Újhold a Mérleg havában: 2022.09.25 (23h55m)
Először is, képzeljük magunkat abba az életkorba, amikor először kezd el érdekelni, mit gondolnak rólunk a többiek. Ez általában a kiskamaszkor küszöbén köszönt be: az óvodás Marika nem tart attól, hogy kinevetik a többiek, mert rózsaszín tütüben és kiscsibesárga gumicsizmában megy be pénteken, viszont 9-10 évesen már ciki lehet kilógni a sorból. Középsőben még simán lehet barátkozni a szomszéd Pistikével, de ötödikben már a többi lány azon csúfolódna, hogy "szerelmesek vagyunk".
A Mérleg életérzés ez az első identitáskeresés: hogy tudunk beilleszkedni egy csoportba, illetve mihez kezdünk a másságunkkal. Másság alatt értem a fiú-lány közti különbségeket, az eltérő érdeklődést, társadalmi réteget. Mert a Mérleg hasonlít – ahogy arról már a jegybe lépés kapcsán is esett szó (Mérlegelés és spekuláció): hasonlítom magam kislányként a fiúkhoz, egyénként a többiekhez.
A horoszkópban a Mérleg (és a hozzá kapcsolódó 7-es ház) szintén a külvilághoz és másokhoz való kapcsolatunkat mutatja meg.
Az én és a te összekapcsolódásának "szerelemgyereke" maga a kapcsolat lesz.
Félig én vagyok, félig a másik. A görög mitológiában Árész és Aphrodité hívta életre a legáltalánosabb kapcsolati mintákat:
"Phobos és Deimosz a félelem és iszonyat, ami nem feltétlenül (és nem elsősorban) a bántalmazó kapcsolatokat reprezentálja, hanem a bennünk élő tudatalattiban burjánzó mintákat. Félhetük az intimitástól, az odaadástól, az elköteleződéstől, a kapcsolat dinamikájának a változásától, önmagunktól... és a végtelenségig sorolhatnám. Ott van továbbá Erósz, az infantilis érzelem, aki csak a "másik" Anterósz, a "viszontszerelem" fényében tudott felnőttnek látszani. Éretlenségnek ez a formája a kapcsolatfüggés, a szerelem érzésébe szerelmesség, de a "mamahotelekben" vagy az "apuci szárnyai alá" ragadt fiúk-lányok is ide tartoznak. Végül ott a ritka kincs, a vágy és szenvedély egyensúlya: Harmonia."
Önmagamat leginkább a kapcsolataim viszonylatában tudom meghatározni. Az önismereti út során érdemes (pontosabban elkerülhetetlen) számba venni a kapcsolatainkat. Lehet azt mondani, hogy a Jóska kihasznált, a Béla egy balfácán volt, tök más a két karakter, mégis adódik egy közös halmaz: ÉN.
A "lelki társak" nem a magazinok címlapjáról vagy a romantikus regények utolsó oldaláról kilépő figurák, hanem
saját lelki érettségünk társai.
A mai világban, mint szinte mindenben, a tökéletes szerelmet keressük, hosszú listákat vezethetünk arról, milyennek kéne lenni a másiknak, az elvárások a csillagos eget súrolják. Férfiak és nők részéről egyaránt.
Ha hozzá vesszük a Mérleg hasonlító-elvét is, akkor a viszonyítási alap egy agyonfilterezett valóság, ahol a kapcsolatnak nincs dinamikája, nincs benne konfrontáció, kihívás, nehézség, megoldásra váró probléma. Csak a boldogságot posztoljuk és gyűjtjük be érte a lájkokat – hogy közben köszönőviszonyban sincs a valósággal: a magányosságunkkal, a kiüresedettséggel, a csalódottsággal, az állandósult személyeskedő vitákkal.
Pedig ha belegondolunk önmagunkban is vannak jobb-rosszabb napok, szárnyalások és mélypontok, belső viták és ellentmondások. Az önismereti út folyamán az elsődleges kapcsolatot önmagunkkal alakítjuk ki, ha a saját pulzálásunkat, árnyékainkat, hozott mintáinkat ismerjük és elfogadjuk, akkor másokkal szemben is jóval toleránsabbá válunk.
A képlet elemei
Ezért is lett "érzelemspirál" a cím, mert akár egyszerre is átélhetjük a lehúzó és a felemelő erőhatásokat. Vagy megtapasztalhatunk egy mélypontot a kapcsolatainkban és kaphatunk rá egy nagyon inspirált felismerést (Neptunusz-Markab együttállás Az ihlet legfelső foka).
Ez nem csak az újhold napjaira lehet jellemző, hanem az egész Mérleg hónapra, hiszen szinte a belépés után kapjuk ezt a megtisztító-átalakító energiát.
A párkapcsolat azonban jóval tágabb értelemben értendő – bár általában innen szoktunk elindulni. Az én és a te viszonya szemügyre vehető a munkahelyi kapcsolatokban, üzlettársak esetén, de úgy összességében érdemes lenne megfigyelni, hogyan integrálódunk a világba.
A valódi önismeret ezért nehéz, mert lecsupaszított egóval kell belenézni abba a világba, ami minket tükröz.
Nem kell önelemezgetésbe kezdeni és saját hibásságunkat kutatni azért, mert az áruház pénztárosa beszólt nekünk. Kivéve, ha nekünk szinte mindig kellemetlen élményeink vannak ilyen helyzetekben.
Szintén nem érdemes a sosem köszönő szomszédnénivel udvariaskodni, de azon már el lehet gondolkodni, miért is bosszankodunk annyira ezen?
Két ember metszéspontja a kapcsolat. Nem muszáj mindenkivel diplomatikusnak lenni, jópofizni, megalkuvóvá válni. A másikhoz való viszonyunkat a saját érzéstárunkon keresztül térképezhetjük fel.
A kellő önértékeléssel bíró, harmonikusan élő embereknek is lehetnek bosszantó helyzetek az életükben, de ők könnyebben húzzák meg a határaikat, bátrabban állnak ki a véleményük mellett, lépnek ki egy leértékelő kapcsolatból, szituációból. Mert a saját lelki egyensúlyuk és egészségük fontosabb, mint hogy kétes kompromisszumot kössenek az élettel.
Amíg a külvilághoz való viszonyunkat a félelem, a rettegés ("egyedül maradok", "mit szólnak anyámék, ha elválok", "mi lesz a gyerekkel/kutyával/hitellel", netán "legalább ez biztos munkahely", de Phobosból és Deimoszból a híreken keresztül is kapunk eleget) vagy az éretlenség (Erósz és Anterósz) határozza meg, addig meddő vágyakozás Harmónia...
Tetszett a bejegyzés?
Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
Ha pedig érdekelnek az asztrológiai aktualitások:
Kövesd a Padparadsa facebook oldalát!