Tízmilliószoros teremtő nap: 2020.11.07
Bevezető gondolat:
Fodor Ákos: KÖSZÖNÖM
Azt gondoljuk, hogy a világban a káosz uralkodik, pedig a zűrzavar nem rajtunk kívül, hanem kizárólag bennünk van. A mindenség az egyetemes rend ritmusára mozdul, ennek felismeréséhez azonban túl kell látni a bosszantó hétköznapokon.
Az asztrológia (vagy bármelyik más archaikus rendszer) épp ehhez az univerzális létezéshez vezet vissza bennünket, hiszen a Naprendszer óramű-szerkezete mindennél pontosabban jár. Sőt, a régi korban az ünnepnapokat, vallási rituálékat is ehhez a "kronométerhez" igazították,
így az emberek szétszóródott figyelme könnyebben visszarendeződött a kozmosz rendjéhez.
A köztudatba bekerült "tízmilliószoros napként" elhíresült buddhista ünnepeknek is felfedezhetjük a csodálatos ívét, ami azon túl, hogy a holdfázisokat követi, mondanivalójában is ott az élet változásának folyamata.
Épp ezért nem húzhatjuk rá erre a négy jeles napra, hogy elég csak "nagyon erősen kívánni" vagy "kizárólag jó dolgokra gondolni". Ez így rendkívül felszínes. Mind a négy napnak más az üzenete, sőt ez a négy nap még önmagához képest is minden évben másképp nyilvánul meg.
A természetben a tavasz az aktivitásról, az elindításról, az erőteljes kifelé forduló energiákról szól, míg az ősz ennek ez ellenkezője: ideje van elcsendesedni, önmagunkban szemlélődni, lezárni, elengedni. A falevelek is ilyenkor gyönyörű színben pompázva búcsúznak, hogy a földre hullva termékeny, a fát tápláló talajjá változhassanak.
Ha nem tudjuk ezt a felszabadulást a saját életünkben is évről-évre végrehajtani, akkor a várva-várt fejlődés, a jövőbeni kivirágzás elmarad.
Ugyanez a folyamat tükröződik a buddhista ünnepek mondanivalójában is:
– az első ünnep: "Vajmécsesek ünnep" (Chotrul Düchen), Buddha csodatételeiről szól,
– második: "A születés, a megvilágosodás és a halál napja" (Saka Dawa Düchen),
– a harmadik "Az imakerék ünnepe" (Chokhor Düchen), amikor a tibetiek Buddha első beszédére, a Négy Nemes Igazság tanára emlékeznek,
– és végül az utolsó: "Buddha mennybe emelkedése" (Lhabab Düchen).
Bár kevés megvilágosodott buddhával találkozhatunk (én személyesen sajnos egyet sem ismerek), de minden önismereti úton hasonló stációkon kell keresztülmenni. A csodatételben még ott a bizonyítás, a vágy, amit a felismerés, a tanítás, majd a mennybe menetel: a földi kötöttségektől való totális megszabadulás.
Falevelekhez hasonlóan méltósággal lehullatni és visszaadni az Univerzumnak a minket tovább már nem tápláló vágyakat. Megköszönni azt, ami beérett, ami évgyűrűk formájában tapasztalatként gazdagított bennünket.
Amikor hálát adunk, akkor nem a hiányainkra fókuszálunk, így a vágyak elengedése nyugalommal, békével, elégedettséggel tölt el bennünket.
Örülni magának a léteznek – ezt olyan ritkán engedjük meg magunknak. Évente legalább egyszer – tízmilliószorosan – feledkezzünk bele ebbe az érzésbe!
Ha tetszett a bejegyzés, kérlek oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
Amennyiben érdekelnek az asztrológiai aktualitások, kövesd a Padparadsa facebook oldalát.