Nap-Neptunusz együttállás: 2023.03.16 (00h39m)
Ha létezik planéta, akivel nincs könnyű dolgunk, hát az bizony a Neptunusz. A legmegfoghatatlanabb, legködösebb életterületek és események kapcsolódnak hozzá. Ha például az egészségügyi mutatóinkkal kerül kapcsolatba, akkor gyakran orvosról orvosra járva próbáljuk kideríteni, mi bajunk van, mégsem találnak valódi okokat. Ha az érzelmi életünkbe piszkál bele, akkor sok esetben olyan rózsaszín köd ereszkedik a szemünkre, hogy Quasimodot is Chris Evansnak hallucináljuk.
Amikor gyakorlatias, logikára épülő, egzakt dolgokról van szó, akkor a Neptunusz káoszként érzékeljük. Viszont amikor az érzékszervekkel felfogható világon túlra merészkedünk, az ihlet, az álmok, a megérzések, a rejtett összefüggések birodalmába, akkor valódi erőforrássá válik.
Ennek a planétának a jelenléte a mindennapjainkban 2012 óta rendkívül erős – ekkor lépett be a saját felségterületére, a Halak jegyébe. Ahogy írtam, a Neptunuszt nehéz "ésszel felfogni", ezért most kihasználjuk a Nap és Merkúrral való együttállását, ugyanis mindkét planéta segít minket a megértésben.
"A média szerepe és hatalma válik kiemelté. Hazugságok és leleplezések, hatalmas botrányok és perek ígérkeznek. A film látványipara is átalakulhat: a régi értékek és a fejlődés kerül mérlegre. Feltételezhetően kiélesedik a színészi munka és a digitális kivitelezés ellentéte. Látványos újdonságok, érzékekre ható technikai megoldások várhatók ezen a területen. A Neptunusz uralmával a spirituális energiák is felerősödnek (főként az elkövetkezendő két-három évben), új irányzatok, mozgalmak vagy a letűnt eszmék kapnak erőre, épp úgy, ahogy az ezernyolcszázas évek közepén. A metafizika, a dimenzióelméletek, a láthatatlan energiák kutatásai szintén meglepő eredményeket hozhatnak."
Azt hiszem, eddig "jól állunk". Gondoljunk csak Harvey Weinsteinre, aki a filmipar egyik legbefolyásosabb embere volt és a személye körüli botrány a #meetoo mozgalmat is útjára indította (2017). Vagy a streaming, mint technikai újdonság, hiszen a moziélményt az otthonunkba hozta. Ez idő alatt a pszichológia "divattá vált", a bestsellerek között egyre gyakrabban találunk ilyen jellegű olvasmányokat és szerencsére az önismerettel kapcsolatos érdeklődés is gombamód szaporodik. A szórakoztató filmek is mind gyakrabban foglalkoznak multiverzumokkal, párhuzamos dimenziókkal, alternatív valóságokkal.
Ma a nosztalgián innen és a további lehetséges neptunikus hipotéziseken való merengésen túl, inkább magát a planétát szeretném bemutatni. A görög mitológia egy olyan archetipikus történetgyűjtemény, ami a szereplőin és cselekményein keresztül leírja nekünk az emberi lélek és lét sokszínűségét. Vannak könnyen felismerhető aspektusok, ezekkel általában könnyebben is azonosulunk. Ők főként a felszínen és a "reflektorfényben" mozognak, ilyen például Vénusz vagy Jupiter, míg mások a háttérbe húzódnak és hiányosságaikat munkával (Vulcanus), gyógyítással (Kheirón) kompenzálják.
Neptunusz megismerésére az óceánok és a tengerek mélyére kell merülnünk, ahol csak segítséggel kapunk levegőt, ahol más fizikai tényezők hatnak a testünkre, mint a szárazföldön, ahol a tér és az idő is másképp érzékelhető...
"A víz az ember számára mindig is a végtelen rejtélyt, a tudatalattink végtelen lehetőségeit és veszélyeit jelképezte. Mivel nincs előre meghatározott formája, folyton mozgásban van, soha nem változik, és mégis minden pillanatban más. (...) A veszélyek akkor keletkeznek, amikor a tudatalattiban szunnyadó erők előtörnek." – fogalmazta meg Arianna Stassinopoulos és ezt az életterületet uralja a Neptunusz.
A történet szerint Kronosz épp beteljesítette a családi karmát, amikor megismételte apja, Uranosz tettét és születendő gyermekeit ő is félreállította az útból. Sőt, tovább is merészkedett, mert lányait és fiait nem a "pincébe zárta", hanem rögtön el is nyelte. Poszeidón (a mi Neptunuszunk görög megfelelője) a legidősebb fiú volt, de mikor öccse, Zeusz kiszabadította őket, megváltozott a testvérsorrend és a legifjabbá vált.
A leszármazási sorrend abban az időben még fontosabb volt, mint manapság, hiszen évezredeken át a legidősebb fiú örökölt minden rangot és vagyont. Ma is különbség van az elsőszülöttek, a középső és a legkisebb gyermekek között, Orvos-Tóth Noémi egy egész fejezetet szentel ennek a témának Örökölt sors című könyvében.
Elvileg a három férfiisten a világ felosztásán sorshúzással döntött, "véletlenül" mégis Jupiternek jutott a mindenki által vágyott felszín, napsütéssel, dúsan termő búzamezőkkel, illatos szőlőtőkékkel, az istenek székhelyével és az emberekkel. A középső fiúé, Hadészé lett a se-jó-se-rossz alvilág, míg Poszeidónnak jutott a bátyjai által "levetett ruha", minden folyó és a tengerek.
Hogy miért ez volt a legkevésbé vágyott uradalom? Mert a patriarchális társadalmak nem hogy nem becsülték nagyra a férfi pszichét, az érzékenységét, egyenesen elnyomták vagy alulértékelték.
Most a Halak Neptunusznak köszönhető, hogy egyre több férfi is nyit a spirituális, önismereti irányzatok felé. S már nem csak a "mesteri-vezetői" címre pályáznak, hanem tényleg érteni szeretnék magukat. De milyen következményei voltak annak, amíg az volt az alapelv, hogy a "fiúk nem sírhatnak"?
A felszín uralta jupiteri világ arra kondicionálta az embereket, hogy a külsőségek érdekében elnyomja az érzéseit. Egy férfi egyáltalán nem mutathatta magát sebezhetőnek, legfeljebb udvarláskor lehetett icipicit szentimentális és szavalhatott el egy verset. A nőknek hagytak egy kis teret az érzelgősségre, lehetett hisztizni, elájulni, még sírni is, ez azonban nem jelentette automatikusan az érzelmek felvállalását és megélését. Mert viselkedni kell, mert mit szólnak a szomszédok, mert a társadalmi kör ezt egyáltalán nem engedte meg.
A férfi szinte egyetlen felvállalható alapérzelme a harag volt, kivételes ünnepi alkalmakon esetleg az öröm, de a szomorúság, a félelem? Na, nem! Az összetettebb érzelmekről pedig szót sem ejthettünk, hiszen egy férfinak nem lehetett bűntudata, nem lehetett csüggedt, aggódó vagy pláne bizonytalan.
Tudatalattink két archetipikus területet is elfoglal. Hadész birodalma, az alvilág szintén része a személyes és kollektív tudattalannak, de a tenger világa az elnyomott érzelmek és ösztönök birodalma. Érzelmi rétegződésünk hasonló a hatalmas vizekhez: közvetlenül a felszín alatt olyan érzelmek találhatók, melyek személyesek és viszonylag jól hozzáférhetőek, míg a mélyben primitív lények és millióféle azonosíthatatlan forma lakozik. Ijesztőek és sokszor még ma is megnevezhetetlenek.
Poszeidón a mindenféle érzelmi elfojtás megtestesítője, a hozzá kapcsolódó mitológiai történetek gyakran dühkitörésekben (mindent elborító árvizek), érzelmi megvonásban (aszály) vagy a nőkkel való kapcsolódási zavarban (szexuális erőszak) nyilvánulnak meg. Legismertebb áldozata Medúsza (Legbelső félelem), de még feleségének, Amphitritének a lánykérését is megbecstelenítés előzte meg. Sőt, a kétségbeesett, lányát kereső Deméter sem úszta meg a tengeristen "heves széptevését".
Nagyon érdekes momentum, hogy az elfojtott férfiérzelmek ilyesfajta tomboló megnyilvánulása eltorzítja a nőt. Medúsza kígyóhajúvá lett, Szkülla pedig kutyafejű, rengeteg fogú szörnyeteg. Mindkét nő férfiakat gyilkolt bosszúból, Medúsza a pillantásával dermesztette kővé őket, Szkülla a Messzina szorosnál tengerészeket rántott a mélybe és falt fel elevenen.
Amíg a férfiemóciók elnyomás alatt vannak, a velük élő nők is sérülnek. Sőt, a család is, hiszen az ilyen típusú, maszkulin férfiak gyakran csak otthon tudják kiereszteni a gőzt. Ezek az érzelmek nyersek, hirtelen törnek felszínre. A különböző függőségek is csak tompítják, fokozzák, elvezetik, torzítják a helyes érzelmi megéléseket. Ilyen az alkohol, a drogok, de a pornó, sőt a durva videójátékok is.
A módosult tudatállapot szintén a Neptunusz velejárója. A hétköznapokban leginkább a fenti megnyilvánulásait tartjuk számon, pedig a meditáció, az autogén tréning, a mindfullness külső rásegítés nélkül eljuttat ide minket. Szerencsére ezek is egyre nagyobb teret nyernek manapság.
Amíg az érzelmeinkről nem veszünk tudomást, sőt elnyomjuk őket, nem tudjuk a személyiségünkbe integrálni azokat. Nem ismerhetjük meg a lélek birodalmának szépségeit és mélységeit, mindazt, ami a felszínről nem látható, legfeljebb sejteni lehet a jelenlétüket.
Ideje lenne, hogy Poszeidón visszakapja eredeti címét. Neve ugyanis azt jelenti, a "Föld ura" vagy a "Föld férje". Éltető nedvessége elengedhetetlen az egészséges és teljes élethez. Ő a forrásfakasztó.
Poszeidón a föld férje, az életető nedvessége, ami a termékenységhez elengedhetetlen, forrásfakasztó. Míg a víz az elmúlt évezredekben csak a nőkhöz kapcsolódott (vízben hordozás, magzati lét, Szent Grál), most ideje, hogy elárassza a férfiakat, vagy ha pontosabban akarok fogalmazni MINDENKINEK a tudatos létét.
Az érzelmi felszabadulás a nőknek is feladata! Csak kevesebb hiedelmet kell talán lebontani hozzá. De ez a kulcs ahhoz, hogy visszakapcsolódjunk önmagunkhoz és a minket körülvevő világhoz. A Föld nem csak a kék bolygónk, de a természet, a testünk, a létalapunk szimbóluma is.
Tetszett a bejegyzés?
Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
Ha pedig érdekelnek az asztrológiai aktualitások:
Kövesd a Padparadsa facebook oldalát!
