Érzelmi határok, határtalan érzelmek

Felszálló-holdcsomópont a Rákban: 2018.11.16 (02h29p)

Bevezető gondolat:
HATÁROK
Van határ, ami attól van,
hogy meghúzzák, kijelölik.
Van természetes határ
                                - még az sem
változhatatlan.
És van, ami csak akkor és attól,
de attól fogva mindörökre létezik,
hogy megsértettük:
magunkban. 

(Fodor Ákos)

☊♋☍☋♑

A holdcsomópontokkal és azok jegyváltásaival a nyugati asztrológia keveset foglalkozik. Pedig kár lenne őket figyelmen kívül hagyni, hiszen rajtuk keresztül a kollektív tudatunk (Nap) és tudatalattink (Hold) kerül új metszéspontba. Ebből fakadóan a holdcsomópontok témája a háttérben vagy még inkább a periférián zajlik.

Nehezebb konkrétumokba foglalni őket, mint a többi asztrológiai mutatót, mert nagyon mélyről fakadó, átfogó (akár karmikus) történeteket mozdít meg bennünk - rajtuk keresztül - az adott időszak.

Mit is jelent a tudatos és tudatalattink perifériája? Olyan ez, mintha lenne egy ismétlődő álmunk. Elsőre talán csak halványan emlékszünk rá ébredés után. Legközelebb talán elcsodálkozunk: "jé, mintha ezt már álmodtam volna". Aztán a sokadik hasonló érzés kapcsán elkezdünk vele komolyabban foglalkozni, szeretnénk megfejteni az üzenetét.

Akár legyintünk rá, akár beleássuk magunkat a szimbólumok megértésébe, a déjà vu érzést nem fogjuk tudni elhessenteni. "Ez már megtörtént velünk egyszer." "Már megint ugyanabban a helyzetben vagyunk..."

Körforgás

A holdcsomópontok ciklikusságát tekintve 9, illetve 18 évvel ezelőtti energiákkal találkozhatunk. 2009. július és 2011. február között a felszálló a Bak jegyén halad keresztül, azt megelőzően pedig 2000. április és 2001. október között a mostanival azonos Rák-felszállóval volt dolgunk. Érdemes egy picit visszatekinteni, hogy mik is történtek velünk ezekben az időszakokban.

Elsősorban ne a tényszerűséget, inkább érzelmi címkéket keressük: "csalódtam", "önállóvá váltam", "erősebb lettem" és a többi.

Azért érdemes az adott időszakban a felmerülő ismétlődésekkel foglalkozni - persze csak akkor, ha nem akarjuk őket tovább cipelgetni -, mert a csillagállásoktól (a belső motivációinktól) épp ezek feloldásához kapjuk a legnagyobb segítséget. Akár olyan szituációk formájában, ahol arra eszmélünk, hogy "Már megint ugyanabban a helyzetben vagyunk..."

Az elmúlt időszak

A korábbi másfél évben a holdcsomópontok (a többi égi mutatóval egyetemben) ahhoz asszisztáltak, hogy önmagunkat újrafogalmazzuk: "Az Oroszlán-Vízöntő tengely kapcsán a feladat a kreativitásunk kibontakoztatása, ötleteink produktív kivitelezése. Az Oroszlán jelmondata "ez vagyok én", a totális önazonosság, a saját lelki-szellemi erőből való fejlődés és életünk irányításának a kézbe vétele."

Többé-kevésbé ez mindenkinél megtörtént vagy legalább a magokat elvetettük. Most az én-meghatározást követően újabb feladat vár ránk.

Ha már tudjuk végre kik vagyunk, itt az ideje, hogy azt teljes szívvel átéljük és a legnagyobb felelősséggel felvállaljuk!

A Rák-Bak tengely a mostani átlépéssel szinte elkerülhetetlen szembesüléseket, felismeréseket hoz elénk. Köszönhető ez annak, hogy nagyjából jövő év márciusától novemberéig együtt fog állni a Szaturnusszal és a Plútóval - vagyis

sors, karma és mélytudatalatti szinteken is az érzelmeink felszabadításán fáradozhatunk.

A holdcsomópontoknál a leszálló mutat a múltra, ahonnan jöttünk, ami a hátunk mögött van - az ismertet -, a felszálló pedig azt az irányt jelöli ki, ami felé tartanunk kell, amit meg kell tapasztalni, vagyis - az ismeretlent.

Amit a múltból hozunk

Az, hogy a múltban "felejtjük magunkat" leginkább a Bak leszálló-holdcsomópont jellemzője, ezen a ponton hozzuk át a jelenbe a "legügyesebben" a múlt-terheket.

A negatív tapasztalatok, sérelmek, bizonytalanságok egyfajta kérges érzelmi védőréteget vonnak körénk: a felszínen magabiztosságot, érinthetetlenséget sugárzunk, miközben a lelkünk mélyén képtelenek vagyunk elviselni saját gyengeségeinket, nem tudjuk magunknak megbocsátani a hibákat, a tévedéseket.

A legtöbben ismerjük azt a határt, "amit megsértettünk magukban", például egy olyan párkapcsolatban, ahol túlzottan feladtuk magunkat, ahol nem mertük felvállalni az érzelmeinket, mert féltünk attól, hogy a másik elhagy bennünket. Vagy a munkahelyünkön méltatlannak érezzük a körülményeket, hiányoljuk az elismerést, de rettegünk feladni a biztosat a bizonytalanért.

Vagy úgy en bloc: az életünkkel kapcsolatban hoztunk olyan kompromisszumokat, amik túlmutatnak lényegi lényünkön.

Fontosabbnak tartjuk, hogy mit gondolnak rólunk mások vagy mik a társadalmi elvárások, mint a valódi érzelmeinket. Öntudatlanul is kerüljük azokat a helyzeteket, ahol szerintünk nem állnánk meg a helyünket. És közben észre sem vesszük, hogy minden félelmünk és depressziónk kivetítése teremtette meg jelenlegi életkörülményünket.

A Baknál az önszeretet hiányával találjuk szemben magunkat.

Vágyunk a meghittségre, miközben legeslegbelül mélyen meg vagyunk győződve róla, hogy sosem lehetünk igazán boldogok. Kergetjük a boldogság illúzióját ahelyett, hogy átengednénk magunkat az életörömnek.

A mai kor rendkívül jó táptalajt biztosít ennek: a közösségi média folyamatos lehetőséget nyújt a valódi érzelmek nélküli találkozásokra. Magányt, távolságot és kielégítetlenséget érzünk, mert érzelmileg nem vagyunk jelen!

Látszatharmónia mögé rejtőzünk az igazi átélhető érzelmi kalandok elől. Még a kapcsolatokban is a legtöbben egyedül vagyunk: nem egymásra, hanem egy-másra figyelünk. Baráti összejöveteleken, otthon töltött összebújós időben a telefonunkat csekkoljuk, posztokat osztunk meg - és azzal áltatjuk magunkat, hogy ettől pezsgő, izgalmas és érdekes életet élünk.

De ez a felszínes figyelem önmagunkkal szemben is működtethető!

Az előttünk álló fejlődési lehetőség

Rák felszálló arra igyekszik rávezetni bennünket, hogy a külső identitásunk (Oroszlán) felfedezése után belső azonosságtudatunk következik.

Mielőtt mások felé fordulnánk, először önmagunkkal kell meghitt viszonyt kialakítani. Szenteljünk több figyelmet az érzéseinknek, bontsuk le a védőfalakat, nem védenek azok semmitől sem, legfeljebb mi zárjuk be magunkat oda, mert félünk kimerészkedni a zajló, száguldó, robogó, felkavaró és legfőképpen újra életre keltő érzelmi valóságba.

Mi történik például egy új kapcsolat esetén? Rögtön magunk elé rántjuk a régi paneleket és azok szerint kezdünk el működni. Leginkább a saját határainkat kezdjük el ismételten megsértegetni. Lehet ez beleragadás vagy gyors kimenekülés - kinek, kinek a sajátja szerint.

Önmagunkkal és a környezetünkkel való intimitás és bizalom kialakításához idő kell, fokozatosan alakul ki, elegendő térre és időre van szükség, hogy megszilárdulhasson.

Hol kezdődhet a feloldás?

Ott, hogy legelőször is megbocsátunk magunknak. Majd következik az, hogy vállaljuk a felelősséget azért, ahová a szívünk húz.

A bűntudattal szemben épp ezt a fajta érzelmi felelősségvállalást találjuk. Éljük meg azt, amit érzünk és tartsuk tiszteletben ezeket az emocionális reakciókat. Ne bíráljuk folyton magunkat! Ne legyünk már önmagunkkal is olyan távolságtartóak!

Ha ez megvan, jöhet az újrakapcsolódás. Ezek után nyílt szívvel tudjuk fogadni a másoktól érkező figyelmességet és gondoskodást. Sőt, belső érzelmi forrásunkhoz csatlakozva, elvárások nélkül tudunk táplálni másokat.

További olvasnivalók a témában:

Önmagunkra találni (Oroszlán felszálló-holdcsomópont)
A tökéletesség gyakorlata (Szűz felszálló-holdcsomópont)
Az életed játszma vagy társas játék? (Mérleg felszálló-holdcsomópont)
És még mindig változás (Skorpió felszálló-holdcsomópont)

Tetszett a bejegyzés? Oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
Ha pedig érdekelnek az asztrológiai aktualitások, kövesd a Padparadsa facebook oldalát.