A Szűz jegyét a praktikusság, az egyszerűség, a hétköznapiság jellemzi. Hozzá kapcsolódnak azok a drágakövek, amik hasznosságukat bizonyítják. Találkozhatunk velük az iparművészetben, az építészetben, műszaki területeken vagy a szépségiparban.
Egyszerűen csak kövek…
Egy csodálatos gyémántdiadém, zafírköves gyűrű vagy igazgyöngysor láttán legritkább esetbe jut eszünkbe, hogy ezek a páratlan szépségű értékek a Föld legközönségesebb anyagaiból jöttek létre. A gyémánt nem egyéb, mint szabályos rendszerben kristályosodott szén, a hegyikristály ugyanúgy szilícium-dioxid, mint a tengerparti homokföveny. Ebből adódik, hogy bizonyos kövek túlmutatva a csillogáson egyéb tulajdonságokat is rejtenek magukban. A legtöbb drágakőben egyesül a természeti szépség és a gyakorlati felhasználásból eredő haszon.
Őskések
A kövek első felhasználásánál legfontosabb szempont a keménységük, élessé csiszolhatóságuk volt. Az ősember baltát, kést, kaparószerszámot köszörült, nyílhegyet, lándzsavéget faragott nefritből, jadeitből. A mai Mexikó területén élő aztékok vágószerszámokat, rituális eszközöket készítettek obszidiánból.
Szépségipar
Az ősi Egyiptomban az előkelő nők őrölt malachittal (fenti képen) festették szemhéjukat, szempillájukat, szemöldöküket és hajukat. A zöld por óvta a szaruhártyát a tűző afrikai napsugarak ellen. A francia hölgyek kozmetikai célokra finomra darált gyöngyport alkalmaztak. Ezzel váltották fel az addig használt, gyakran mérgező – ciántartalmú – arcpúdereket.
Díszítőfunkció
Az empire felkapott aranybrokátja neve ellenére nem aranyszálakból áll, hanem kagylóselyemből. A byssus összetétele hasonló a gyöngyökhöz. Néhány kagylófajta egy köteg aranyszínű fonállal kapaszkodik a sziklákon, a tengerfenéken. Ezt „aratták” le, és ebből készítették a ruhák, drapériák díszítését. Ásványalapú festékek között szintén találkozhatunk malachittal.
Ebből a réz-karbonát bázisú kőből készítették az úgynevezett „pigmentzöldet” vagy más néven „hegyizöldet”. Lapis lazuliból az „ultramarin” névvel illetett, csodálatos, méregdrága sötétkék festékanyagot nyerték. A ruhaiparban találkozhatunk még gyöngyház-gombokkal, pirit cipőcsatokkal. Az építészek falakat, medencéket, kandallókat burkolnak, mozaikképeket díszítenek különböző drágakövekkel. Erre a célra malachitot, jadeitet, rodonitot, amazonitot használnak. Leghíresebb építészeti felbukkanása a cári Oroszország szentpétervári Izsák-katedrálisa, ahol egy oszlopsort burkoltak malachittal. Az isztambuli Hagia Sophia homlokzatát díszíti ebből a puha kőből polírozott mozaik. A moszkvai metró Majakovszkij-állomásának oszlopain rózsavörös rodonit díszek láthatók.
Különleges használatra
Használati tárgyak körében végtelen a sor mind a funkciókat, mind az alkalmazott anyagok tekintetében. Vázák, dobozok, korsók, csészék, alátétek, berendezési tárgyak – hegyikristályból, ametisztből, szerpentinből, szodalitból. Az ókori birodalmakban a királyok, nemesek, tehetősebb kereskedők forró viaszba nyomott egyedi szimbólummal hitelesítették írásaikat. Felfedezték, hogy a karneol kitűnően leválik a viaszról és az agyagról, ezért mintázott pecsétnyomókat, pecsétgyűrű-köveket faragtak belőle. Habkőből születtek a változatos mintázatú tajtékpipák és turmalinrudakkal tisztították belőle a hamut.
Modern ipar
A kövek fizikai tulajdonságait a mai kor ipara is kiaknázza. Bort és karbonádó gyémántot használnak mélyfúrások fúrófejein. A korund (rubin és zafír tartozik e csoportba) kitűnő csiszolóanyag, lézerkő, de találkozhatunk szintetikus úton előállított korunddal a repüléstechnikában is.
…és a keménység mint szempont sosem évül el. Mivel a szívós jade a páncélozott járművek acéljához hasonló szilárdságú, szívesen használja a védelmi ipar.
A gyógyítás művészete
Már a történelem előtti korokban is a köveket mágikus tulajdonságokkal ruházták fel, és. a talizmánok mellett gyógyászati célokra használták. Az észak-amerikai apacs indiánok medicine man-jei, vagyis sámánjai számára nélkülözhetetlen volt a türkizből készült amulett. A középkorban mind keleten, mind nyugaton vérzéscsillapításra, a szülés megkönnyítésére, szembetegségekre, balesetek megelőzésére különféle köveket alkalmaztak. A római légiókban hegyikristályból csiszolt lencsékkel gyűjtötték össze a napsugarakat, hogy a harcban szerzett sebeket kiégessék vele. A litoterápia, vagyis a kristálygyógyászat a mai napig fennmaradt, működő terapeutikai ág.
A SZŰZ JEGY SZERENCSEKÖVEI:
Achát
Jáspis
Sárga karneol
Szárder
