Mikor a kígyó levedli bőrét

Újhold a Skorpióban: 2020.11.15 (06h08p)

Bevezető gondolat:

"A tibeti nyelvben az "áldás" szó átváltozást jelent valamilyen fenség, magasztosság vagy erő segítségével. Egyszerűen szólva az áldás olyan élménynek, tapasztalatnak az eredménye, amely jobbá teszi az elmét, szellemi emelkedést idéz elő." (Tendzin Gjaco)

☉☽

A vasárnapi újhold a Kígyó csillagkép központi csillagával, az Unukalhai-jal áll együtt. Erről az állócsillagról tavaly írtam egy összefoglalót (Az átváltozás misztériuma), érdemes ismétlésképpen újraolvasni.

Szimbolikáját tekintve a skorpióhoz hasonlóan a kígyó is egyszerre csodált és rettegett élőlény volt, mindketten az élet és a halál, a születés és az eltávozás kapuját őrizték.

Egyiptomban Szelket istennő fejékét nem véletlenül díszítették csonka skorpióval, mivel úgy gondolták, hogy a hozzáértők megfelelő mágiával életre tudják kelteni az állatot. Lábak, ollók és méregtüske nélkül azonban nem okozhatott kárt senkiben.

A fáraók földjén a kígyót számtalan alakban tisztelték. Aphópiszban a sötétség és a káosz kígyódémonát láttak, addig Ureuszban a védelmezőt. Uadzset kobra és Nehbet keselyű Alsó és Felső-Egyiptom egyesülését jelképezték. Meretszeger a Királyok völgyén dolgozókat óvta. Uroborosz, a saját farkába harapó kígyó a lét végtelen körforgásának szimbólumaként jelent meg. 

Természetesen napjainkban ezek a jelképek már keveset mondanak számunkra, mégis a csillagtitkok több ezer éve őrzik ugyanazt a mondanivalót.

Vagyis amikor a skorpió és a kígyó találkoznak, hatalmas misztikus erők mozdulnak.

A kígyó ismérve, hogy élete végéig növekszik, bőrük azonban nem képes alkalmazkodni ehhez, ezért időről-időre kénytelenek levedleni a külső hámrétegüket. Ilyenkor egy rövid időre feszültté válnak, sőt meg is vakulnak.

Ezért vált az átalakulás, a folyamatosan megújuló életerő szimbólumává. Jó esetben az ember is képes élete végéig növekedni, ha nem is fizikai, de szellemi értelemben mindenképp. Ám ahhoz, hogy tényleg változzunk, ki kell bújnunk a korábbi bőrünkből, hátra kell hagynunk a már szorítóvá, kényelmetlenné vált mintákat.

Ez a fajta metamorfózis nem csak a hüllők számára ijesztő, hanem nekünk is: hiszen régi szemmel már nem tekinthetünk a világra, az új látásmód azonban még ismeretlen.

A planéták influenciája nem hirtelen robbanás, hanem folyamatosan egymásra épülő hatás. Mégis vannak olyan energiák, amik szinte azonnal érzékelhetővé válnak. Négy éve igen markánsan érzékelhettük az Unukalhait – akkor egy telihold-konstelláción keresztül (Gyógyító sötétség) – ez volt az a bizonyos 2016. november, amikor szinte mindenkivel történt valami említésre méltó. Leginkább meg- vagy felrázó esemény.

Ezt írtam akkor: "Mindaz, ami most a mélyben történik hosszú távra meghatározza az életünket. Kicsit átváltozni nem lehet – a hernyó sem fordulhat vissza, ha megkezdődött a pillangóvá válása és rájön, ő mégis inkább maradna a megszokott, régi testben.

A mi életünkben bekövetkező változás is hasonlóan gyökeres lesz: mondhatni sejtszintű a gondolkodásunkban, az érzéseinkben, lelkiekben – és a fizikai valóság érzékelésében. Az Uránusz kapcsán erről szól a döntés. Akarjuk, merjük, tudjuk és hagyjuk-e végbe menni mindezt. A gyógyító sötétség a passzív, de nem elszenvedő, hanem befogadó létezés. Ennek a belső alapozásnak van itt az ideje."

Az elmúlt években azonban átbillent a mérleg és eljött a cselekvés ideje. A mostani évet (bár szenvedésnek talán érezhetjük), passzívnak semmiképpen sem. Már nem elég "fejben" alkalmazkodni az új körülményekhez, muszáj a fizikai terünket is megújítani.

Ismerjük fel – ha eddig még nem tettük meg – hogy kinőttünk bizonyos létezéseket. Merjük magunk mögött hagyni a kényelmetlen, szorító kötéseket, lépjük át a határainkat (bőr-analógia).

Ezzel a hónappal (szerintem már most) érezhető valami halvány, derengő ritmusváltás. Ne álljunk ellen az átváltozás áldásának.

Ha tetszett a bejegyzés, kérlek oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!

Amennyiben érdekelnek az asztrológiai aktualitások, kövesd a Padparadsa facebook oldalát.