Perspektíva-váltás

Nap-Plútó oppozíció: 2024.07.23.

Bevezető gondolat: "Egy nap az ördög azt súgta a fülembe: 'Te nem vagy elég erős, hogy legyőzd a vihart!' Ma én suttogtam az ördög fülébe: 'Én vagyok a vihar...!'" (ismeretlen)

Ez egy nagyon fontos időszak. Amikor egy planéta szembe kerül a Nappal, akkor tudunk a legtökéletesebb szögből – ráadásul tudatosan – rápillantani. A Plútó mozgásából adódón gyakran előfordul, hogy már egy ideje érezzük az új energiákat, de mégis nehéz felfogni azt, ami történik.

Legutóbb, 2008-ban lépett át a Bakba. 2008 a földrengések éve volt, májusban, Kínában 69.000 ember halt meg, júniusban, Görögországban 2, októberben, Kirgizisztánban 58 halálos áldozat volt – jóval több földmozgás volt, csak kiemeltem párat.

Srí Lankán pokolgépes merényletet követtek el az egyik miniszter ellen, aki bele is halt a támadásba. Késsel támadt a Maldív-szigetek államfőjére, ő egy karcolás nélkül megúszta. Volt rakétatámadás Gázában, cunamiriadó Indonéziában, heves harcok Csádban. Kigyulladt egy török teherhajó. Ja, és kirobban a gazdasági világválság...

Mintha megállt volna az idő. Most is épp feje tetejére áll a világ. Sőt, néhány esemény kísértetiesen ugyanaz, mint 16 éve. A Plútó mindig égszakadás-földindulás, bár van, amikor csak dörög egy kicsit felettünk az ég, máskor pedig a tetőt is elviszi.

Akkor egyetlen év alatt bekövetkezett az átlépés, de csak 2009 júniusában, másfél évvel az első belépés után nézhettünk rá a "kis" felforgatóra.

A Vízöntőnél is hasonló a helyzet, tavaly épp visszalépett a Bakba, így nem láthattuk a teljes képet. Akkor a tényleges szembenállás a Rák-Bak tengelyen volt, vagyis elsősorban a múlt-mintákra tekinthettünk rá. Imádtam az egyik tegnapi kommentet, ahol Ágnes úgy fogalmazott, hogy elég a "múlton való vekengés"-ből. Meg is néztem gyorsan a szó pontos jelentését, ami így hangzik: "kételkedve töpreng, cselekvés helyett agyal, nem csinál semmit, haszontalan tevékenységgel vesztegeti az idejét."

Azonban ez a tizenhat év nem volt haszontalan. Már azoknak, akik befelé, önmagukra fordították a figyelmüket. A Bak Plútó volt a vízválasztó, a  régi és az új világkorszak küszöbe. Ez volt az úgynevezett "rendcsinálás folyamata". Mondjuk nem úgy, ahogy azt a politikai-gazdasági életben meglépték. A Bak és főként egy plútói minőségen keresztül a kőbe vésett törvények megtestesítője. Ezek nem azok az előírások, hogy az autópályán 130-cal lehet menni és ha letrafiznak, akkor jön a csekk. Még csak nem is az, hogy fizetünk-e adót vagy nem karcoljuk meg a járdán parkoló autók fényezését. Ez a tiszta, belső, erkölcsi állapot. Amikor nem tudjuk, hanem éljük a törvényt. Isten törvényét. Az Univerzum törvényét. A lelkiismeret és felelősségvállalás törvényét.

Tizenhat év nem volt más, mint önmagunk lebontása és újraalapozása. Saját értékrendünk felismerése. Lényünk leválasztása azokról az akármilyen (transzgenerációs, kulturális, karmikus!, személyes tapasztalaton alapuló) mintákról, amik nem férnek bele ebben az értékrendbe.

Ezzel tudtak kinyílni a valódi képességek (amikre ténylegesen képesek vagyunk!), amikből viszont már a Vízöntő-korszakban profitálunk.

Maga a képlet meglehetősen sarkos. Első fokokról kapcsolódik össze egy T-kvadráttal a Nap, a Plútó és a Haumea. További izgalmas kvadrát az Alphard-dal együtt álló Merkúr és az Algollal együtt álló Uránusz. Hétköznapi és magasabb szintű – jövőteremtő – gondolkodásunk a két legfélelmetesebb állócsillaggal van megfűszerezve. Alphard az ezerfejű hidra, amit egyedül, segítség vagy összefogás nélkül lehetetlen elpusztítani, az Algol pedig minden olyan (jelen esetben kollektív) trauma, amivel ha nem nézünk szembe, kővé dermedünk. Aminek a blokkjai nem engedik meg a kreatív önkibontakozást.

Maga a hármas feszültség a tudatunk (egónk) korlátai, illetve az ismert és ismeretlen határokon túli lehetőségek vibráló ellentmondása. Iszonyatos potenciál van a perspektíva-váltásban, de nincs senki, aki megmondja, hogyan is lépjük meg ezt.

Totál ismeretlen terep!  Olyasvalami, amit mindenkinek egyéni szinten kell kikísérleteznie, hogyan is lehet másképp látni a dolgokat. De hát pontosan ez a lényeg. Mindig valami külső körülményre támaszkodtunk: arra, amit a szüleink mondtak, ami a médiából özönlik felénk, amit az önismereti könyvekben olvastunk és így tovább. Most az utunkat az intuícióink, a belső iránytűnk jelöli ki. Ehhez azonban nem csak a mintákat kell a hátunk mögött hagyni, de a berögzült félelmeinkre sem szabad hallgatni.

Ez nem egy hurráoptimista világhoz való hozzáállás, nem lesz minden csodásan rózsaszín és csillámpónis körülöttünk. Hiszen az egyéni ébredéseken túl az emberiség nagyobb része szenved ebben az átformáló nyomásban. Nem véletlenül apellálnak a félelmekre azok, akik azt szeretnék, hogy minden maradjon pontosan ugyanúgy a világban, amit megtanultak uralni, befolyásolni, irányítani.

Egyelőre külön kell választani az egyéni utakat és a tömeget, mert a nagy egésznek az átalakulásához még nincs elég fény. Mi pedig csak a saját fényünket tudjuk fellobbantani...

"A legfontosabb felismerések az értékek terén jöhetnek" – írtam a havi összefoglalóban. A szilárd jegyek legelső foka tulajdonképpen egy értéksűrítmény. Nagyon intenzív, nagyon koncentrált és erőteljesen összepréselt.

Hogy teljes legyen az átfutó kvadrátunk, a Bika legelső fokán a Mirach állócsillag egészíti ki a képet. Ennél a fényszög-alakzatnál fokozottabb a feszültség, intenzívebb a konfliktus. A feloldáshoz különleges képességre, tehetségre van szükség, de kiugró fejlődési lehetőséget hordoz. De a bebetonozottságból nagyon, nagyon nehéz kilépni.  

És amibe itt be vagyunk zárva, az az érték. Ma mi számít értéknek? A hatalom (Oroszlán), az irányítás (Skorpió), a mindent IS tudás (Vízöntő), illetve az anyagi javak (Bika). Alacsony tudatszinten ez pusztán az énközpontú egóról és nem a valódi lélek-értékekről szól.

Ugyanennek az energetikai kvartettnek van egy másik olvasata: a tiszta szándék és akarat, az Oroszlán Nap tudatossága, az ismeretlennel szembeni bátorság (Skorpió Haumea), az előítélet-mentes, kíváncsi, nyitott és befogadó elme (Vízöntő Plútó) és a tényleges érték, amit képesek vagyunk elhordozni – a tehetség, a tehetősség, a világért tevés (Bika Mirach, ami a belőlünk fakadó bőség és gazdagság).

Még egyszer megismétlem: nem lesz könnyű időszak, mert bár a perspektíva-váltáshoz elég tótágast állni, de magát a mozdulat szükségességét nagyon nehéz felismerni.

Kattints az ikonokra a kapcsolatfelvételhez: