Halak havi telihold és tízmilliószoros nap: 2023.03.07 (13h41m)
A most következő két bejegyzést nagyon nehéz különválasztani, hiszen a telihold és a Szaturnusz jegyváltása alig egy óra leforgása alatt történik. Mindez az év első "tízmilliószoros" teremtő napján – vagyis hatalmas spirituális energiák égisze alatt. Ennek megfelelően ez a két írás is összefüggő lesz: olyan "Halak-módra" összemosódnak, átfolynak egymásba.
Tulajdonképpen ez lesz az év egyik energetikai csúcspontja, a másik majd a Plútó jegyváltása. Az ilyen "asztrológiai csúcsélmények" hatása az adott pillanatban kevéssé érezhető a mindennapokban, mivel jóval finomabb rétegek mozdulnak.
A feszültséget ezekben a napokban inkább maga a telihold adja, ami viszont pár nap alatt lecseng. De amire most lehetőségünk nyílik, az hosszú távra szól. Akár egy életre, sőt életekre!
Azt mondanám, aki eddig nem foglalkozott önismerettel, az most vágjon bele!
Nagyjából 20 évvel ezelőtt, amikor én nekivágtam, mélyre kellett ásni önmagunkban. Kemény, fáradságos munka vezetett odáig, hogy a démonjaim által őrzött rejtett kincseket megtaláljam. Ráadásul egy hatalmas gödörben találtam magamat, ahonnan majdnem annyi volt az út kifelé, mint befelé... Most – mivel nagyon mások az energiák – szinte a felszín közelébe úszik fel minden, vagyis jóval gyorsabban, hatékonyabban szabadíthatjuk fel magunkat a múltunk alól.
Természetesen a megoldások itt sem kulcsrakészek: nem kerülhetjük el a beleállást, a felelősségvállalást, a szembesülést, a traumagyógyítást.
De mintha a korábbi szikevágások helyett most csak endoszkópos lélek-beavatkozás történne, így nem kell annyi "lábadozási idő".
Az ösztönzés, hogy ezt az utat válasszuk meglehetősen "nyomasztó" lesz a szó minden értelmében. Hozok egy ábrát, hogy értsük, mire gondolok.
A nyomás, mint fiziológiai folyamat a születési élményhez kapcsolódik. A "nyomjon anyuka" mondat ismerős lehet a szülőszobákból vagy legalább a filmekből. Ehhez a képhez a nyomás mentén fájdalmat, erőfeszítéseket társítunk. Ez így is van, ha "egóból, akaratból" cselekszünk. Ennél a nyomásnál vissza kéne adnunk a kontrollt a testünknek és a méh összehúzódásait átérezve együttműködni önmagunkkal. A nyomás elképesztő segítség az épp születni készülő babának, mint a hullámok, segítik őt előre a part felé. Ha együtt mozdul velük, felhasználja a bennünk rejlő erőt.
Szorongás akkor jön létre, ha elveszítem a kapcsolatot a világgal, ezzel a külső-belső összjátékkal. Ha magamra maradok.
A pre- és perinatális élményeinket nem tudjuk megváltoztatni, éppúgy ahogy az életünk során elszenvedett traumákat vagy a családi mintába beékelődött transzgenerációs sérelmeket. Nem születhetünk újjá a szó fizikai értelmében. De spirituálisan igen! És pont ez zajlik most.
Azt hiszem, rengeteg illúzióvesztés, kijózanodás vár ránk ezen az úton. Egyszerűen ráébredhetünk arra, hogy amit a világunknak gondoltunk, az bizony csak egy lekorlátozott elképzelés. A pohár üvegfalát nevezhetjük komfortzónának is, de ahogy már sokszor esett szó, ez nem azonos a "komfort" szó eredeti jelentésével. "Testi jóérzés állapota, illetve azoknak a körülményeknek, tárgyaknak az összessége, amelyek lehetővé teszik a test ellazult, jóleső, fáradság nélküli helyzetét; kényelem" – olvasható a meghatározása.
A túlélési ösztönünk által felépített testérzet nem mindig a legideálisabb, de a körülményekhez ez a legadaptívabb. Alkalmazkodunk az elhanyagoláshoz érzelmi elzárkózással, a bűntudathoz megfelelési kényszerrel, a stresszhez magas vérnyomással, cukorbetegséggel. Belakjuk az életünket a megszokásokkal, az ismétlődő viselkedési- és gondolkodási mintákkal, így lesz összkomfortos.
De ha új komfortfokozatra vágyunk, szeretnénk javítani a kapcsolataink minőségén, szeretnénk túljutni a gyerekkori beidegződéseken, fizikailag és lelkileg is egészségesebbé válnánk, akkor a pohár felismerése és a lelkünket megtartó körülmények átformálása elkerülhetetlen.
Ha a telihold és a Szaturnusz jegyváltása közt nüansznyi különbséget tennék, akkor azt mondanám, ez az elhatározás fázisa. A "mit akarok" megfogalmazása. 54 perccel később pedig megkapjuk a "hogyant", a "lelki edzéstervet".
A telihold képlete
A fa szimbólumát nagyon gyakran használják rajz-személyiségtesztekhez, mivel számtalan asszociációs lehetőség rejlik benne. A mitológiákban is megjelenik, mint a világ tengelye (lásd Yggdrasil, a germán és skandináv mitológia kőrisfája). A mi tengelyünk is hasonlóképpen épül fel.
Szükségünk van mélyre hatoló, tápláló gyökerekre, egyenes, stabil, életenergiát keringető törzsre, amit a tapasztalatok (évgyűrűk) hizlalnak egyre bölcsebbé és egészséges, friss lombkoronára: kapcsolatokra, szellemi inspirációkra, jövőtervekre, kreatív produktumokra.
Családábrázolásunkat is leggyakrabban fához hasonlítjuk, a számtalan ősünktől, a nyolc dédszülőn, a négy nagyszülőn, a két szülőn át hozzánk vezetnek a szálak, majd tőlünk a gyermekeink irányába ismét elágaznak. Előbbiek a gyökereink, utóbbiak a "gyümölcseink".
Mielőtt a föld alatt rejtőző gyökérzethez ásnánk, a telihold pillanata megmutatja a jövőt. Itt a Nap még a 9-es házban van, ami a legalkalmasabb az álmok, a vágyak megfogalmazására. Jó minden így, ahogy vagyunk? Vagy jobb lenne egy társsal, idegőrlő munka helyett egy kiteljesítő hivatással, szorongás helyett könnyed létezéssel?
Gyönyörű képpel indulhatunk az útnak, a Nap együtt áll az Achernar és az Ankaa nevű állócsillagokkal, ami az átkelés előtti állapot. A folyó, amin ott vár minket a csónak és az utazás, amiből főnixként születhetünk újjá...
Vajmécsesek ünnepe
Itt nyugaton "tízmilliószoros nap" néven ismerjük. A nap jelzője azt sejteti, hogy itt hatalmas energiák mozdulnak égen és földön. Ez részben a nap asztrológiai erőteréből fakad, másrészt rengeteg szerzetes imádsága irányul egy fókuszpontba.
Nagyon emelő tiszta szándékkal ráhangolódni erre, ám hasonló mértékben frusztráló és kimerítő felkészületlen energiaállapottal létezni ezekben a napokban.
Ne erőltessünk semmit, ne akarjunk "nagyon pozitívak" lenni, hiszen ha nem jön össze hajlamosak lehetünk az önostorozásra. Azt se feledjük, hogy egy kolostor csendjében, levonulva, a többi szerzetes imájának összhangzatában másképp megy a lelki készülődés. Nekünk itt vannak a közlekedési dugók, az ideges főnökök, az öltözködni nem akaró gyerek, a befizetésre váró csekkek – a hétköznapok.
Az egész nap "jól levés" elvárása helyett keressünk inkább pár percnyi, akár csak 5-10 percnyi békés énidőt.
És ebben a nyugalomban álmodjuk meg magunknak az a szépséges lombozatot, amiről korábban már szót ejtettünk...
Tetszett a bejegyzés?
Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
Ha pedig érdekelnek az asztrológiai aktualitások:
Kövesd a Padparadsa facebook oldalát!