagy akár az önmagunkkal szemben is kérdésessé válhatott.
Azt érezhettük, hogy a korábbi életritmusunkból valami kimozdított. Valami megmagyarázhatatlan. Valami indokolatlan. (Ez nem csak a Kheirón-hatás, hanem az Uránusz-Plútó összjátéka is!)
Mindez olyan elementáris erővel történt (a Halak analógiás képével élve), mintha hullámok hátán hánykolódtunk volna, kiszolgáltatva a tenger végtelen hatalmának. Sokszor azt sem tudtunk, hogyan kerültünk oda, hiszen korábban egy hajó biztonságos fedélzetén ringatóztunk.
A Kosba lépve elkezdtük visszaszerezni az erőnket, az akaratunkat, most pedig arra "emlékeztetnek" bennünket, hogy vannak még félelem-képeink. Már nem a konkrét helyzetek miatt, hanem rögzültek a kudarcok, a sikertelenségek, a negatív élmények. Ezeken kellene tudni túllépni.
Sokáig azt gondoltam, hogy ebben a folyamatban ösztönökkel kell - már megint csak "dolgoznunk" - de egyre inkább úgy érzem, hogy helytelen ez a megfogalmazás. A szándék kifejezés pontosabban leírja, miről is van szó.
A szándék azt jelenti: valamit valamely célra kijelöl. Vagyis az ösztönökkel szemben nagy fokú tudatosság van ebben az önmeghatározásban. Tudom, ki vagyok, ezért azt is tudom, mit akarok.
A mostanság megjelenő félelmeink arra mutatnak, hogy még mindig a múltra hagyatkozva próbáljuk formálni önmagunkat. Ismerjük fel, ha így van, csak akkor tudunk "újratervezni".
2018. december 9.
Szép lassan ismét megindulhatunk előre. Fokozatosan, de már megint érezhető lesz az erők visszatérése, ám jóval megfontoltabban is bánunk majd a kezdeti lelkesedéssel.
2019. február 18.
Nagyon érdekes, hogy mind a Kheirón, mind a Bikába hasonlóképpen másodszor belépő Uránusz esetében is nagy szerepet kap a Neptunusz - vagyis az életbe vetett feltétlen hit. Ennek függvényében jó, ha szem előtt tartjuk a következő gondolatot:
A bölcs azért nem téved el, mert tudja, hogy nem az úti cél, hanem maga az út számít. Épp ezért egy személyben ő a bátor is, aki mindig az utat követve halad előre.
Ha érdekelnek az asztrológiai aktualitások, kövess a Padparadsa facebook oldalán.
