Az Alvilág folyói

Újhold a Bikában: 2017.04.26 (14h17p)

HÁRUN AR-RASID
a Mindent-Tudás
Kútjába mártott fejem
elfelejt engem
(Fodor Ákos)

Aki rendszeresen olvassa a blogomat, az tudja, milyen nagy rajongója vagyok a különböző mitológiáknak. Nem titkolt célom, hogy veletek is megszerettessem a lélekmeséket: a szimbólumoknak ezt a különleges egyszerre képi és a képek mögé látó nyelvezetét.
A mai újholdas utazásunk a gyökerekhez és az alvilághoz vezet bennünket, hogy ott keressük az élet, az emlékezés forrását.

A Bika megnyilvánulása minden ami testi, anyagi, fizikai, az újhold energiája pedig az újjászületés. A test a lélek hordozója, megtartója, úgy is fogalmazhatunk: edénye. Az archaikus rendszerek a lelket folyékony halmazállapotú, áramló szubsztanciának írták le és  folyóhoz hasonlították. (Ez jelenik meg a tarot XIV. Mértékletesség lapján is.)

A skandináv, a germán és a görög mitológiában az Alvilágot folyók sajátos hálózata szövi be. Az északi népeknél a világkőris (Yggdrasil) gyökereinél három forrás ered. Mimir a bölcsesség kútja, aki ennek a vizéből iszik, látja a múltat és a jövőt. Itt található Urd forrása, ahol a nornák, a sorsistennők, mérik az emberi (és isteni) létezés fonalait. Végül Hvergelmir, a „fortyogó üst”, amiből újabb tizenkét, szerteágazó folyó fut tova.

Göröghonban is hasonló volt az Alvilág folyamtérképe, három kiemelten fontos és három további "mellékágról" beszélhetünk. A holt lelkeket a Sztüx folyón hajózva egy Kharón nevű révész vitte át a túlsó partra. Sztüx azt jelenti "gyűlölni", ami talán a halál félelmetes és rémisztő voltát hivatott jelképezni. Sztüx vize azonban nem csak a halált, de halhatatlanságot is adhat, ebbe mártotta bele sarkánál fogva Akhilleuszt édesanyja, ami majdnem - egy apró pici sarkacskát leszámítva - sebezhetetlenné tette a hőst. Sztüx nevére tett fogadalmak mondhatni "holtbiztosak" voltak, még az istenek sem mertek rá hamisan esküdni.

Hozzá kapcsolódó további folyók: Phlegethón, a "tűzként égő", Akherón, a "siralom" és  Kókütosz, a "jajgatás", amikben felfedezhetjük a hasonlóságot az északi Hvergelmir-rel. Ezek a halál utáni átmeneti lét tisztítótüzei, pontosabban tisztítóvizei.
Lelkünkbe az újjászületés előtti létterv itt "ég", itt kódolódik belénk.

Utána egy korty Léthé, a "feledés" vizéből - és folytatódik a lét(hé) örök körforgása. Nem emlékszünk korábbi életeinkre, mégis sejtszinten velünk marad minden élmény, emlék, tapasztalat. Ehhez tudatosan csak a kiválasztottak férhetnek hozzá, azok, akik Mnemoszüné, az "emlékezés" vizéből oltják szomjukat. Ez a fajta emlékezés minden kultúrában a tudás legtisztább forrása.

Mnemoszüné a kollektív tudattalan, minden létezés emlékezete. Néhány ihletett pillanatban, művészeti alkotásban, inspirált ötletben önkéntelenül is felsejlik bennünk. Lányai, a Múzsák szólítanak meg ilyenkor bennünket. Innen táplálkozik a színészek szerepjátéka, az írók fantáziája, a világegyetem összefüggéseibe való betekintés.
Azonban a mindentudásból gyors kortyot nyerni komoly áldozattal jár. Még Odin isten is Mimir vizéért cserébe fél szemét ott hagyta cserébe.

A szó, a gondolkodás gyakran hazudik, az igazságot minden szinten leginkább testünk, az ösztöneink őrzik meg. Ezért alakulhatott ki az alkalmazott kineziológia, ami izomtesztek segítségével térképezi fel a pszichés elakadásokat, görcsöket. Ezzel függ össze Paul Ekman mikrokifejezés-kutatása, mely szerint a világ bármely pontján élők arcán ugyanúgy jelenik meg az öröm, az undor vagy akár a harag. Ruediger Dahlke "A betegség, mint szimbólum" könyve a fizikai tünetek lelki okait (és asztrológiai analógiáit) gyűjti csokorba.

Testünk (és a valóság érzékelése) a legerősebb ragaszkodásainkat, képzeteinket, lelkünk fizikai megnyilvánulásait tükrözik vissza. És nem csak a sajátunkat: megmutatkozik benne a családi genetika, illetve az inkarnációs minták is. Sokszor olyan ragaszkodásokat  hordozunk, amikre ésszel nem tudunk visszatekinteni. Ám ahhoz, hogy ezeket feloldozzuk nem szükséges a múltban kutakodni. A létezés ősi forrásához visszatérhetünk saját lelki állapotunk megfigyelésével is.

Minél inkább belekapaszkodunk egy-egy képzetbe, legyen az testi vagy gondolati korlát, annál jobban a részünkké tesszük. Peter Orban megfogalmazásában Mnemoszüné a mindenkiben élő és elérhető terapeuta, de a hozzá vezető út mindig egyéni.

Megtalálhatjuk őt minden önfeledt pillanatban. Ne is nagyon keressük máshol csak az alkotás örömében, a meditáció csendjében, az élet szeretetében, a flow-állapotokban...
A Bika újhold passzivitása is ebbe az irányba terelget bennünket. Hagyjuk, hadd folyjon keresztül rajtunk - álmainkon, megérzéseinken, felismeréseinken keresztül - az Alvilág legtisztább forrása.

Tetszett a bejegyzés? Oszd meg másokkal is!
Ha érdekelnek az asztrológiai aktualitások, kövess a Padparadsa facebook oldalán.

Mint akit egy padon felejtettek

Ikrek jegyébe lép a Mars: 2017.04.21 (12h32p)

"Ha nem vállalod a felelősséget, akkor mások kezébe teszed le a sorsod.

Ha valaki mást hibáztatsz, akkor az illetőtől várod, hogy megváltozzon (...). Akár egész hátralévő életedben várakozhatsz!

Épp elég nehéz saját magadat megváltoztatnod, szabadulj hát meg attól a késztetéstől, hogy másokat megváltoztass."
(Deepak Chopra, indiai-amerikai orvos és író)

Valamiért a Mars mostanság élvezi a hatalmi játszmákat. A Bika jegybe is Vénusz uralmi cserével lépett be, most az Ikreknél teszi ugyanezt: a Merkúr ugyanis alig egy napja hátrált vissza a Kosba. (Az ilyen helyzet mindig felkelti a kíváncsiságomat, hogy valamiféle rendszerességet keressek, és lám, még a következő jegyváltása is egy hármas uralmi cserével zajlik majd le.)

Az asztrológiai képletben minden energia, a hatalmi játszma az én jelzőm erre a felállásra. Ugyanis ez az egyik véglete a megélésének. Ha két karakter a másik területén "esik fogságba", felhasználhatjuk őket egymás ellen zsarolásra. Ez a helyzet sakk-matt, mivel a másik "fenyegetettsége" miatt semmit sem fog tenni az "ellenség" az uralkodóval.

Ebben az esetben mind a határozott cselekvőerő, mind a felszabadult gondolkodás blokkolttá válik. Kettejük legrosszabb tulajdonságai összeadódnak bennünk: ingerültekké, veszekedőssé válhatunk. Gondolkodásunk nem csupán borús, egyenesen pusztító lehet, agressziónkat ezen a fronton élhetjük meg: önmagunk és mások hibáztatásával.

Jellemző lehet erre az időszakra, hogy lépten-nyomon olyan élethelyzetben találjuk magunkat, ahol megpróbálnak minket behúzni ezek a játszmák. Ha megadjuk magunkat, felőrlődünk, kimerülünk, elfáradunk. A Bika hónap kimért, fokozatos előrehaladása helyett ide-oda csapongunk, hol ebbe, hol abba kapunk bele, végül csak az erőtartalékaink merülnek le.

Gyakran fordul elő, hogy észre sem vesszük, hogyan is látjuk a világot, mert megpróbáljuk azt "pozitív gondolkodásba" csomagolni. Ám ha minden szavunk a problémák körül forog, ha úgy érezzük, minden és mindenki ellenünk dolgozik, ha velünk sosem történik semmi jó, ha már megint ugyanabban a kellemetlenségben ücsörgünk - akkor mégiscsak ezen a szűrön keresztül érzékelünk. Negatívum pedig mindig akad: áprilisi hóesés, zilált közhangulat, anyagi bizonytalanság, párkapcsolati kilátástalanság, plusz néhány kiló, gyerekkori sérelmek, okoskodó munkatársak... Mindezt egy közös pont fogja összekapcsolni benned: te magad.

Nehéz helytállni, mikor a tömeg ezt sugározza, de mégiscsak lehet szembe úszni az árral. Nézzük ehhez a fenti energiákhoz való másfajta viszonyulást: egymás felségterületére lépve a két karakter összefog és tanul egymástól. Mindkettő a saját erejét a másik adottságain keresztül bontakoztatja ki. Így parttalan és felesleges veszekedések helyett ott állunk ki magunkért, ahol szükséges. Előbb gondolkodunk, s csak aztán szólunk/cselekszünk.

Komoly probléma szerintem, hogy a legtöbben nem tudunk megfelelően konfrontálódni.
A görög mitológiában Árész (Mars) hadisten imádta a véres küzdelmeket. Nem érdekelte, melyik fél oldalán lép a csatába, csak az, hogy kiélhesse agresszióját, nyers férfierejét. A harctéren gyakran váltogatta az ellenségképeket.

Ha evvel az erővel azonosulunk, akkor könnyen előfordulhat, hogy bizonyos szituációkban elnyomjuk magunkban a véleményünket, sőt a dühünket és ez frusztrációkhoz vezet. Nem szállunk vitába a főnökkel, partnerkapcsolatban csak nyeljük a mérgünket, de valahol ennek ki kell egyenlítődnie. Például a közlekedésben, a gyereknevelésben, a postai sorban állásban vagy az önmarcangolásban kondenzálódik.

Van azonban egy másik archetípusunk is, Pallasz Athéné, aki az igazságos háborúk istennőjeként szerepelt. Ő elsősorban eszével, taktikai érzékével, talpraesettségével és gyakorlatiasságával győzedelmeskedett. Jelenleg szintén a Kos jegyében jár, az ő erényeit is fordíthatjuk a magunk javára.

Izgalmas adalék továbbá, hogy a Szűz 0. fokán álló felszálló-holdcsomóponttal a Mars kvadrátot alkot, illetve hogy az Alcyon nevű állócsillagon keresztül lép az Ikrekbe. Mindezek a mutatók tovább hangsúlyozzák a fent leírtakat. Az elnyomott agresszió nem csupán a jelent szituációk okán halmozódik, hosszú évek (sőt életek) alatt felgyülemlett mintázatok akarnak kitörni bennünk vagy épp mi akarunk kitörni ezekből. Felszabadulásunkhoz észre kellene venni, hogy mi hoztunk létre mesterséges ellenségképeket, túlzó reakciókat.

Bevált recept egyre kevésbé van. Ami az elmúlt években jó "spirituális" stratégiának, önismereti útnak tűnt, az a Plútó-Uránusz kvadrát megszűnésével már nem lesz használható. Tovább potyognak az illúzió-álarcok és ha nem haladunk az élet változásaival, ha nem alkalmazkodunk ehhez az épp most körvonalazódó, még meglehetősen ködös és bizonytalan irányhoz, úgy fogjuk érezni magunkat, mint akiket az élet ott felejtett egy padon... Kulcsszavak a kölcsönösség, az áramlás, az együttműködés lesznek - főképp önmagunkkal szemben.

Tetszett a bejegyzés? Oszd meg másokkal is!
Ha érdekelnek az asztrológiai aktualitások, kövess a Padparadsa facebook oldalán.

A létezés pecsétje

Bika jegyébe lép a Nap: 2017.04.19 (23h28p)

"Az élet titka nem probléma, amit meg kell oldani,

hanem realitás, amit át kell élni."
(Frank Herbert)

A Skorpióval kezdődött és a Bikával ér véget az a fél év, amikor a Nap a jegyekbe utolsó negyedes hold-kvadrátokkal lép be. Bár a Nap és a Hold között kialakuló fényszög-kapcsolatok csak néhány napig tartanak, mégis folyamatosan érezhettük a hatásukat, mivel a jegybe lépés pillanata az egész hónapot meghatározó energetikai lenyomat.

A Nap és a Hold a tudatos és a tudatalatti énünkre van hatással, mikor 90 fok alakul ki közöttük, azt belső ellentmondásként, hangulatingadozásként, megmagyarázhatatlan szorongásként érzékelhetjük. Ütközünk az élettel és a külvilág ütközik velünk. Mindez azt segíti elő, hogy felismerjük döntéseink, gondolkodásmódunk és elköteleződéseink felelősségét. A világ olyan, amilyennek érzékeljük. "Nem probléma, amit meg kell oldani, hanem realitás, amit át kell élni."

Ez az egyszerű, de annál lényegre törőbb mondat a világ egyik legnagyobb sci-fi írójának a tollából származik, és az előttünk álló időszak legfontosabb iránymutatása lehet - legalábbis szerintem. A Bika hónap az asztrológiai újév második fázisa, ami a Kosban elindított szándék és akarat kicsíráztatására, fizikai szintű megvalósítására ad támogatást.

Támogatás továbbá a Szűz legelején járó felszálló-holdcsomópont és a Nyilas Szaturnusz királytrigonja a Nap-Merkúr együttállással. Ez szintén fontos, több hónapot végigkísérő konstelláció lesz, csak a Nap helyét az Uránusz veszi majd át.

Asztrológiai értelemben megkezdődött az átrendeződés (Utolsó dallamok). A személyesen túlmutató Uránusz-Plútó kvadrát után a legszemélyesebb Nap-Hold kvadrátok is engednek a szorításon, fel lehet majd lélegezni. Vagy mégsem - ezt döntse el mindenki magában: mert ennek a folyamatnak a velejárója önmagunk, a vágyaink, az elképzeléseink egyre markánsabb felvállalása lesz.

A szavakról és a gondolatokról a tettekre kerül át a hangsúly. Mindaz amit most megteszünk vagy elmulasztunk megtenni az jelentősen kihat az életenergiánkra és a jövőbeni élet-irányunkra. Az individualizmus, a tehetség, az értékek kibontakoztatása mind fontosabbá válik, és ha nem tudunk ebben előre haladni, komoly frusztrációkat tapasztalhatunk meg.

A létezés pecsétjének ezt a tűz jegyekben kialakuló hármasságot nevezem. A pecsét nem más, mint lágy, olvasztható anyagba nyomot hitelesítő, azonosító jegy. A lágy anyag ebben a vonatkozásban a fél év alatt hatalmas változásokon keresztülment énképünk, ami még nem öltött szilárd, magabiztos formát. A belenyomott minta pedig a döntésünk. Kivé akarunk válni? Hogyan akarunk élni?

A pecséttel az értékeket jelölték-óvták, legyen az fontos irat vagy tárgy. Átvitt értelembe a pecsétünk az önértékelésünk lenyomata, ami szintén Bika-analógia.

A Bika hónap égi eseményei:

 

Szerdán, 2017. április 19-én, kicsivel éjfél előtt (23h28p) lépünk be a Bika jegybe. A precessziónak köszönhetően ez az Androméda csillagképen keresztül történik meg. Androméda királylány a rettegett Medúza legyőzőjének legyőzője, aki szépségével és kiszolgáltatottságával varázsolta el Perszeuszt. Érdekes, hogy az ő neve és hasonló a gorgók erőt kifejező nevéhez, azt jelenti "férfiakon uralkodó".

A Vénusz és a Szaturnusz fényszöge kapcsolati játszmákat sejtet. Rengeteg energia vész el ezekben: önértékelésünk rombolása, a másiktól való függés, kiszolgáltatottság, hatalmi harcok. Ezekkel is szembe találhatjuk magunkat a hónap folyamán.

Április 20-án, csütörtökön a Merkúr visszahátrál a Kosba, majd másnap, 21-én (12h32p) a Mars belép az Ikrekbe, remek kis uralmi csere alakul ki közöttük. Könnyedén elterelheti a figyelmünket arról, amiről a Bika hónapnak szólnia kellene: békésen és mindentől függetlenül tegyük a dolgunkat. Fokozódhatnak a viták, mások okolása és a kifogáskeresés. Ha belemennénk ilyen játszmákba nyugodtan vegyük elő ennek a bejegyzésnek a mottóját és ismételgessük magunkban: "Az élet titka nem probléma, amit meg kell oldani, hanem realitás, amit át kell élni."

A hónap újholdja április 26-ra, szerdára esik (14h17p). Az ismeretlentől, az újtól, a fejlődéstől való félelmeink felszabadításában segíthet ennek a napnak az energiája. A Bikához tartoznak a legerőteljesebb ragaszkodásaink, most mégis az újholdja vezethet el bennünket ahhoz, hogy túllépjünk a múlt dolgain.

Április 28-án, pénteken előbb a Vénusz lép át a Kos jegyébe (15h14p), izgalmasak lesznek ezek a 0. fokok, ahogy a Szűz holdcsomóponttal kerülnek interakcióba. Kapcsolati téren érzékelhető még mindig a hatás, de ha együttműködtünk az újholddal, akkor itt már határozottabb kiállással önmagunk mellett.

Néhány perccel később (15h30p) a holdcsomópontok középállása vált jegyet, Oroszlánba érkezik a sárkány feje és Vízöntőbe a sárkány farka. A kollektív karma-feladat változik. Ha nézzük sorba a napok dinamikáját, láthatjuk, hogy fokozatosan növekszik az én-erő, az akarat és az egyéniség felvállalásának a támogatottsága.

Május 1-je, hétfő a kelta hagyományok szerinti Beltane ünnepe, ami a szerelmet, az ifjúságot, a virágzó természetet és a házasság szentségét köszöntötte.

Május 5-én, pénteken a Merkúr megindul előre, az a kommunikációban, a közlekedésben, illetve az ügyintézések gördülékenyebb haladásában lesz érzékelhető.

Május első vasárnapja, hetedike köszönti az édesanyákat.

Következő hét szerdájára, május 10-re esik a telihold (23h43p), aminek szemben állását a Plútó oldja. Újabb égi segítség ahhoz, hogy merjünk változni, lelki és fizikai valónkban is főnix módjára megújulni.

Május 14-ére, vasárnapra tervezem az időszakot lezáró előadást, de a pontos részletek miatt figyeljétek a blogbejegyzéseket!

Május 16-án, kedden (06h07p) a Merkúr ismét belép a Bikába. Rövid hátrálása nyomán sok felismerésre tehetünk szert, ne lepődjünk meg, ha bizonyos dolgokkal kapcsolatban teljesen megváltozik a nézőpontunk vagy a véleményünk. (Függő szavak)

A hónap lezárása a Szaturnusz-Uránusz, illetve a felszálló-holdcsomópont korábban említett trigonja lesz. Szépen ívelt, keretes szerkezet.

Tetszett a bejegyzés? Oszd meg másokkal is!
Ha érdekelnek az asztrológiai aktualitások, kövess a Padparadsa facebook oldalán.

Utolsó dallamok

Telihold a Kos havában: 2017.04.11 (08h09p)

Fodor Ákos: OTT

Ott állsz a Vihar
Dobbanatlan Szívében.
Állsz. Állsz és mozgatsz.

A tavasz első teliholdja igencsak viharos energiákat kavar felettünk az égen, s az Uránusz-Plútó feszültségének lassan lecsengő, néhány utolsó dallama az elkövetkező napokban-hetekben bennünk is hasonlóképpen tükröződhet.

Egy korszak véget ér, de a kerék forog tovább és új energiáknak, új lehetőségeknek, új perspektívák nyílnak meg előttünk. Fokozatosan változik a sorsfeladat. Előnyben azok lesznek, akik a közelebbi vagy távolabbi múltban önmaguk felé lépkedtek.

A Kos és a Bak jegy összekapcsolódása komoly beavatás: az identitás felszabadításától az egyéni és társadalmi felelősségvállalásig tartó, egyszerre küzdelmes és felemelő utazás. Sokan találták szembe magukat olyan élethelyzetekkel, ami miatt fel kellett tenni a kérdést "ki vagyok én?". Elkezdtük kibújni a hozzánk tovább nem tartozó elképzelések szűk ruhájából, akkor is, ha még nem találtuk meg a valóban testhez álló, komfortos és biztonságos énképeket. Csak mert jobb sebezhetően meztelennek lenni, mint a régiben feszengeni.

Az előttünk álló kilenc hónap egyre több és több lehetőséget ad majd az új én-azonosságok felvállalására. Átmenetben vagyunk, az átmenet pedig mindig zavarodottsággal jár, hiszen a múlt eltűnt, a jövő pedig még nem öltött testet. Egyetlen út: a jelen megélése.

Én hosszú évek óta együtt lélegzem a bolygók ritmusával és fentről nézve jól látható, hogy rengeteg szinten ment végbe az átrendeződés. Akkor is bizonyos vagyok ebben, ha emberként és nem asztrológusként én magam is folyamatosan elbizonytalanodom.

De azt szerintem a legtöbb ember érzi, hogy alapjaiban változott meg az időhöz való viszonyulásunk. Gyorsabb és "multidimenzionálisabb" lett az élet, aminek leginkább a hátrányait szoktok sorolni: rohan minden és mindenki. A valódi kapcsolatokat felváltotta a virtuális közösség, a családi ebédeket a fast foodok, a könyveket a pár soros celebhírek.

Lássuk be: mindez csak kifogás. A tartalommal feltöltött idő egyéni döntés. Egyre fontosabb az itt és most megélése, egyre kevésbé lehet már halogatni, kifogásokat keresni. Sosem volt ennyi lehetőség tágulni, tanulni, utazni, előbbre lépni. Csupán pár száz évet kellene visszatekerni a történelem kerekén ahhoz, hogy egy jóval korlátozottabb, szűk látókörűbb életben találjuk magunkat. 1895 óta tanulhatnak nők a magyar egyetemeken. Az én nagypapám 1899-ben született, vagyis egy belátható generációs távolságról beszélünk!

1990 előtt még az internetről sem igen hallottunk, ma meg recepteket keresünk rajta, nyelveket tanulhatunk, vagy akár több ezer embert egyszerre megszólítva blogot írhatunk. Az élet felpezsdülésének a lélek evolúciójára is van hatása: gyorsabb az önismereti fejlődés, könnyebben megy a családi vagy a karmikus minták feloldása. De ezáltal nagyobb rajtunk a terhelés, a nyomás. Nem életek, legfeljebb évek állnak rendelkezésünkre ahhoz, hogy feldolgozzunk egy-egy krízist vagy az ugrásszerű változást.

Íme a telihold-képlete, tele vibráló, izgalmas momentumokkal. Nap-Uránusz, Hold-Jupiter együttállások, amiket a Plútó húz össze 90 fokkal. Talán csak a születésben lehet egyszerre ennyi ellenállás és haladás. Türelmetlenül vágyunk az újra, a változásra, de mögött ott lapul az ösztönös félelem az ismeretlentől. Duzzadunk az akarat erejétől, de nem tudjuk, hogyan használjuk.

Mindaz, ami előttünk van teljesen új embert kíván. Az anyaméh biztonságos szabályai nem lesznek érvényesek többé, miután elvágják a köldökzsinórt. Egyedül kell bizonyítani, helyt állni, lélegezni, táplálkozni, növekedni. Az Uránusz-Plútó kvadrát feloldódásával előbb-utóbb mindenkinek meg kell majd születni. Tehetjük ezt önszántunkból és várhatunk a külső körülmények beavatkozására. Dönthetünk az élet kalandja mellett, és akár ki is szállhatunk, de a körhinta szinte azonnal visszaszippant minket ugyanide. Menekülhetünk, de nem lesz hova. Mert ismételni fogunk mindaddig, míg rá nem ébredünk az ismétlődésekre.

Kevésbé elvontan: fokozódhat bennünk a türelmetlenség, a csüggedés, a zavarodottság, mert a kereteink lebomlanak. Minél inkább ragaszkodunk ezekhez, annál nagyobb lehet a káosz, s minél nyitottabbak vagyunk a változásra, önmagunk felvállalására, annál jobban tágul a tér és a lehetőség. Ajánlatos azért a realitásokkal összhangban haladni, ne csak álmodozzunk, cselekedjünk is.

Tudatosan keressük a nyugalmat, a pihenést, mert az a néhány hét erős ingadozással, érzelmi szélsőségekkel, ugrásszerű hangulatváltozásokkal járhat. Bár az emberi kapcsolatok átrendeződése is része a folyamatban, azért nem kell mindenkivel összeveszni, mindenkit kritizálni vagy mindenkire megsértődni. Blokkot legjobban úgy lehet oldani, ha tisztán, őszintén fejezzük ki azt, amit érzünk.

Változás van. Ezt el kell fogadni. A vihart sem tudjuk fél kézzel megállítani. Ráadásul nem is lenne értelme, mert minden, ami mögötte van, az a megújulást, a felfrissülést, a termékeny táptalajt hozza. Fodor Ákos szavaival élve legjobb, amit tehetünk, ha megállunk a vihar dobbanatlan, öröklétű szívében. Onnan minden mozdulhat...

Nyitókép: Ólöf Erla, The storm is coming

Tetszett a bejegyzés? Oszd meg másokkal is!
Ha érdekelnek az asztrológiai aktualitások, kövess a Padparadsa facebook oldalán.

Káoszt teremtettünk?

Nap-Jupiter oppozíció: 2017.04.07

"A rend általában emberi tevékenység eredménye.

A káosz nyersanyag, amiből meg lehet alkotni a rendet."
(Frank Herbert)

Ismételten izgalmas időszak részesei vagyunk, legalábbis az asztrológia szemszögéből. Ez annak a sokat emlegetett hét éves időszaknak a fináléja. Az utolsó erőpróbák napjait éljük, ami az égen nagy feszültségek formájában rajzolódik ki.

Érdekes, hogy a megélése most meglehetősen szélsőséges. Korábban egészen egyértelmű és világos tendenciák voltak, akkor szinte ugyanazokat a visszajelzéseket kaptam az olvasók részéről: "szinte szó szerint az történik velem, mint amit a bejegyzésben leírtál".

Ám az leginkább ősszel volt, amikor a világ egységesen befelé fordult, ez a folyamat pedig  épp olyan, mint a tavasz. Vannak növények, amik már kihajtottak, virágba borultak, mások még épp hogy csak szirmot bontanak. Van olyan ember, aki blokkokat érez, esetleg fizikai tüneteken, fáradságon, levertségen megy át, míg másoknál már az előrelépés lehetőségei körvonalazódnak.

Egy közös momentum azonban felfedezhető: érezzük, hogy felbolydult a méhkas és valamiféle káosz kavarog bennünk-körülöttünk. Akik nem tudják merre, azok azért, akinek dönteni vagy lépni kell azért szoronganak. Talán mert érezzük, hogy minden, amin most keresztülmegyünk, jelentős horderővel bír. Bár ez minden pillanatra igaz, mégis ott van, szinte kézzel fogható a nyomaték.

Legjobb módszert ennek feloldására szintén a természettől leshetjük el. Hagyjuk a dolgokat a maguk ritmusában történni. Ne akarjuk bódító illatú magnóliák lenni, ha ősszel termő körtefák vagyunk. De ha eljön az időnk, akkor ne féljünk cselekedni!

Az elmúlt hét év igen csak komoly átalakításokat indított el, nem csak egyéni, globális szinten is. Amiért ez személyesen is ilyen intenzíven érintett bennünket, az nem az Uránusz-Plútó kvadrátjának, hanem a sorsbolygók jelenlétének köszönhető.

Az első horoszkóp az a pillanat, amikor a kvadrát elkezdődött (2010. május) a második a Nap-Jupiter jelenlegi oppozíciója. Akkor a Szaturnusz szemben állt, most ő az, aki a Nyilas jegyből trigonnal támogat. Lássuk lefordítva, mit is takar ez a fejlődési folyamat.

Az Uránusz-Plútó fényszögéről rengeteget írtam, csak annyit emelek be ide, ami segít nagyobb összefüggéseiben látni a dolgokat. A személyiség, az egyéniség felszabadítása együtt ment végbe a komoly belső, erkölcsi értékrend átalakulásával.

Legalábbis jó esetben. Tudatosan, önismereten keresztül ugyanis ez lett volna a feladat. Olyan rétegekben visszabontani az önmagunkról kialakított képeket, hogy felismerjük benne a családi mintákat, a társadalmi elvárásokat. Azt, hogy mennyire igyekeztünk másoknak, a világnak megfelelni, mennyire korlátoztuk a kreativitásunkat az esetleges áldozatszerepekkel. Ám ennek ellenkezője is igaz, hogyan kényszerítettünk másokat arra, hogy a mi elvárásaink szerint éljék az életüket.

Hihetetlen felszabadító ez a felismerés, de amikor ennek a szikrái kipattannak bennünk, magukban hordozzák a nagy fokú zavarodottság érzését. Előkerülhet a bűntudat, és reflexből mások hibáztatása helyett magunkat kezdhetjük ostorozni.

Miért nem léptem korábban? Miért maradtam ilyen sokáig ebben a kapcsolatban és vártam, hogy XY megváltozzon? Miért nem vettem észre, hogy csak kihasznált? Miért szalasztottam el azt a jó lehetőséget? És így tovább... Amíg így gondolkodunk, semmi sem fog változni, hiszen találtunk egy újabb bűnbakot, akit akadályként lehet mozgatni magunk előtt.

Mindez egy tanulási folyamat része, nem baj, ha ingadozunk vagy elbizonytalanodunk. Első osztályban még előfordult, hogy fordítva rajzoltuk le az "s" betűt vagy a nagy tábláról lestük le az "f" fecskeformáját. Ma már az írás felnőtt létünkre automatikus.

Igaz ez a példa az önismeretre is: minél jobban odafigyelünk és gyakoroljuk a személyes felelősségvállalást, annál könnyebb lesz megtartani az egyensúlyt. Annál tisztábban látjuk, érezzük és felvállaljuk azt, akik vagyunk. Az időszak vége még erősen takarít, kapcsolatokat, elképzeléseket, hitrendszereket választ le rólunk. Elképesztő és felfoghatatlan mélységekbe nyúlik. Megszűnik a múlt és a jövő, előző és következő élet, minden most zajlik és minden irányba egyaránt kihat.

Tőlük függetlenül is megtörténik mindez, de tudatosítással részeseivé válhatunk az egységesnek. A Szaturnusznak köszönhetően kizárólag a valódi értékek maradhatnak fent hosszú távon. Hagyjuk a többit távozni. Nem csak másokkal, magunkkal kapcsolatban is...

Tetszett a bejegyzés? Oszd meg másokkal is!
Ha érdekelnek az asztrológiai aktualitások, kövess a Padparadsa facebook oldalán.

Függő szavak

Merkúr a Bikában: 2017.03.31 (19h31p)

"Amint észreveszed, hogy nem vagy jelen, máris jelen vagy. Valahányszor képes vagy megfigyelni az elmédet, már ki is léptél annak csapdájából."

(Eckhart Tolle)

A "Szavak ereje" sorozatomban a Merkúr Bika-aspektusához azokat a gondolatokat és szavakat választottam, amiktől függünk, amik folyamatosan vissza-visszahúznak és bizonyos énképekben, világlátásokban rögzítenek bennünket...

A Bika jegy szimbolizálja az anyagot, a legerőteljesebb fizikai valóságot, a testet, a pénzt, a birtoklást, az értékeket, s ennek függvényében az önértékelést is. Ha a gondolkodás planétája kerül vele összefüggésbe, akkor a legkönnyebb szubsztancia keveredik a legsűrűbb megjelenési formákkal. Nem kell megijedni, ennek a kissé kacifántos megfogalmazásnak a hétköznapi megértése jóval egyszerűbb.

Ide tartozik például a test-tudatosság. A külső megjelenésünk nagy részben függ a gondolatainktól: az önelfogadás, az önszeretet a legjobb szépítőszer. A női szervek című filmben Melissa McCarthy egy molett, szakadt, topis, sőt igénytelen csajt alakít, akiért bomlanak a pasik. Miért? Mert az önbizalom vonzóvá, kívánatossá teszi. A testkép-zavar és az ezzel szorosan kéz a kézben járó őrületesen szélsőséges egészség-fetisizmus már-már népbetegség. Minél többet gondolkodunk azon, hogy milyennek látnak mások, annál távolabb kerülünk a pillant megélésétől, a létezés örömétől.

A külső megjelenésnek van egy lenyomata a tudatban. Gondolatokat társítunk önmagunkhoz: szépek, szerethetőek, kövérek, alaktalanok vagyunk. Sőt, ellentmondásokat is tárolhatunk: bár szépnek véljük magunkat, ám mégsem találunk párt magunknak, mert vagyunk szerethetőek. A gyerekkorban kicsúfolt gömbölydedségtől, szódásüveg-szemüvegtől felnőttként, nádszál karcsún, sikeresen is csak nehezen tudunk szabadulni.

A test-tudatosság anyagba öntött gondolat. Ezért van az, hogy a rapid, kizárólag fizikai szintű diéták, sőt még a zsírleszívás után is a test igyekszik gyorsan "visszarendezni" magát a tudatban lévő képéhez. A komolyabb betegségekből való felépülésnek is alapfeltétele a hozzáállás. A betegségtudat szintén egy rögzített kép önmagunkról. Nemrég hallottam egy tanulmányról, mely szerint a rákbetegség megállapításának a ténye előre vetíti a várható halálos kimenetelt, hiszen a rákot így tartja számon a kollektív tudat.

De a fizikai tulajdonságokon túl bármi valósággá válhat: a szegénység-tudat, a párkapcsolati problémák, a sikertelenség mind-mind gondolati mókuskerekek. Amíg a fejünkben az ehhez fűződő gondolatokat "termeljük", addig azoknak az eredményeit aratjuk nap mint nap.

Azért nehéz ezekkel bármit is kezdeni, mert kifogásgyártásban, körülményokolásban az emberi elme a határtalan lehetőségek tárháza. Félreértés ne essék, mindennek én is nagy mestere vagyok, senkit sem szeretnék kioktatni, nem akarok megmondani a tutit, csupán rávilágítanék, hogyan is működik mindez.

Függünk a gondolatainktól. De mitől függnek a gondolataink? Az őszinteségünktől,  a tudatosságunktól és a jelenlétünktől. Ez a három "kapcsoló" segít észre venni és változtatni.  A hamis énképek fenntartása rengeteg energiát felemészt. Ez alatt azt értem, hogy a világ felé próbálunk mutatni valamit, aminek nem sok köze van ahhoz, amit mélyen legbelül érzünk. Ennek egyik megnyilvánulása a spirituális egó csapdája, mikor hamis, kívülről érkező, mások által megmondott spirituális utat próbálunk követni. Az efféle "hasadásnak" pedig egyre nyilvánvalóbbak lesznek idén a jelei.

Legelső és legfontosabb dolog lenne észrevenni azt, hogyan is gondolkodunk a világról, önmagunkról. Milyen szavakat társítunk egy-egy jelenséghez. Ezek a fejünkben fészkelő, örökösen csivitelő gondolat-madárkák milyen érzelmeket kavarnak a szárnycsapkodásaikkal? Múlt és jövő közt vergődve nem működik a felhajtóerő. A múlton rágódunk, nosztalgiázunk, a jövőben reménykedünk vagy épp rettegünk tőle, de egyik sem mozdít minket sehova.

A jelenlét figyelme maga a változás. Mi lenne, ha megtanulnánk az önbecsmérlésre, a mások hibáztatására, a kifogáskeresésre fordított energiákat a jelenre összpontosítani? Lezárni, elengedni, elhagyni a felesleget és élni azt, ami van...
Elsősorban az önszeretetet, minden más csak ez után következik.

Tetszett a bejegyzés? Oszd meg másokkal is!
Ha érdekelnek az asztrológiai aktualitások, kövess a Padparadsa facebook oldalán.