- Az, aki egyedül barangol éjszaka. Pedig fél a sötétben.
Az, aki farkas verme előtt várakozik. És reszket, mint a nyúl, hallva az üvöltést.
Az, aki elbúcsúzik, aki letérdel, aki összesározza magát.
Aki nyakig merül a zavaros folyóban.
Aztán a kétségbeesés pillanatában kiterjeszti átfagyott kezét, hogy virágokkal díszítse a haját.
Az ilyen ember erős.
- Alkyoni Papadaki -
Már megint telihold. Pedig nekem olyan távolinak tűnik a legutóbbi. Vagy csak annyi minden történt azóta? És nincs megállás, intenzív időszak közepén vagyunk.
Szombaton, 2014. február 15-én (budapesti idő szerint hajnali 0 óra 55 perckor) a Hold az Oroszlán jegyében, a Nap pedig a Vízöntőben jár. Szembenállásukat a Skorpió Szaturnusz vonja kvadrátba. Határokat és korlátokat feszegetünk. Remélhetőleg, már meglehetősen rutinosan.
Nem félünk a farkastól!
A februári telihold egyik neve a Farkas Hold. A farkasokat a mesékben (és sajnos a közhiedelemben) ijesztőnek és félelmetesnek tartják, a sámáni kultúrában azonban fontos vezetők és tanítók.Ebben a téli időszakban a farkas-sámánok ellátogattak a szellemi dimenziókba, hogy tanácsot kérjenek arra nézve, hogyan kell jól és biztonságosan irányítani a közösséget. Úgy hitték, hogy a farkasének gerjeszti azt a ködöt és szelet, amin keresztülhatolva átjutottak a túlvilágra.
A farkas az elfojtott árnyékterületekre vezet bennünket, és tőlünk, a tapasztalatainktól függ, hogy félelemmel vagy bátorsággal viszonyulunk-e hozzá.
A telihold-képletre pillantva láthatjuk, hogy a Nap-Hold feszültségét a Szaturnusz nehezíti, a Mars pedig feloldja. Mars (Árész) isten szent állata nem más, mint a farkas - így kerül bele ismét a mesénkbe.
Azt mutatja nekünk, hogy bármennyire is félünk, üljünk le a farkasvermeink elé, ahol az önbizalomhiány, a kétkedés, a bűntudat, a rugalmatlanság, a gátlások, a zárkózottság, a magány, a szeretettelenség lakozik. Nézzünk velük farkasszemet, és fedezzük fel, mi erősebbek vagyunk náluk. Szabaduljunk meg tőlük. Végleg.
A farkas harcos. De nem magányos, hanem a falka tagja. Alkalmazkodó, játékos, ösztönös, szabadságszerető, hűséges, védelmező. Így minden, amit felszabadítunk magunkban, ahol visszaszerezzük az erőnket, mások számára is hasznossá válik.
Figyeljük a farkasok üvöltését, és kövessük a lelkünk hívó szavát!
(Ha ezek után megkedvelted a farkast, fogadj örökbe egyet a WWF-fel.)
És a pillangótól félünk-e?
De vajon egy ártatlannak tűnő pillangó lehet-e félelmetes?
A pillangó neve görögül "psyché". Vagyis lélek fejlődésének a jelképe. Az indiánok úgy tartották, hogy ha megjelent, szivárványt festett az égre, ha valakinek a vállára ereszkedett, gyógyulást hozott.
Sokan élnek biztonságosnak tűnő élet-gubókban, csupán lelkükben hordozva a pillangóvá válás vágyát. Mert bár vonzó a változás, mégis visszafordíthatatlan. Aki egyszer pillangó lett, örökké pillangó marad. De ehhez az ismeretlenbe kell fejest ugrani, nem tudva, hogy mivé alakulunk. Míg a farkassal szembe nézni kemény erőpróba, addig a pillangóvá válás szelíd váltásnak tűnik. Pedig hatalmas bátorság kell hozzá, hogy a megszokott báb-maszkot széttörje, felszabadítsa csillámporos, sérülékeny szárnyait és az új élet veszélyeivel szembenézve repülni kezdjen.
A pillangó szárnyalása az önmegvalósítás, saját lehetőségeink kibontakoztatásának útja - az Oroszlán és a Vízöntő között feszülő kreativitás tengelye.
A pillangó lelkünk tervére emlékeztet bennünket, s hogy itt az idő megvalósítani azt. A pillangó most megszabadulhat a börtönétől, amit a múlt hernyóteste jelent, széttörheti a korlátait, és élni kezdheti az álmait.
Rendeltetésed - a pillangóságod - ott van benned. Csak te tudod magadban kibontakoztatni.
Félsz a benned lévő pillangótól?