A skorpió ősidők óta a halál szimbóluma, holott az 1500 különböző faj közül csak néhány csípése halálos. A skorpiók a száraz, sivatagos-félsivatagos helyeket kedvelik leginkább: Észak- és Dél-Amerikában, Mexikóban, Ausztráliában, a Szaharában, de még Európa déli területein is találkozhatunk velük. Színükben, méretükben, a végtagjaik hosszúságában eltérőek, de minden skorpiófaj jellegzetessége az ollóvá alakult első végtag, és a hát felé kunkorodó méregtüske. Egyiptomban Szelket istennő szent állata volt a skorpió. Az istennő fejét ékítő skorpiót azonban félelmetes ollói és méregtüskéje nélkül ábrázolták, mert az egyiptomiak hittek benne, hogy az ábrák bizonyos mágiákkal életre kelthetők. Szelket hét skorióval védelmezte a fáraót, az emberi életet, a házastársak nászát és a holtakat. Íziszt is hét skorpió kísérte, miközben Széth elől menekült. A római időkig még a hetedik csillagkép volt az égen az M-et formázó Skorpió, később ebből alakult ki a Mérleg két serpenyője, alfa és béta ...
©Balogh Eszter