Az Alvilág folyói

Újhold a Bikában: 2017.04.26 (14h17p)

HÁRUN AR-RASID
a Mindent-Tudás
Kútjába mártott fejem
elfelejt engem
(Fodor Ákos)

Aki rendszeresen olvassa a blogomat, az tudja, milyen nagy rajongója vagyok a különböző mitológiáknak. Nem titkolt célom, hogy veletek is megszerettessem a lélekmeséket: a szimbólumoknak ezt a különleges egyszerre képi és a képek mögé látó nyelvezetét.
A mai újholdas utazásunk a gyökerekhez és az alvilághoz vezet bennünket, hogy ott keressük az élet, az emlékezés forrását.

A Bika megnyilvánulása minden ami testi, anyagi, fizikai, az újhold energiája pedig az újjászületés. A test a lélek hordozója, megtartója, úgy is fogalmazhatunk: edénye. Az archaikus rendszerek a lelket folyékony halmazállapotú, áramló szubsztanciának írták le és  folyóhoz hasonlították. (Ez jelenik meg a tarot XIV. Mértékletesség lapján is.)

A skandináv, a germán és a görög mitológiában az Alvilágot folyók sajátos hálózata szövi be. Az északi népeknél a világkőris (Yggdrasil) gyökereinél három forrás ered. Mimir a bölcsesség kútja, aki ennek a vizéből iszik, látja a múltat és a jövőt. Itt található Urd forrása, ahol a nornák, a sorsistennők, mérik az emberi (és isteni) létezés fonalait. Végül Hvergelmir, a „fortyogó üst”, amiből újabb tizenkét, szerteágazó folyó fut tova.

Göröghonban is hasonló volt az Alvilág folyamtérképe, három kiemelten fontos és három további "mellékágról" beszélhetünk. A holt lelkeket a Sztüx folyón hajózva egy Kharón nevű révész vitte át a túlsó partra. Sztüx azt jelenti "gyűlölni", ami talán a halál félelmetes és rémisztő voltát hivatott jelképezni. Sztüx vize azonban nem csak a halált, de halhatatlanságot is adhat, ebbe mártotta bele sarkánál fogva Akhilleuszt édesanyja, ami majdnem - egy apró pici sarkacskát leszámítva - sebezhetetlenné tette a hőst. Sztüx nevére tett fogadalmak mondhatni "holtbiztosak" voltak, még az istenek sem mertek rá hamisan esküdni.

Hozzá kapcsolódó további folyók: Phlegethón, a "tűzként égő", Akherón, a "siralom" és  Kókütosz, a "jajgatás", amikben felfedezhetjük a hasonlóságot az északi Hvergelmir-rel. Ezek a halál utáni átmeneti lét tisztítótüzei, pontosabban tisztítóvizei.
Lelkünkbe az újjászületés előtti létterv itt "ég", itt kódolódik belénk.

Utána egy korty Léthé, a "feledés" vizéből - és folytatódik a lét(hé) örök körforgása. Nem emlékszünk korábbi életeinkre, mégis sejtszinten velünk marad minden élmény, emlék, tapasztalat. Ehhez tudatosan csak a kiválasztottak férhetnek hozzá, azok, akik Mnemoszüné, az "emlékezés" vizéből oltják szomjukat. Ez a fajta emlékezés minden kultúrában a tudás legtisztább forrása.

Mnemoszüné a kollektív tudattalan, minden létezés emlékezete. Néhány ihletett pillanatban, művészeti alkotásban, inspirált ötletben önkéntelenül is felsejlik bennünk. Lányai, a Múzsák szólítanak meg ilyenkor bennünket. Innen táplálkozik a színészek szerepjátéka, az írók fantáziája, a világegyetem összefüggéseibe való betekintés.
Azonban a mindentudásból gyors kortyot nyerni komoly áldozattal jár. Még Odin isten is Mimir vizéért cserébe fél szemét ott hagyta cserébe.

A szó, a gondolkodás gyakran hazudik, az igazságot minden szinten leginkább testünk, az ösztöneink őrzik meg. Ezért alakulhatott ki az alkalmazott kineziológia, ami izomtesztek segítségével térképezi fel a pszichés elakadásokat, görcsöket. Ezzel függ össze Paul Ekman mikrokifejezés-kutatása, mely szerint a világ bármely pontján élők arcán ugyanúgy jelenik meg az öröm, az undor vagy akár a harag. Ruediger Dahlke "A betegség, mint szimbólum" könyve a fizikai tünetek lelki okait (és asztrológiai analógiáit) gyűjti csokorba.

Testünk (és a valóság érzékelése) a legerősebb ragaszkodásainkat, képzeteinket, lelkünk fizikai megnyilvánulásait tükrözik vissza. És nem csak a sajátunkat: megmutatkozik benne a családi genetika, illetve az inkarnációs minták is. Sokszor olyan ragaszkodásokat  hordozunk, amikre ésszel nem tudunk visszatekinteni. Ám ahhoz, hogy ezeket feloldozzuk nem szükséges a múltban kutakodni. A létezés ősi forrásához visszatérhetünk saját lelki állapotunk megfigyelésével is.

Minél inkább belekapaszkodunk egy-egy képzetbe, legyen az testi vagy gondolati korlát, annál jobban a részünkké tesszük. Peter Orban megfogalmazásában Mnemoszüné a mindenkiben élő és elérhető terapeuta, de a hozzá vezető út mindig egyéni.

Megtalálhatjuk őt minden önfeledt pillanatban. Ne is nagyon keressük máshol csak az alkotás örömében, a meditáció csendjében, az élet szeretetében, a flow-állapotokban...
A Bika újhold passzivitása is ebbe az irányba terelget bennünket. Hagyjuk, hadd folyjon keresztül rajtunk - álmainkon, megérzéseinken, felismeréseinken keresztül - az Alvilág legtisztább forrása.

Tetszett a bejegyzés? Oszd meg másokkal is!
Ha érdekelnek az asztrológiai aktualitások, kövess a Padparadsa facebook oldalán.