Szaturnusz, Plútó, leszálló-holdcsomópont együttállás: 2019.02.11 - 2019.11.05
Bevezető gondolat: "A meditáció többet jelent annál, mint hogy egy fa alatt ülünk, és álmodozunk. A meditáció a legnagyobb tudatosság. A meditáció azt jelenti, hogy érzékeljük, miféle gondolatok, érzések, koncepciók, hittételek érintenek meg minket, és felismerjük, hogy van egy "üresjárat", egy választás, és hogy nem kell törvényszerűen mindenre reagálnunk." (Kurt Tepperwein)
🌋
Ahogy az alcímben látszik, már korábban kezdődött ez a konstelláció és jó hosszan tart, ám annak, hogy ma került fel a bejegyzés, az az apropója, hogy a holdcsomópont-tengely egzakt együttállásba került a Plútóval.
Az idei év legmeghatározóbb formálóereje maga a Szaturnusz-Plútó konjunkció (Felejtés vagy emlékezés). Ha a mitológiai szerepüket nézzük, akkor az Idő ura / a Küszöb őre és az Alvilág istene közösen határoznak meg számunkra feladatokat. Nem kell hozzá sem asztrológusnak, sem Robert Langdonnak lenni, hogy ezt a szimbolikát értelmezni tudjuk -
valamiféle időhatárhoz érkeztünk, ahol a múltat le kell zárni és helyette új fejezetet nyitni.
Honnan tudjuk, hogy "jól teljesítjük a feladatot"? Minél inkább összhangban vagyunk magunkkal, annál jobban érezzük magunkat, a dolgaink könnyedén alakulnak. Ha viszont nincs meg az egység a belül megélt és a kifelé mutatott képek között, akkor érezni fogjuk a feszülést.
Szigorúan hangzik, de szükség van erre, mert nem csak magunkban, de a világban is fel kell számolni a rendezetlenséget. Utóbbi hosszadalmas folyamat, ám a csírái - az igény - egyre láthatóbbá válik. És ennek legfontosabb építőkövei az egyéni szintű változások.
Ezzel a mostani hármas együttállással az egyéni sors (Szaturnusz), a csoportkarma (Plútó) és a karmikus múlt (leszálló) egyetlen fókuszpontba kerülnek.
A múlt lezárása nem csupán arról szól, hogy nem nézegetjük az exünk képeit a Facebookon vagy nem emlegetjük fel anyunak a gyerekkori sérelmeinket. A gondolkodásunk, a világlátásunk, az alapvető működésünk megváltoztatására lenne szükség.
A Szaturnusz, küszöb és a küszöb mögötti terület ismeretlen. Ha bizonytalanságot érzünk, ennek köszönhető, hiszen a régen berögzült reakciók, viselkedési formák ebben az új, most formálódó világban nem használhatók.
Újra fel kell fedezni a létezést.
A Szaturnusz-Plútó együttállása olyan, mint egy kompressziós műszer. Ha gyakorolni kezdjük a tudatosságot, észrevehetjük, hogy bizonyos eszmékhez, elképzelésekhez való ragaszkodások beszűkítenek bennünket. Ezek lesznek a mantráink. "Szerencsétlen vagyok." "Már megint átvertek." "Sosem lesz párom." "Örökké itt ragadok ebben a kapcsolatban." "Nem vagyok elég jó." - és a végtelenségig sorolhatnánk.
A mostani együttállás kapcsán olyan gondolati minták kerülhetnek elő, amik nagyon hosszú ideje (akár életek óta) jelen vannak az életünkben. Ezeken a pontokon keresztül érezhetjük a nyomást. Olyanok, mint a száraz, pörökölt kávészemek, amiken keresztül kell folynia a forró víznek, hogy kinyerjük belőle az illatos, frissítő nedűt.
Az elfojtásoknak éppen így kell keresztüláramlania a megmerevedett, beszáradt életterületeinken, hogy a végén valódi életesszenciát kaphassunk.
Emiatt lehet, hogy küzdelmesebb ez a mostani időszak, de amint megtanulunk "kávét főzni" belőle, hirtelen felszabadulunk a korábbi nyomások alól. "Felismerjük, hogy van egy "üresjárat", egy választás, és hogy nem kell törvényszerűen mindenre reagálnunk."
Tetszett a bejegyzés? Oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
Ha pedig érdekelnek az asztrológiai aktualitások, kedveld a Padparadsa facebook oldalát.