- Ole Nydahl -
2014. február 18-án a felszálló holdcsomópont a Mérleg, míg a leszálló pólus a Kos jegyébe lép, így az elengedés karmikus tanításai után másfél éven keresztül a kapcsolatokról vehetünk leckéket. A holdcsomópontok majd' 19 éves ciklusait tekintve az utolsó ilyen állás 1995 augusztusa és 1997 januárja között volt.
Honnan hova tartunk
A leszálló-holdcsomópont mutatja a múltbéli tapasztalatokat, míg ellenpontja azt az útirányt, ami felé ezen élmények alapján tartunk.A Kos, vagyis az én-kibontakoztatás, az egyéni akarat érvényesítése, önmagunk felfedezése és a világ meghódítása a múlt. A jövő, a Mérleg, ahol az "én egyedül"-ből "mi együtt" lesz, az egyszemélyes tapasztalatokból társas-játék válik, az önzésből kölcsönös együttműködés.
Az elkövetkezendő másfél évben (2015 novemberéig) a kapcsolataink felé fordulhatunk. A Mérleg jegyében tevékenykedő Marsnak köszönhetően a kezdeti időszakban ez igencsak intenzív figyelmet jelent. (Újabb harcos a színen: Mars a Mérleg jegyében)
Vénusz eszközei: a tükör és a mérleg
A tükör és a mérleg két igen kifinomult, objektív eszköz. A valóságot mérik és mutatják.Ilyen vagyok - ezt látom a tükörben.
Ennyire értékelem magam - pontosan annyi a másik is.
Igen ám, de ezeket az eszközöket az ember csak a legritkább esetben tudja helyesen használni.
Nem látjuk tisztán magunkat, így a tükörképünk is eltorzul, a mérlegelésnél pedig a belső értékek helyett gyakran a csomagolópapírt tesszük a serpenyőbe.
Kapcsolatainkban önmagunkat látjuk viszont.
Minden bennünk zajló konfliktus, belső feszültség, elégedetlenség, bizonytalanság visszatükröződik. Ugyanúgy, mint a harmónia, az öröm, a megbékélés.
Minél elégedettebbek, teljesebbek vagyunk önmagunkkal, annál "egészebb" társ fog minket egyensúlyban tartani.
Az én-t a külvilággal egy láthatatlan zsinór köti össze (a holdcsomópontok tengelye), így a legfinomabb rezdülésre is reagálni fog az ellen-oldal.
Játék-szabályok
A Mérleg kihívása abban rejlik, hogy két különálló akaratot (személyt, elgondolást, világlátást) kell egységgé formálni.Erre a feladatra sokféleképpen lehet reagálni.
Választhatunk magunknak elérhetetlen ideálképeket.
Hús-vér ember helyett beleszerethetünk a szerelembe.
Függhetünk a vágytól, és attól, hogy mások kívánatosnak lássanak bennünket, mert enélkül a visszaigazolás nélkül súlytalannak érezzük magunkat.
Élhetünk szélsőségesen szimbiotikus kapcsolatban, birtokolva, kisajátítva, alárendelődve.
Feladhatjuk az első nehézségek után és menekülhetünk egyik kapcsolatból a másikba.
Lehetünk érzelmileg távolságtartók vagy épp kapcsolatfüggők.
Mindegy, milyen kapcsolatot élünk (vagy szingliként nem élünk), fontos, hogy először önmagunkban nézzünk körül. Ismerjük meg a határainkat, merészkedjünk le az árnyékaink közé, fogalmazzuk meg magunkban: ki vagyok én - mert csak innen tudunk továbbhaladni a kapcsolataink felé. Ha kell, tegyük fel a kérdést: Miért félek egyedül? Vagy épp miért félek az odaadástól?
Ezek nagyon végletes példák, ráadásul életünk során különböző mintákba is belekóstolhatunk. Én is voltam már menekülő és beleragadó, megcsalt és megcsaló, kergettem vágyképeket, vágytam ködös álmokat, játszottam hatalmi játszmákat.
Nehéz leoldozni magunkról régi szerepeket, hiszen az érzelmeink formálták hozzá a maszkokat.
Félelmetes ezek nélkül az álarcok nélkül belenézni a tükörbe és szembesülni az igazsággal.
Mégis a kapcsolatok fontos tanítók.
Ha szeretnéd ezt az életterületedet másképp élni, most itt lesz a lehetőség.
Küzdelmes és fáradságos út várhat rád, de egyvalamiért megéri.
Mert a másikkal való harmóniában válunk mi is igazán teljessé.
