A legtöbb elnevezés az ébredő természetre utal: az angolok "Tojás holdnak", a kelták "Termő holdnak" hívták, a középkori Angliában "Mag-hold", az új pogányoknál pedig "Ébredés holdja" volt a neve. A személyes kedvencem a dakoták nyelvéből lefordítva valahogy így hangzik: "Hold, amikor a vadludak szórt alakzatban visszatérnek".
Én és a külvilág
A Nap és a Hold szembenállása minden teliholdnál egy tengelyt hoz létre, ami az oppozícióban lévő jegyek energiáit emeli ki. A Kos-Mérleg esetében ez az "én" és a "te" tengelye.
Az egót a Kosban járó Nap, a "külvilágot" pedig a Mérleg Hold szimbolizálja. A libikóka egyik egyik felén az akarat érvényesítése, a másik oldalon a beilleszkedés képessége billeg. Ezeket az összeütközéseket leginkább a párkapcsolatokban érhetjük tetten, így nem véletlen, hogy ez a telihold fokozottan felszínre hozza az ilyen jellegű kérdéseket.
nagyítás a képre kattintva |
Mars és Vénusz a férfi szexuális ösztön és a női csábító erotika örök tánca.
Kettejük isteni nászából születhet Phobos (iszonyat), Deimosz (rettenet), de akár Erósz (szerelem), Anterósz (viszont-szerelem) vagy a szépség, vidámság, eszményi rend megtestesítője, Harmónia is.
Éppen úgy, mint egy halandó férfi és egy halandó nő között...
"Valahányszor szeretünk, mindig először szeretünk. A tárgy különböző volta semmit se változtat a szenvedély egyedülvalóságán. Csak erősíti."
- Oscar Wilde -