Szövevényes kapcsolatok

Fekete Hold Lilith a Mérleg jegyében: 2024.06.29. – 2025. 03.26.

Csak nem tudom megállni, hogy a Lilith-ről ne szülessen egy tisztességes bejegyzés. Egyszerűen azért, mert ez az egyik kedvenc témám. Ráadásul a Mérleg Lilith-ben van még valami kis plusz pikantéria is. Talán az, hogy az eleve párkapcsolati tükörként működő mutató itt leplezetlenül a párkapcsolatokon keresztül mutatkozik meg.

Vénusz a női képlet tudatos, míg a Lilith a tudatalatti alkimistája, így a két energia találkozása csakis felpezsdítő lehet!

A párkapcsolat kihívása nem más, mint az egyensúly megtartása a férfi és a nő táncában. Egyszerre törekvés a teljes odaadásra és önmagunk megőrzésére, ami az előttünk álló 9 hónapban bőven adja majd nekünk a leckéket.

Utoljára 2015 augusztusában járt itt a Lilith. Meglepő hasonlóságokat fedezhetünk fel az akkori és a mostani képletek között. Például akkor is változó keresztű belépés volt – Szűz aszcendens, Ikrek MC – ami arra utal, hogy nem mi irányítjuk a változást. Nekünk kell lépést tartani vele.

Kilenc éve a deszcendensen a Neptunusz állt. Ennek (és még néhány egyéb asztrológiai tendenciának) köszönhetően az időszakban rengeteg kapcsolati fellángolás, "lélektárs-egymásra találás" volt, amit hirtelen kijózanodások követtek. Most a Szaturnusz áll ugyanott, amivel megfordulnak az előjelek. Ő eleve józan, viszont a romantikus nézőpontok helyett inkább az aggályokra, a nehézségekre irányítja a figyelmet.

Legutóbb Kahlil Gibran gyönyörű idézetével indítottam a bejegyzést: "A szépség az örökkévalóság, mely önmagát tükörben szemléli. De ti vagytok az örökkévalóság, és ti vagytok a tükör is." Ha ebben a majd egy évtizedben megértettük ennek a mondatnak a jelentőségét, akkor a Mérleg Lilith a beérkezés élményét hozza.

Olyan kapcsolati hazatalálást, ahol nem végletes ellentmondásként éljük meg, az odaadást és az önállóságot. Ahol a lélektársban nem egy elrugaszkodott ideált látunk, hanem önmagunk tényleges tükörképét.

Mert a külvilág mindig csak egy relatív mérce.

Pontosabban egy kétkarú mérleg. Saját értékeinket helyezzük az egyik serpenyőbe –pakolhatunk ide bármit: önbizalomhiányt, életszeretetet, féltékenységet, függetlenséget, félelmeket, gátlásokat... A mérleg "másik fele" mindig az itt testet öltő belső tartalmainkhoz igazodik.

Kellő önismerettel a párkapcsolat azonos értékrenden alapul.

Önreflexió hiányában a téves elképzeléseinket, elvárásainkat, másoktól átvett vágyainkat vetítjük bele a másikba, ami előbb-utóbb csalódáshoz vezet. "Nem érzem magam elég jónak, kell valaki, aki megerősít." "Nem szeretem magam, hát jöjjön valaki és szeressen." Nem láttam a szüleimnél sem intimitást, sem összetartást, sem őszinte, egymásra figyelő szeretet, fantáziálgatok róla, milyen is lenne – de ha nem építem fel magamban az odavezető utat, akkor az öntudatlan hibás minták ismételgetésének a mókuskerekébe ragadok...

A kiegészülés mindig a hiányhoz igazodik. Először azonban nem a hiányt, hanem a vágyat látjuk meg a másikban. Szerelmesek leszünk a szerelem / a biztonság / a státusz illúziójába.

A Halak Szaturnusz elsősorban a transzgenerációs minták rendbe tételére "szerződött" (Egészséges gyökerek), így a Lilith-nek köszönhetően a hozott kapcsolatai sémáinkkal való szembenézést sem úszhatjuk meg. A Hold és Vénusz kvadrátja nők esetében a saját női minőség összeférhetetlenségéről, míg a férfiaknál a nőkről alkotott elképzelésekről árulkodik.

Egyik oldalon ott a szabadságvágyó, független belső törekvés (Kos Hold), másik oldalon a roppant szeretetigény (Rák Vénusz). Mi meg billegünk az én-átadás és a határtartás magasba feszített, imbolygó kötelén.

Egy kiegyensúlyozott kapcsolatban – legyen szó szerelemről, barátságról, munkahelyi viszonyokról – mindenki a (saját) 100%-át teszi bele. Ez a száz százalék nem arról szól, hogy a kapcsolat felemészti minden időnket és energiánkat, hanem a figyelmet, az odafordulást, az érzelmi jelenlétet, az egyenlő megosztást, a tökéletes oda-vissza áramlást értjük alatta.

Lehetnek olyan időszakok, olyan helyzetek, amikor az egyik fél többet vállal fizikailag, érzelmileg, anyagilag (mondjuk betegség, veszteség esetén), de ez nem állandósulhat. Sőt, a szerepek is rugalmasan változhatnak, így kiegyenlítődnek.

A 100%-unk azt jelenti, hogy tiszteljük egymás egyéniségét, támogatjuk egymás elképzeléseit, meghallgatjuk a másik véleményét. Képesek vagyunk kifejezni az érzéseinket, a vágyainkat, nem félünk a következményektől. Tudunk konfrontálódni. Bízunk egymásban, biztonságban vagyunk egymás mellett.

Amikor megborul az egyensúly az egyik fél nem veszi ki kellőképpen a részét a dolgokból vagy mert így kényelmes, vagy mert nem érzi magát elég motiváltnak, netán nincs megfelelő kapcsolódási mintája. A másik – hogy a keletkező űrt pótolja – túlkompenzál. Megold, szervezkedik, túltol. Kiveszi a másik kezéből a döntési lehetőségeket. Egy ilyen kapcsolat tele van feldolgozatlan feszültségekkel, felelősség-áthárítással, bizonytalansággal. Elfogadás helyett elvárásokkal. Hiányzik a korrektség, az egyenlőség, kialakul az alá- s fölé rendeltség.

Bár mint mondtam, a Lilith elsősorban a párkapcsolatokról szól, de mindez levetíthető minden emberi viszonyra. Gondoljunk csak bele, ha a munkahelyen a főnök nem kezel partnerként, mindent ő tud jobban, nem hagy minket érvényesülni vagy épp a másik véglet és mi visszük helyette az irodát, ő pedig hazaviszi a nagy fizetést.

De felnőtt szülő-gyerek viszonylatban szintén megjelenhet ez a séma. (Kisgyereknél természetesen másként oszlik meg a felelősség-vállalás.) Anyu mindent megold, apu megy helyettünk és intézkedik, beleszólnak a fontos és a kevésbé kardinális kérdésekbe.

A Mérleg Lilith előttünk álló 9 hónapjában – mivel egy szép Vízöntő Plútó trigonnal indítunk – lehetőségünk lesz a rossz működésmódok fogságából kiszabadulni vagy épp a kapcsolatainkban elkezdhetünk még magasabbra repítő szárnyakat bontani.

Akiknek a Lilith a Mérleg jegyében van:

1927. március 5. – 1927. november 28.
1936. január 9. – 1936. október 3.
1944. november 14. – 1945. augusztus 9.
1953. szeptember 19.  – 1954. június 14.
1962. július 26.  – 1963. április 20.
1971. május 31. – 1972. február 24.
1980. április 5. – 1980. december 30.
1989. február 8. – 1989. november 4.
1997. december 14. – 1998. szeptember 10.
2006. október 20. – 2007. július 17.
2015. augusztus 25. – 2016. május 21.
2024. június 29. – 2025. március 26.

Kapcsolat:

Megújuló meggyőződések

Jupiter-Plútó trigon: 2024.06.03

Bevezető gondolat: "A hit a nyitottsághoz való viszonyt feltételezi, amely továbbhaladást követel, továbblépést egy ötlettől vagy bármilyen határvonaltól, zárt elméletektől." – Peter Orban

A Jupiter és a Plútó valamilyen fényszögformában évente találkozik egymással, de a maihoz hasonló felállás – egzakt trigon az Ikrek Jupiter és a Vízöntő Plútó között ‒ utoljára 1787-ben volt. Abban az évben, amikor elfogadták az Amerikai Egyesült Államok alkotmányát, amikor megindult az első flotta 700 elítélttel, hogy büntető kolóniát hozzon létre Ausztráliában, illetve amikor II. József hazánkban kötelezővé tette a vezetéknevek használatát.

Szerencsére ahhoz, hogy jobban értsük a két planéta egymásra hatását, nem kell több évszázadot visszamenni az időben. 2020-ban, szinte az egész évet lefedve a Bak jegyében volt egy hosszan elhúzódó együttállásuk. Tekintsük vissza, hogy ott milyen „előkészítési folyamatok” zajlottak.

A Plútó az egyik archaikus őserő: az átalakulás kulcsa. Ő az, aki a mulandóból kiszabadítja a maradandót: legyen az a lélek kilépése a testből vagy az önvaló kioldódása a személyiség és az egó páncéljából.

Edgar Cayce, a 20. század elején élt amerikai médium így fogalmazott ezzel a planétával kapcsolatban: "A következő 100 vagy 200 évben lesz a Plútó igen nagy hatással az ember szellemére, hiszen bizonyosan a Plútó működése a leghasonlóbb a Föld tevékenységéhez, és fejlődő hatást képvisel, nem pedig előre rögzítettet."

A Plútó a Jupiterrel együtt állva a hitünket igyekszik kiszabadítani a merev dogmák páncélja alól. Tele vagyunk rögzült meggyőződésekkel, előítéletekkel, s hitrendszereinkkel kapcsolatban alig vannak kétségeink.

Biztosan tudjuk, hogy nekünk van igazunk, a többiek tévednek. Nézzünk csak magunkba, hány dologgal kapcsolatban vannak rendíthetetlen állásfoglalásaink? Az étkezési, életmódbeli, politikai, vallási, kapcsolati és a többi meggyőződések szinte perzselő vitákká forrnak még az idegenek között is.

Természetesen szükség van világképekre, de a tudással szemben a hit nem statikus, hanem szüntelen áramlás. Ha valamit kizárólagosan üdvözítőnek vélünk, akkor egy elme-gátat hozunk létre és leválasztjuk magunkat a létezés folyójáról.

Ezek a korlátok nagyon kényelmesek: beléjük lehet kapaszkodni, ezáltal a biztonság látszatát sugározzák. Gyakran még az önismereti utat is összekeverjük ezzel: elvárjuk, hogy tanácsadóink, terapeutáink vagy akár a könyvekben olvasott hipotézisek, Interneten gyűjtött elképzelések megmondják nekünk kik vagyunk és mit csináljunk.

Szükség van a rendszerekre, de ezek csak lámpások, mérföldkövek lehetnek, nem pedig mozgójárdák, amik nem engednek letérni a saját nyomvonalukról. A hitvallások passzív, befogadó állapotok, míg maga a hit élő, aktív, pulzáló.

Amit elsősorban tanulnunk kell, az nem más, mint önmagunkat látni. Az énképek lebontása – akár tudatosítottuk, akár nem – 2010 és 2017 között igen intenzíven zajlott. Kellett egy kis idő, míg ennek a törmelékét lebontottuk a fejünk felől, majd mindenki a maga tempójában nekiláthatott az újjáépítésnek. Sokan megpróbáltuk a megszokott téglákból felhúzni a látszatbiztonságunkat, de a jelenlegi energiák, társadalmi történések nem igazán engedik, hogy ne változzunk, ne fejlődjünk.

A Jupiter-Plútó négy évvel ezelőtti konjunkciója (és az ott elindult folyamat) arra hívta fel a figyelmünket, hogy gyógyítsuk meg az alapokat, mielőtt az égig merészkednénk. Lássunk túl a hozott mintákon, túl a társadalmi tendenciákon, túl az eddigi életünkben szerzett sérelmeinken… Visszapillantva ismerjük fel a tükörben azt, akik voltunk. A hétköznapi működéseinket, az öntudatlan reakcióinkat, a címkéinket, amikből folyamatosan megteremtettük önmagunkat.

Vegyük észre azt, hogyan sebeztük meg magunkat nap mint nap, az önmagunk leértékelésével, a másoknak megfelelni akarással, a negatív érzelmekkel – a kétellyel, a haraggal, az aggódással, a bűntudattal, a szorongással.

Először tanuljunk meg szeretettel gondolni arra, akik vagyunk. Mások elfogadása, "megmentése", felemelése – sőt a vágyaink megteremtése is – csak utána jöhet...

A jelenlegi trigon egy viszonylag szűk időablakig lesz nyitva: június 28-ig tart.

Ebben a hónapban komoly változások indulhatnak el a gondolkodásunkban. Olyasmit, ami a jobbítást, a haladást, az innovációt szolgálja.

Csak ismételni tudom magamat: ez most sem varázsütésre, a bolygók felállásának, az Univerzum ujjcsettintésének lesz az eredménye. Ahhoz, hogy ebben az időszakban valódi értékeket plántálhassunk el, már 2020-ban (vagy akár még korábban) meg kellett kezdenünk a „gondolkodási talaj” átalakítását.

Sokakban most felerősödhet a meggyőződés, hogy valami jobb dolog, pozitív változás készülődik. De a külső körülményektől most sem várhatjuk azt, hogy a kedvünk szerint rendeződnek át. Sokkal előremutatóbb, ha az fogalmazódik meg, hogy bennünk indul el olyan változás, ami ebbe az irányba visz. A mély metamorfózis most hívő optimizmussal párosul.

Nem is baj, hogy ez a konstelláció nem fed le egy egész évet, hiszen ebben a feldobott, lelkes, forradalmi lelkiállapotban igazán nem lehet cselekedni. Ahhoz belső nyugalom, stabilitás és nem ideológiateremtés szükségeltetik.

A sábai szimbólumok ismét visszaigazolják a hagyományos asztrológia állításait. Az Ikrek 2. foka, ahol a Jupiter áll ezt a pillért adja: lelki áldások ‒ a csodák lehetőségére való gyermeki nyitottság váratlan ajándékokat hoz, mintha mágikus forrásokból származna.

A Vízöntő 2° a kijózanító, pontosabban ébresztő aspektus: minden élet múlandó. „A természet állandó egzisztenciális kihívás az emberek munkáival szemben; a tüzek, az árvizek és a szelek pillanatok alatt lerombolják legerősebb épületeinket, és az idő végül mindent erodál. Ez a tény nemcsak arra emlékeztet bennünket, hogy milyen kicsik és jelentéktelenek vagyunk, és milyen nagyszerű minden olyan alkotás, amely egy ideig szembeszáll a természettel, hanem arra is emlékszünk, hogy bensőnkben ki kell fejlesztenünk az erőt, hogy megbirkózzunk mindezzel.”

Egyik oldalon ott a csodavárás, másik oldalon a realitás, ami a folyamatos alkalmazkodás a külső körülményekhez. Ideológiák terén az egész emberiség nem fog kedd reggelre úgy ébredni, mint a Macskafogók végén az agymosott macskák, akik a virágos réten, egymás kezét fogva népdalokat énekelnek és a legnagyobb békében élnek az egerekkel.

Szinte mindenki tele van rendíthetetlennek hitt „szent meggyőződésekkel”. Ha a saját világképünket akarnánk egyetemessé tenni, az sok mindenkinek nem tetszene. Érdemes megnézni a Fallout sorozatot, melyben több csoport is a világ megmentésére készül, de mindenki csak a saját akciótervét tartja üdvözítőnek. Együttműködés helyett le akarják erőszakolni (olykor szó szerint) egymás torkán az igazságukat.

Úgy akarjuk megtenni mindezt, hogy saját alapvető gondolatainkkal, érzéseinkkel, reakcióinkkal, szándékainkkal, hitrendszereinkkel sem vagyunk tisztában. Újítsuk meg magunkat, mielőtt az egész világot akarnák megreformálni!

Vedd fel velem a kapcsolatot: