(Ne) nézz hátra!

Szaturnusz-leszálló holdcsomópont együttállás: 2019.09.15 (20h27p)

Bevezető gondolat: „Az embernek választani, nem pedig elfogadnia kell a sorsát.” (Paulo Coelho: Az Ötödik hegy)

♄

Ennek az évnek az egyik legimpozánsabb fényszöge a Bak jegyében tartott Szaturnusz, Plútó és leszálló-holdcsomópont csúcstalálkozó. Bár a konstellációnak még lesz szerepe az életünkben, ma elkezdjük leválasztani magunkat a régmúltról.

Idézzük csak fel, miről szól ez az együttállás:

"Valamiféle időhatárhoz érkeztünk, ahol a múltat le kell zárni és helyette új fejezetet nyitni. A látszatmegoldásoknak azonban már nincs helye az életünkben. Szaturnusz és Plútó is átlátnak az "úgy csinálok, mintha" megoldásokon és nem fogadják el feleletképpen. Aközött, amit gondolunk, érzünk, mondunk és teszünk nem lehet szakadék. De szinte még egy hajszálrepedés sem. Alig létezik kibúvó a feladatok alól, azok kivetítése szinte lehetetlen. (...) A Szaturnusz: küszöb és a küszöb mögötti terület ismeretlen. Ha bizonytalanságot érzünk, ennek köszönhető, hiszen a régen berögzült reakciók, viselkedési formák ebben az új, most formálódó világban nem használhatók. Újra fel kell fedezni a létezést." (Teljes cikk: Nyomás alatt).

Az idei év fő feladata, hogy összerendeződjünk önmagunkkal.

Nem kell megijedni, ha per pillanat inkább szétcsúszottnak érezzük magunkat, ez a Jupiter-Neptunusz kvadrát hozománya. Fokozatosan lépünk majd ki a hatása alól és év végére ismét visszatér a korábban érzett elszántság, céltudatosság. S miután megteremtettük belül az egységet, megkezdődhet kifele a célirányos cselekvés - ez várható a 2020-as évben.

Ám igen nehéz hatékonyan haladni a megvalósítás útján, ha közben szétszórtak, diszharmonikusak vagy zaklatottak vagyunk. Jelen történetünkben a Szaturnusz adja a sorsalakítás tudatosságát, Plútó a láthatatlan formáló-erőket, a leszálló viszont olyan visszatartó múlt-lenyomatokat, amikről nem is gondoltuk, hogy felszínre kerülnek.

Ezért mondogattam (írogattam) folyamatosan, hogy ha figyelmesek vagyunk, észrevehetjük azokat a transzgenerációs mintákat, amik rányomják bélyegüket egész életünkre: a kapcsolatainkra, az önérvényesítésünkre, az anyagi tudatosságunkra, az önbizalmunkra és minden egyébre.

Ráadásul azt is befolyásolják, hogy mennyire vagyunk egységben önmagunkkal. Hiszen ha öntudatlanul mások szerepeit, elvárásait "játsszuk", akkor egyre távolabb kerülünk valódi énünktől.

A holdcsomópontok nehézsége abban rejlik, hogy hiába testesítenek meg egy végtelen tengelyt, épp ezen a ponton érezzük szétszakítva magunkat. A múlt lehúzó örvényében evickélve, a fizikai valóságképzetekbe ragadva (sárkány farka) az áhított cél, a tudatos sorsteremtés (sárkány feje) elérhetetlennek tűnik.

A Bak-Rák mentén az érzelmi határainkat feszegetjük, ezáltal rengeteg blokkolt emóció felszabadul. Az önszeretet, önelfogadás a mai világban evidencia - legalábbis a spirituális tanítások szintjén. Ezzel szemben a hétköznapok gyakorlatában legfeljebb kielégítjük a vágyainkat és néha megsimogatjuk a lelkünket egy kis vásárlással, nassolással.

Mikor mondtuk utoljára magunknak: Ez az, jól csináltam! Fantasztikus vagyok! Mennyi kitartás, kreativitás, öröm van bennem! (Variáld kedved szerint a mondatokat!)

Mindegy, hogy tegnap vagy ezer éve, lefekvés előtt engedjük meg magunknak ezt a gondolatot és hagyjuk, hogy a leszálló-holdcsomópont megkezdje a leválást.

De ne csak mondjuk, zsigeri szinten érezzük is át!

Tetszett a bejegyzés? Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
Ha érdekelnek az asztrológiai aktualitások, kövesd a Padparadsa facebook oldalát.