Jupiter-Plútó trigon: 2024.06.03
Bevezető gondolat: "A hit a nyitottsághoz való viszonyt feltételezi, amely továbbhaladást követel, továbblépést egy ötlettől vagy bármilyen határvonaltól, zárt elméletektől." – Peter Orban
A Jupiter és a Plútó valamilyen fényszögformában évente találkozik egymással, de a maihoz hasonló felállás – egzakt trigon az Ikrek Jupiter és a Vízöntő Plútó között ‒ utoljára 1787-ben volt. Abban az évben, amikor elfogadták az Amerikai Egyesült Államok alkotmányát, amikor megindult az első flotta 700 elítélttel, hogy büntető kolóniát hozzon létre Ausztráliában, illetve amikor II. József hazánkban kötelezővé tette a vezetéknevek használatát.
Szerencsére ahhoz, hogy jobban értsük a két planéta egymásra hatását, nem kell több évszázadot visszamenni az időben. 2020-ban, szinte az egész évet lefedve a Bak jegyében volt egy hosszan elhúzódó együttállásuk. Tekintsük vissza, hogy ott milyen „előkészítési folyamatok” zajlottak.
A Plútó az egyik archaikus őserő: az átalakulás kulcsa. Ő az, aki a mulandóból kiszabadítja a maradandót: legyen az a lélek kilépése a testből vagy az önvaló kioldódása a személyiség és az egó páncéljából.
Edgar Cayce, a 20. század elején élt amerikai médium így fogalmazott ezzel a planétával kapcsolatban: "A következő 100 vagy 200 évben lesz a Plútó igen nagy hatással az ember szellemére, hiszen bizonyosan a Plútó működése a leghasonlóbb a Föld tevékenységéhez, és fejlődő hatást képvisel, nem pedig előre rögzítettet."
A Plútó a Jupiterrel együtt állva a hitünket igyekszik kiszabadítani a merev dogmák páncélja alól. Tele vagyunk rögzült meggyőződésekkel, előítéletekkel, s hitrendszereinkkel kapcsolatban alig vannak kétségeink.
Biztosan tudjuk, hogy nekünk van igazunk, a többiek tévednek. Nézzünk csak magunkba, hány dologgal kapcsolatban vannak rendíthetetlen állásfoglalásaink? Az étkezési, életmódbeli, politikai, vallási, kapcsolati és a többi meggyőződések szinte perzselő vitákká forrnak még az idegenek között is.
Természetesen szükség van világképekre, de a tudással szemben a hit nem statikus, hanem szüntelen áramlás. Ha valamit kizárólagosan üdvözítőnek vélünk, akkor egy elme-gátat hozunk létre és leválasztjuk magunkat a létezés folyójáról.
Ezek a korlátok nagyon kényelmesek: beléjük lehet kapaszkodni, ezáltal a biztonság látszatát sugározzák. Gyakran még az önismereti utat is összekeverjük ezzel: elvárjuk, hogy tanácsadóink, terapeutáink vagy akár a könyvekben olvasott hipotézisek, Interneten gyűjtött elképzelések megmondják nekünk kik vagyunk és mit csináljunk.
Szükség van a rendszerekre, de ezek csak lámpások, mérföldkövek lehetnek, nem pedig mozgójárdák, amik nem engednek letérni a saját nyomvonalukról. A hitvallások passzív, befogadó állapotok, míg maga a hit élő, aktív, pulzáló.
Amit elsősorban tanulnunk kell, az nem más, mint önmagunkat látni. Az énképek lebontása – akár tudatosítottuk, akár nem – 2010 és 2017 között igen intenzíven zajlott. Kellett egy kis idő, míg ennek a törmelékét lebontottuk a fejünk felől, majd mindenki a maga tempójában nekiláthatott az újjáépítésnek. Sokan megpróbáltuk a megszokott téglákból felhúzni a látszatbiztonságunkat, de a jelenlegi energiák, társadalmi történések nem igazán engedik, hogy ne változzunk, ne fejlődjünk.
A Jupiter-Plútó négy évvel ezelőtti konjunkciója (és az ott elindult folyamat) arra hívta fel a figyelmünket, hogy gyógyítsuk meg az alapokat, mielőtt az égig merészkednénk. Lássunk túl a hozott mintákon, túl a társadalmi tendenciákon, túl az eddigi életünkben szerzett sérelmeinken… Visszapillantva ismerjük fel a tükörben azt, akik voltunk. A hétköznapi működéseinket, az öntudatlan reakcióinkat, a címkéinket, amikből folyamatosan megteremtettük önmagunkat.
Vegyük észre azt, hogyan sebeztük meg magunkat nap mint nap, az önmagunk leértékelésével, a másoknak megfelelni akarással, a negatív érzelmekkel – a kétellyel, a haraggal, az aggódással, a bűntudattal, a szorongással.
Először tanuljunk meg szeretettel gondolni arra, akik vagyunk. Mások elfogadása, "megmentése", felemelése – sőt a vágyaink megteremtése is – csak utána jöhet...
Sokakban most felerősödhet a meggyőződés, hogy valami jobb dolog, pozitív változás készülődik. De a külső körülményektől most sem várhatjuk azt, hogy a kedvünk szerint rendeződnek át. Sokkal előremutatóbb, ha az fogalmazódik meg, hogy bennünk indul el olyan változás, ami ebbe az irányba visz. A mély metamorfózis most hívő optimizmussal párosul.
Nem is baj, hogy ez a konstelláció nem fed le egy egész évet, hiszen ebben a feldobott, lelkes, forradalmi lelkiállapotban igazán nem lehet cselekedni. Ahhoz belső nyugalom, stabilitás és nem ideológiateremtés szükségeltetik.
A sábai szimbólumok ismét visszaigazolják a hagyományos asztrológia állításait. Az Ikrek 2. foka, ahol a Jupiter áll ezt a pillért adja: lelki áldások ‒ a csodák lehetőségére való gyermeki nyitottság váratlan ajándékokat hoz, mintha mágikus forrásokból származna.
A Vízöntő 2° a kijózanító, pontosabban ébresztő aspektus: minden élet múlandó. „A természet állandó egzisztenciális kihívás az emberek munkáival szemben; a tüzek, az árvizek és a szelek pillanatok alatt lerombolják legerősebb épületeinket, és az idő végül mindent erodál. Ez a tény nemcsak arra emlékeztet bennünket, hogy milyen kicsik és jelentéktelenek vagyunk, és milyen nagyszerű minden olyan alkotás, amely egy ideig szembeszáll a természettel, hanem arra is emlékszünk, hogy bensőnkben ki kell fejlesztenünk az erőt, hogy megbirkózzunk mindezzel.”
Egyik oldalon ott a csodavárás, másik oldalon a realitás, ami a folyamatos alkalmazkodás a külső körülményekhez. Ideológiák terén az egész emberiség nem fog kedd reggelre úgy ébredni, mint a Macskafogók végén az agymosott macskák, akik a virágos réten, egymás kezét fogva népdalokat énekelnek és a legnagyobb békében élnek az egerekkel.
Szinte mindenki tele van rendíthetetlennek hitt „szent meggyőződésekkel”. Ha a saját világképünket akarnánk egyetemessé tenni, az sok mindenkinek nem tetszene. Érdemes megnézni a Fallout sorozatot, melyben több csoport is a világ megmentésére készül, de mindenki csak a saját akciótervét tartja üdvözítőnek. Együttműködés helyett le akarják erőszakolni (olykor szó szerint) egymás torkán az igazságukat.
Úgy akarjuk megtenni mindezt, hogy saját alapvető gondolatainkkal, érzéseinkkel, reakcióinkkal, szándékainkkal, hitrendszereinkkel sem vagyunk tisztában. Újítsuk meg magunkat, mielőtt az egész világot akarnák megreformálni!
Vedd fel velem a kapcsolatot:
