NAP-HOLDCSOMÓPONT EGYÜTTÁLLÁS: 2024. április 5.
Bevezető gondolat
"Nem tudom megvonni a határt, hol végződöm én, és hol kezdődik a figyelmem, melynek egyszerre vagyok alanya és tárgya." (Pilinszky János)
Egyedül vagyunk
A jelenlegi, nagyon intenzív átalakulási folyamatokban – ami a Vízöntő-korszak küszöbének átlépése – a Kos energiák kiemelt szerepet kapnak. Egyelőre "csak" a Kheirónon, az Erisen, illetve a felszálló-holdcsomóponton keresztül találkozunk ezzel, de jövőre a Szaturnusz és a Neptunusz is ráerősít erre.
A Kosnál találkozunk először igazából önmagunkkal. Nem véletlen, hogy ez a jegy szimbolizálja a születést: azt, amikor az anyaméhet elhagyva kilépünk az egységből, a védettségből, a "paradicsomi ellátásból" és hirtelen magunkra leszünk utalva. Önállóan kell lélegezni, a szükségleteket kifejezni, a környezetet felfedezni. Kezdeményezni és alkalmazkodni. A tapasztalásban egyedül vagyunk, akkor is, ha a szülők teljes figyelemmel fordulnak felénk. Hiszen az éhség, a jóllakottság, a hideg, a puha takaró, az ölelés, a magány, az elégedettség vagy a hiány individualista felfedezés.
A Vízöntő korszakkal egy teljesen új energetikai tér bontakozik ki, épp olyan ismeretlen, mint az újszülöttnek a világ. Vannak sejtéseink, szűrt impresszióink, de valahogy benne lenni egészen más. A régi rendszerek összeomlanak és nem épült még fel az új, ami biztonsággal megtart. Ezt az újat pedig nekünk kell felépítenünk.
Emiatt nagyon egyedül vagyunk.
A rengeteg Kos planéta arra utal, hogy figyeljünk magunkra. Most nem öntudatlan kisbabaként veszünk részt az életünkben, hanem (jó eséllyel) tudatosan. Képesek vagyunk nem csak a behatásokra reagálni, hanem magát a reakciókat is megfigyelni.
Az Eris, ami már 1927 óta készíti elő a terepet, de csak 2006-ban "emeltük be a tudatba". Eris az egót képviseli. Az egó tulajdonképpen olyan, mint egy szemüveg, amin keresztül észleljük a valóságot és aminek segítségével alkalmazkodunk a körülményekhez. Az egó rugalmasan alakítható, minél tudatosabban tekintünk a világra, annál tisztább "lencsén" keresztül szemlélődünk.
Ha felidézzük a mitológiából elhíresült aranyalma történetét (Létre hívott viszály), akkor láthatjuk, hogy az egóval azonosított Eris nem maga a viszály. A viszály az, ahogyan a helyzetet kezeljük. Az elme ellentmondásai.
A Kheirón elsősorban a traumáinkkal, a kríziseinkkel szembesít, az adott jegy energetikájától függ, hogy milyen jellegűek ezek. A Kosnál épp az egó sérül, emiatt nehéz felvállalni önmagunkat. Emiatt szaporodtak meg azok a felismerések, hogy "kinek a szemüvegét hordjuk?" Melyik felmenőnk öröksége az önbizalomhiány, a kapcsolódási nehézség, a szegénységtudat és a többi. Próbáljuk megpucolni az okulárét, hogy lássuk végre, kik is vagyunk valójában. Mert amíg nem tudjuk magunkat meghatározni, nem tudunk egyértelmű szándékot sem kinyilvánítani. (Én-egység)
És ezzel el is értünk a holdcsomópont-tengelyekhez.
Együtt vagyunk
A sok belső folyamat nem függetleníthető a külvilágtól. Ebben a világméretű átalakulásban mindenki részt vesz. Együtt vagyunk benne, bár sok-sok egyéni szemüveggel.
Azok is részesei ennek, akik ellenállnak, akiknek tökéletesen megfelel a több ezer éve használt világlátás. Hiába karcos, hiába torzít, hiába színezi el a gyönyörű valóságot valami másra, de már megszokták a használatát. Megszokták a hazugságot, a képmutatást, a felelősség áthárítását, az önámítást, a hierarchiát, az erődemonstrációt, a konfliktusokat, az agressziót. A saját zárt világukat. Ám ez a zárt világ egyre jobban nyom és szűkül...
Az egészhez csak egyénként tudunk hozzátenni. Csak akkor vehetjük észre, hogy együtt vagyunk, ha azokat a bizonyos énképeket letisztogattuk.
A találkozás pillanata
Az elkövetkezendő napokban-hetekben az élet tudatos és tudattalan oldala kapcsolódik össze. Ráhangolódhatunk a láthatatlan erőkre, a "mátrixra", az átrendeződésre. A Kos 16. fokának sábai szimbóluma csodálatosan leírja azt, ami most történik. A személyes kiteljesedés fényében az ember képessé válhat éltető kapcsolatot létesíteni a természeti erőkkel. Ezek a növekedési folyamatok minden pillanatában aktívak, de az ember egója általában túlságosan összpontosít a kitűzött célokra, így nem képes konkrétan felismerni a láthatatlan erők működését. Most megnyithatjuk az elménket arra, hogy holisztikusan, intuitíven közelítsük meg az életet.
Az elmúlt évezredekben egyre jobban szétdaraboltuk az életet. A testünket nem igazán tudjuk egységként érzékelni, hiszen az orvostudomány is "szétaprózott" minket. Külön van szemészet, bőrgyógyászat, ortopédia és megfeledkezünk róla, hogy "odabent" minden kapcsolatban van mindennel. A lelki bajok és a fizikai tünetek között sem látjuk az összefüggést, olyan ez, mintha a szoftvert hardver nélkül akarnánk értelmezni vagy épp fordítva.
Ahogy az én-egységünkről megfeledkeztünk, úgy távolodtunk el a világegység fogalmától is. Nem ismerjük fel az analógiákat, a hatásokat, a következményeket. Pedig minél jobban nyitva van a világ, annál inkább érinti az egész bolygót a létezésünk, hiszen Kínából rendelünk ruhát, Mexikóból érkezik az avokádó, San Marinoból a kutyatáp. Döntéseink világméretűek: hatással vannak a természetre, a gazdaságra, a politikára, a kultúrára.
Minél inkább "megérkezünk" magunkba, annál inkább "megérkezünk" a világba.
Vedd fel velem a kapcsolatot:
